Régi hagyomány már az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesületnél, hogy nyárra szerveznek egy-egy tanulmányutat. Idén sem volt ez másképp: augusztus 23-án 41-en indultak útnak Szlovákiába, ahol menekülttáborokat kerestek fel, és méltó módon megemlékeztek Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulójáról is.

Kirándulásukról Vernyik Anett, az ÉrdLeMKE elnökségi tagja számolt be az ÉrdMostnak, kiemelve: útjukon Zsok Gizella, a komáromi könyvtár igazgatója volt segítségükre.

A kirándulók Esztergom felől hagyták el Magyarországot. A párkányi csata emlékművénél koszorúval tisztelegtek Sobieski János emléke előtt, és ellátogattak a világháborúk hősi halottainak és az ezeréves lengyel-magyar barátság emlékművéhez is.

Ezt követően Ebeden álltak meg, a volt kaszárnyánál, ahol annak idején szeretettel fogadták be a lengyel menekülteket. A kaszárnya falán található emléktábla szlovákul és lengyelül hirdeti, hogy „Ez az épület egy internálótábornak adott otthont a német megszállók által 1940 – 1945 között üldözött lengyel hazafiak számára.”

A következő állomás Révkomárom volt. Felfedezték a várat, ahol a Szent Szűz lábánál a következő felirat olvasható: „Nec arte nec marte” –  sem csellel, sem erővel. A magyarázat magért beszél: a várat nem sikerült sem a török korban, sem pedig az 1848-49-es szabadságharc alatt bevenni, mivel utóbbi esetében kapituláltak a várvédők.

Ellátogattak a Klapka György térre, ahol nemcsak a honvédtábornok szobrát, illetve az üveggel fedett kutat és a városházát tekintették meg, hanem Komárom legrégebbi szobrát, a nem messze található Szentháromság-szobrot is, majd mögötte a Zichy-palotát, ahol valaha az első komáromi színház működött. Itt látták a helyiek először játszani Déryné Széppataki Rózát.

Útjuk a Szent Anna-kápolna mellett vezetett el, mely többször is leégett, ispotálya 1945-ig működött. Elsétáltak amellett a ház mellett is ahol a gyermek Jókai nevelkedett. Az eredeti ház kapuja műemlékvédelmi okokból a ma látható épületen belül található, de csak akkor, ha nyitva van a kapu, viszont ez nem fordul elő sűrűn, az itt lakók védelme érdekében.

Innen a református templomba mentek, ahol Fazekas László emeritus püspök fogadta a kirándulókat. A lelkipásztor  összefoglalta az egyház és a Jókai család padjának történetét, amit Jókai Mór is megírt A leghátulsó pad című novellájában. Majd megkoszorúzták a Jókai-szobrot, ami a Duna Menti Múzeum bejárata előtt áll.

Komarnotól búcsút véve a zselízi Szent Jakab Plébániatemplomba látogattak el, ahol a helyi  múzeum igazgatója fogadta a kis csapatot. Megkoszorúzták a Fekete Madonna képének másolatát, amit a Zselízre internált lengyel katonák ajándékoztak a templomnak, majd a múzeum Franz Schubert emlékszobájában Polka Pavel igazgató beszélt Schubertről és a múzeum gyűjteményéről.

Itt meglepetés is várt az ÉrdLeMKE csapatára: mivel itt született Franz Sacher fia Eduárd, Sacher-tortát kaptak vendéglátóiktól.

Utolsó megállójuk Bény volt. Belülről nem, de kívülről megtekinthették az Árpád-kori rotundát, amelynek az az érdekessége, hogy tizenkét ülőfülkéjében énekléskor különböző énekhangok képződnek, így különleges élményt nyújt a látogatók számára. Ellátogattak az Esterházy János tiszteletére állított fából készült emlékműhöz is, amit egy helyi fafaragó mester keze munkáját dicséri. Verssel és koszorúzással tisztelegtek a meghurcolt mártír emléke előtt.

Visszafelé a Mária Valéria hídról az Esztergomi Bazilika látványa méltó lezárása volt a napnak.