Ha Büki Attila minden foglalkozását föl szeretné tüntetni egy névjegykártyán, igen apró betűket kellene használnia, hogy elférjen a fölsorolás: népművelő, költő, író, újságíró, szerkesztő, festőművész… Jó ideje már megúszhatná persze azzal az egyetlen szóval, hogy nyugdíjas. De tétlenséget sugallhatna, erről pedig szó sincsen, hiszen idén ünnepelt 70. születésnapjára megajándékozta olvasóit egy új drámakötettel. Fülszövegében Bertha Zoltán irodalomtörténész írja: „a fájdalmas személyes és közösségi sorsromlás tipikus jelenkori megnyilvánulásait látleletező állapotrajzok ezek a művek…”, mert ilyen A mi időnk – ahogy erre a könyv címe is utal. Milyen is volt Büki Attila ideje, az a több mint fél évszázad, amit különböző posztokon a magyar kultúra világában eltöltött? Erre leginkább a változatos, de következetes életútból kaphatunk választ.

Telt ház volt vasárnap délelőtt a Szepes Gyula Művelődési Központ színháztermében: a közönségteret ellepték a gyerekek és szüleik, akik együtt dúdolták az oly jól ismert dallamokat a Csiribiritől a Sehallselát Dömtörön keresztül a Micimackóig. Minden gyermek és mára már felnőtt, egykor volt gyermek Jutka nénije adott koncertet.

November 17-én a Koraszülöttek Világnapja alkalmából a korábban érkező csecsemők és családjuk tiszteletére borul lilába a város és a kórházak koraszülött osztályai. Az elmúlt években egyre inkább családbarát szemlélettel közelítenek a témához a kórházakban is, igyekeznek a szülőket is támogatni, segíteni, hogy sikerüljön feldolgozni az őket ért traumát.