A Rejtő Jenő nevet használó író Reich néven született 1905-ben, P. Howard ként lett híres. Könyveit manapság is szinte mindenki ismeri, egyes mondatai szállóigeként terjednek, ezt a tudást egészíthettük ki ezúttal apró, de mégis fontos részletekkel. Például származásáról, karrierjének indulásáról, írói munkamódszeréről, életviteléről és tragikus haláláról.

Megtudtuk, hogy költészettel is próbálkozott, fennmaradt zsengéi legfeljebb egy tehetséges Adyepigont ígértek, színpadi próbálkozásai sem vezettek eredményre, statisztálásnál többre nem vitte, a színi tanulmányait Berlinben folytatta, közben lovakat csutakolt az ügetőn, majd Hamburgban dokkmunkás volt és illatszerárus, Svédországban heringhalász,  Genovában építőmunkás, Zürichben gobelinkereskedő, Franciaországban sztepptáncos, dolgozott vándorcirkuszban és járt Afrikában is. Izgalmas indulás, amit igyekezett még kalandosabbra hangolni, azt terjesztve, hogy szolgált az idegenlégióban, amiről bebizonyosodott, hogy nem igaz, ahogy több más városi legenda közt az sem, hogy kávéházban kéziratoldalakkal fizetett volna, noha a kor szokásaihoz híven rendszeres látogatója volt ezeknek a helyeknek, s komoly vagyont vert el szenvedélyes kártyásként.

Az írói és az anyagi sikert – ha az ismertséget nem is – a ponyvairodalom hozta el számára, fordított külföldi szerzőktől, írt P. Howard néven saját történeteket, eleinte a műfaj „klasszikus” szabályai szerint, miközben az operett világába is  elkalandozott s lett keresett szerző. Ma hírnevét és töretlen sikerét annak köszönheti, ahogy a pesti humorral képes volt ötvözni a légiós és egyéb kalandos történeteit, teljesen megújítva a műfajt azzal, hogy saját paródiájává tette azt. Egyedi, semmihez sem hasonlítható prózája kiemelte történeteit a ponyvasablonok világából. Sajátos stílusát egyéni, groteszk, nyelvi humor és „váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája” jellemezte.

Thuróczy Gergely számos egyéb titokba is beavatta hallgatót, beszélt bipoláris depressziójáról, a nőkhöz való viszonyáról, az igényes munkamódszerről, aminek okán kiadójával is konfliktusba került s arról, hogy sok kortársához hasonlóan ő sem kerülhette el a származása okán neki szánt sorsot: 1943-ban, mindössze 38 éves korában a Don-kanyarban munkaszolgálatosként érte a halál.
 

M. Nagy Péter