selli_220529

Kovács-Buna Tímea: Selli

Gyermeknapi mese

Egyszer volt, hol nem volt, túl a fürdőkádadon, sőt még a közeli tavakon is túl, volt egyszer egy tenger, a tengerben pedig egy sellő, akit a vízi állatok úgy becéztek, hogy Selli. Selli imádott úszni, imádott enni, és imádta a kihívásokat és a kalandokat.

Egyszer arra gondolt Selli, hogy ő biz’ elmegy a víz barlangjához, mert kíváncsi arra, hogy hogyan is néz ki a barlang, és hogy hogyan beszél a barlang a tenger lakóival. Felöltözött és útnak indult. Ahogy úszkálni kezdett, valami furcsát érzett a hasában, olyan korgásszerűt. Visszament szólni a víz barlangjához.

– Te, víz barlangja, én nem tudom, hogy miért, de valami furcsát érzek a hasamban. Esetleg a finomságokra gondoltál? A finom kaja a legnagyobb kincs?

– Hát, azt talán csak úgy érzed. Nem, nem a hasunk a legnagyobb kincs. Folyton a kajákon jár az eszed, te lány!

– Hát jól van, víz barlangja, akkor megyek is tovább, kutatok tovább. Selli úszott is tovább.

Gondolkodott, úszott, de nem jutott eszébe semmi jó, ami a világ legnagyobb kincse lehetne. Arra gondolt, hogy megkérdezi az öreg tengerészt, Merész Tengerészt, hogy szerinte mi is a világ legnagyobb kincse. Merész Tengerész már sok mindent megélt a tengeren, már tizenkilenc éve volt a hajóján. Beesteledett, mire Selli rátalált Merész Tengerészre. Felugrott a hajójára, eltöltött nála egy kis időt, jót beszélgettek, majd a végén megkérdezte Selli, hogy szerinte mi a világ legnagyobb kincse.

– Szerintem az erős hajó, a jó szél és a kis hullámok a legnagyobb kincs.

Selli megköszönte, elbúcsúzott, és visszament a víz barlangjához az új ötlettel. Már késő éjjel ért oda.

– Jó estét, víz barlangja! Megtaláltam a választ a kérdésedre! Az erős hajó, a jó szél és a kis hullámok a legnagyobb kincs.

– Hmmm… biztos ez is fontos, de még nem jársz a közelében sem… folytasd, Selli, keresd meg a jó választ erre!

Kling Emma akvarellje

Selli nagyon elfáradt a sok úszásban, sötét is volt, így úgy döntött, hogy alszik előbb egyet. Ahogy aludt a vízben, és a hullámok ide-oda ringatták, hajnalban egy kincsesláda mellett ébredt fel. Kíváncsian körbeúszta a kincsesládát, majd kinyitotta. Hát bizony nemcsak kincsek voltak benne, hanem egy sellőgyerek is!

– Megvan, hogy mi a legnagyobb kincs! A gyerek! Most találtam rá! Egy kincsesládában!

Megfogta Selli a sellőgyereket, és úszott vele a víz barlangja színe elé. Amikor odaért, azt kiáltotta a víz barlangjának:

– Te víz barlangja! Megvan, hogy mi a világ legnagyobb kincse! Most találtam meg! Mondhatom?

– Bizony! Mond meg nékem Selli, mire jutottál? Mi szerinted most a világ legnagyobb kincse? Kíváncsian várom a válaszod!

– A gyerek a világ legnagyobb kincse! – válaszolta Selli.

– Okos vagy Selli, jó úton jársz. Bizony a gyerek a legnagyobb kincs!

– Mit gondolsz, víz barlangja? Örökbe fogadhatom?

– Nem bánom – mondotta a víz barlangja Sellinek.

Selli hazaúszott a kisgyermekkel, majd kagylós vacsorát adott neki, és ágyba fektette. Azután Selli töprengeni kezdett, hogy mi legyen a kisgyerek neve.

– Megvan a neved is! Kincs lesz a neved! Hiszen te vagy a legnagyobb kincs!

A kis sellőgyerek mosolyogva bólintott félálomban.

– Jó éjszakát, Kincs, álmodj szépeket! – mondta Selli, majd ágyba bújt ő is, hogy nagyot pihenjenek mindketten.

Selli ezentúl már sosem unatkozott. Mindenre megtanította a kis sellőgyereket: a napsütésre, a szélre, a hullámokra, a hajókra, a tengeri állatokra és növényekre, valamint megmutatta neki a víz barlangját is nagyobb korában. Ha nem hiszitek, kérdezzétek meg ti is a víz barlangját vagy Selliéket, akik szívesen vendégül látnak benneteket.

 

2021 szeptember

További cikkeink

További cikkeink

Facebook

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest
Share on reddit
Reddit
Share on telegram
Telegram
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email