– Százhetven évvel ezelőtt ezen a napon Arad várában 13 mártír állt szemben a hóhéraival. Ugyanazokban a percekben Pesten az első felelős magyar kormány miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos nézett szembe kivégzőivel. A szabadságharc leverése után egész Európát megdöbbentette az a kérlelhetetlen megtorlás sorozat, amelynek egyes becslések szerint százharminc ember élete esett áldozatul. További ezreket pedig súlyos börtönbüntetésre ítéltek. Az ő emlékezetükre gyűltünk ma itt össze. Az ő emlékükre szólnak ma a harangok – kezdte beszédét a megemlékezésen T. Mészáros András polgármester.
– 2006 óta nem egy emlékező beszédet mondtam már ezen a napon, és mindannyiszor csak a hősökről beszéltem. Azokról a mártírokról, azokról a bátor emberekről, akik feláldozták életüket a szabadságért, Magyarország és Európa szabadságáért. Ők a hősök, akik halálukig küzdöttek ezért a nemzetért, az országért, amit véráldozatuknak köszönhetően ma is hazánknak nevezhetünk. De soha nem beszéltem az árulókról. Azokról, akiknek idegen érdekük szolgálata előrébb való volt és kifizetődőbb, mint a saját nemzetük boldogulása. Azokról, akiknek az árulása a bátrak halálához vezetett. A történelmi korok és a jelenkor árulóiról. Volt és van bőven belőlük e hazában. Meg lehet-e érteni az ilyen embert? Lehet-e bizalommal, nyitott szívvel fordulni az ilyen ember felé? Képvisel-e, őriz-e bármilyen értéket az, aki nemzete ellen cselekszik bármilyen okból? Aki bízik Istenében, hű hazájához és kitart családja mellett, az az ember soha nem válik árulóvá. Mert az árulás e szent hűség felmondása. Az ilyen emberben vajon miféle kötelességtudat lakozik? Az ilyen ember vajon miféle bizalomra szolgál rá? – fordult a költői kérdésekkel hallgatóságához a polgármester.
Majd így folytatta: – Meggyújtjuk szívünkben az emlékezet lángjait, adja Isten, hogy ennek a lángnak a fényénél mindig találjunk egymásra mi, a nemzetért elkötelezett magyarok. Kérjük az Urat, mert szükségünk van egymásra és szükségünk van a hősök példájára, szükségünk van az erőre, ami segít emlékezni a mártírokra és az árulókra egyaránt. Mert ez együtt adja a magasztos példát. A példát, amelyet – ahogy Kossuth fogalmazott 1890-ben – az utódoknak hagyták meg. És Kossuthtal együtt kérjük a magyarok istenét, hogy tegye diadalmassá a velőnkig ható Szózatot, amely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng. Isten áldja meg Érdet, az Isten áldja meg Önöket!
A megemlékezésen közreműködtek a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola tanulói, Ilosfai Csilla pedagógus vezetésével, akik egy, az alkalomhoz illő vers- és énekcsokrot adtak elő, a Magyar Honvédség légierejének Veszprémben állomásozó fúvós zenekara, valamint Nagy Péter és énekes társai.
A műsort követően a résztvevők: politikai pártok, civil szervezetek, valamint az oktatási intézmények jelen lévő képviselői koszorúkkal, virágokkal, főhajtással tisztelegtek az aradi tizenhármak, Batthyány Lajos és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc összes hőse és mártírja előtt.
Végül a „házigazda” jogán szót kért Erdélyi-Takács István református lelkipásztor, aki megköszönte Domonkos Bélának és Szilasi Lászlónak, hogy együtt „megteremtették” a 13 aradi vértanú emlékoszlopát, amelyet 1996-ban avattak fel, és akkoriban az országban egyedülálló módon együttesen ábrázolta az aradi mártírokat és a kivégzett miniszterelnököt, gróf Batthyány Lajost. A református lelkész megköszönte továbbá T. Mészáros András polgármesternek, hogy az emlékműnél való megemlékezésből hagyomány teremtődött Érden. Köszönetet mondott emellett a Kőrösi tanulóinak és tanárainak, akik évek óta rendszeresen részt vesznek az ünnepségen, de az „újaknak” is megköszönte, „akik beléptek a sorba.”
