E sorok írójaként tartozom egy őszinte vallomással: mélyen elkötelezett a kapcsolatom a finom csokoládékkal. Mivel bensőséges viszonyban vagyok mindenféle ízű és gyártmányú szaloncukorral (is), nagyon testhezállónak éreztem a feladatot, hogy szervezzek szaloncukor-vaktesztet kollégáimnak az Érd Médiacentrumban.

Kiválasztani az ízt (olyat, ami minél több cég kínálatában szerepel), összehasonlítani az árakat  (legyen a legolcsóbbtól a legdrágábbig mindenből), megnézegetni a csomagolást (ez a vaktesztnél sajnos nem lehetett szempont, hiszen a dizájn sok esetben árulkodó) – mindez igazán kellemes feladat volt.

Négy kollégám vállalkozott a tesztelésre: Gárdos Attila, aki az ÉrdFM 101.3 Bundáskenyér szerkesztő-műsorvezetője, Kling József , az Érdi Újság felelős szerkesztője, Mihalicz Csilla újságíró az ÉrdMost csapatából, illetve Szabó Katalin, az Érd Médiacentrum pénzügyi munkatársa.

A tesztelési szempontokat József állította össze, aki nem mellesleg gasztroszakíró is, és bár bevallottan  szívesebben kóstol borokat, mint szaloncukrot, lelkesen készült a feladatra.

A tesztelők egytől ötig pontozták a szaloncukrok illatát, állagát, cukortartalmát. És azt is el kellett dönteniük, milyen utóíze van a kóstolt terméknek, és mennyire felel meg a kategóriájának (azaz elég csokis-e).

Csilla is nagy ínyencnek bizonyult, még ecuadori tapasztalatait is megosztotta velünk. Míg sokak szerint az Ecuadorból származó csokoládé a legfinomabb a világon, Csilla nem az édességekre, hanem az ott evett sült kukacra asszociált a kóstolás során. Neki az egyik alsó árkategóriás termék idézte fel ezt az élményt…

Kiderült, hogy Kati  még emlékszik a fehér színű Konzum szaloncukorra, és arra is, hogy nagymamájánál kóstolt ilyet. Attila pedig elárulta, hogy gyerekkorában csak a két ünnep között kezdhették el „lelegelni” a szaloncukrot a karácsonyfáról – de akkor aztán hamar elfogyott.

A tesztelés során nem voltak nagy csörték, viták, a vélemények egybehangzóak voltak. 

Az utolsó négy helyen végzett termékeket ezekkel a kritikákkal illeték kollégáim (itt hangzott el az emlékezetes sültkukac-hasonlat is).

Ez mehet a köpőcsészébe. * Meghatározhatatlan, idegen utóíze van. * Növényi zsír érződik benne. * Ennek olyan szaga van, mint a technocolnak. * Tapadós az állaga. * Ropog a cukor a fogaim alatt. * Ez a mélypont.* Ebben minden mű. * Ezért veszélyességi pótlékot kellene kérnünk. * Össze ne ragadjanak a fogaim! * Ipari hulladék, intenzív aromákkal.

Az első négy helyezett viszont annál elismerőbb kritikákat kapott.

Csokiillatú. *Lágy és krémes. Megvenném. * Erős a kakaótartalma. * Tökéletes a váltás a krém és a bevonat között. * Finom, intenzív, tiszta csokiíze van. * Nincs kellemetlen utóíze. * Roppan a borítás, ami jó, mert látszik, hogy valóban csokiból van. * Nem gejl, és finom vajas íze van. * Visszafogottan finom. * Ezt majd kérem elcsomagolni.

És most lássuk a négyesfogat vaktesztje alapján felállított sorrendet:

Milka, Szamos, Tibi, Stühmer, Spar, Bonbonetti, Gloria, Lidl.

A szaloncukrokból a csokoládékrémmel/rumos kakaóval töltött változatot kóstoltuk.

Fontos! Nem vizsgáltuk a termékek összetevőit, valamint a csomagolást, és a kóstolás során az árakat sem vettük figyelembe, ami pedig mérvadó lehet a választásnál. Utóbbit azért nem is közöljük, mert a boltok árai jelentősen eltérnek egymástól. Annyit azonban érdemes elmondani, hogy

a legolcsóbb általunk vásárolt szaloncukor kilója december 6-án az egyik hipermarketben 1800 forintba, a legdrágább pedig  13.000 forintba került.

Az, hogy ki milyen szaloncukrot szeret és vásárol, az ízlés, pénztárca, lehetőség, szokás és még számtalan más tényező függvénye. Cikkünkkel nem a tutit szeretnénk megmondani, hanem a hezitálóknak egy kis segítséget nyújtani.

Így kóstoltunk mi:

És itt a pontos eredmény: