A közösségi média Érdhez köthető csoportjainak gyöngyszeme kétségkívül az Óváros Értékőr. Csaknem ezer tagja van, akik értéknek tekintik, és a csoportban megosztják egymással a régi képeket, rajtuk az itt ragadt épületekben fölsejlő titkokat. A képek nyomán aztán történetek kerekednek, és a régi Érd egy-egy tanúköve élettel telik meg.

Süle Zsolt a Felső utca egy fura kis épületét fényképezte le, és tette ki találós kérdésként: vajon milyen mesterséget űzhetett e ház gazdája. Nem kellett sok idő, hogy záporozzanak a megfejtések, és kiderüljön, Dudás Lajos kovácsműhelye a környék gyerekei számára a csodák palotája volt.

A mester az utcán patkolta a lovakat (e fenti kép nem ott készült), és nem akadt gyerek, aki bámészkodás nélkül el tudott volna előtte haladni. Süle Zsoltot a nagymamája azzal az intelemmel engedte el otthonról kenyérért: „öt percig maradhatsz” – és erre nyilván azért volt szükség, mert a hazasietés nem szokott sikerülni.

Volt, aki arra is emlékezett, hogy a házukhoz az édesapja ott csináltatta az ács-kapcsokat. Másnak eszébe jutott, hogy a műhely előtt volt egy kerekes kút, amelybe egy gyerek – még az ötvenes években – beleesett. Akkor fedték le a kutat.

„Mélységes mély a múltnak kútja.” – írta egykor Thomas Mann.