Egyszer volt, hol nem volt, túl a fürdőkádadon, sőt még a közeli tavakon is túl, volt egyszer egy tenger, a tengerben pedig egy sellő, akit a vízi állatok úgy becéztek, hogy Selli. Selli imádott úszni, imádott enni, és imádta a kihívásokat és a kalandokat.
Egyszer arra gondolt Selli, hogy ő biz’ elmegy a víz barlangjához, mert kíváncsi arra, hogy hogyan is néz ki a barlang, és hogy hogyan beszél a barlang a tenger lakóival. Felöltözött és útnak indult. Ahogy úszkálni kezdett, valami furcsát érzett a hasában, olyan korgásszerűt. Visszament szólni a víz barlangjához.
– Te, víz barlangja, én nem tudom, hogy miért, de valami furcsát érzek a hasamban. Esetleg a finomságokra gondoltál? A finom kaja a legnagyobb kincs?
– Hát, azt talán csak úgy érzed. Nem, nem a hasunk a legnagyobb kincs. Folyton a kajákon jár az eszed, te lány!
– Hát jól van, víz barlangja, akkor megyek is tovább, kutatok tovább. Selli úszott is tovább.
Gondolkodott, úszott, de nem jutott eszébe semmi jó, ami a világ legnagyobb kincse lehetne. Arra gondolt, hogy megkérdezi az öreg tengerészt, Merész Tengerészt, hogy szerinte mi is a világ legnagyobb kincse. Merész Tengerész már sok mindent megélt a tengeren, már tizenkilenc éve volt a hajóján. Beesteledett, mire Selli rátalált Merész Tengerészre. Felugrott a hajójára, eltöltött nála egy kis időt, jót beszélgettek, majd a végén megkérdezte Selli, hogy szerinte mi a világ legnagyobb kincse.
– Szerintem az erős hajó, a jó szél és a kis hullámok a legnagyobb kincs.
Selli megköszönte, elbúcsúzott, és visszament a víz barlangjához az új ötlettel. Már késő éjjel ért oda.
– Jó estét, víz barlangja! Megtaláltam a választ a kérdésedre! Az erős hajó, a jó szél és a kis hullámok a legnagyobb kincs.
– Hmmm… biztos ez is fontos, de még nem jársz a közelében sem… folytasd, Selli, keresd meg a jó választ erre!
Selli nagyon elfáradt a sok úszásban, sötét is volt, így úgy döntött, hogy alszik előbb egyet. Ahogy aludt a vízben, és a hullámok ide-oda ringatták, hajnalban egy kincsesláda mellett ébredt fel. Kíváncsian körbeúszta a kincsesládát, majd kinyitotta. Hát bizony nemcsak kincsek voltak benne, hanem egy sellőgyerek is!
– Megvan, hogy mi a legnagyobb kincs! A gyerek! Most találtam rá! Egy kincsesládában!
Megfogta Selli a sellőgyereket, és úszott vele a víz barlangja színe elé. Amikor odaért, azt kiáltotta a víz barlangjának:
– Te víz barlangja! Megvan, hogy mi a világ legnagyobb kincse! Most találtam meg! Mondhatom?
– Bizony! Mond meg nékem Selli, mire jutottál? Mi szerinted most a világ legnagyobb kincse? Kíváncsian várom a válaszod!
– A gyerek a világ legnagyobb kincse! – válaszolta Selli.
– Okos vagy Selli, jó úton jársz. Bizony a gyerek a legnagyobb kincs!
– Mit gondolsz, víz barlangja? Örökbe fogadhatom?
– Nem bánom – mondotta a víz barlangja Sellinek.
Selli hazaúszott a kisgyermekkel, majd kagylós vacsorát adott neki, és ágyba fektette. Azután Selli töprengeni kezdett, hogy mi legyen a kisgyerek neve.
– Megvan a neved is! Kincs lesz a neved! Hiszen te vagy a legnagyobb kincs!
A kis sellőgyerek mosolyogva bólintott félálomban.
– Jó éjszakát, Kincs, álmodj szépeket! – mondta Selli, majd ágyba bújt ő is, hogy nagyot pihenjenek mindketten.
Selli ezentúl már sosem unatkozott. Mindenre megtanította a kis sellőgyereket: a napsütésre, a szélre, a hullámokra, a hajókra, a tengeri állatokra és növényekre, valamint megmutatta neki a víz barlangját is nagyobb korában. Ha nem hiszitek, kérdezzétek meg ti is a víz barlangját vagy Selliéket, akik szívesen vendégül látnak benneteket.
2021 szeptember
