termal_liget

Igenis lehetne Érdnek turisztikai vonzereje

Ha megújulna is Érd nehéz sorsú termálfürdője, az önmagában nem lenne elég ahhoz, hogy ide vonzzuk a turistákat. Kellene mellé sztori, marketing, gasztronómia, méghozzá színvonalas. A termálfürdő múltját feldolgozó sorozatunk befejező részét olvashatják, ami leginkább a jövőről szól.

A fürdő történetének szálai olyan messzire vezetnek, ahol a mi kis érdi pancsoldánk már nem fizikai valójában, csak könyvelési tételként létezik. Virtuális biztosíték? Eltemetett, de bármikor előhúzható kötelezvény? Nem látunk bele a nagyobb játszma kártyáiba. Az biztos, hogy a Liget Termál utolsó üzemeltetője, dr. Fülöp Róbert cégcsoportja, a Medicatus – az Arany Alkony idősotthonok tulajdonosa – 2012-ben országos ismertségre tett szert. Fürdőnk másik tulajdonosa, Fülemen Róza még javában Párizsban élt, mint diplomatafeleség, amikor a sajtóban megjelent a hír, hogy „két zsidó alapítvány felvásárolta a Medicatus-cégcsoportot”, cégtársa érdekeltségét. A cél az volt, nyilatkozta akkoriban a felvásárló Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) a Magyar Nemzetnek, hogy „még az év végéig átkerüljön – pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül – az Arany Alkony idősotthon-hálózat a hitközség által alapított Olajág Otthonok egyházi intézményhez”. Nem elvetemült gondolat, hogy ennek a tranzakciónak talán az érdi fürdő előző cikkeinkben vázolt sorsához is köze van, hiszen mind az Arany Alkony, mind az Ahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgium Kft. Fülöp doktor érdekeltségébe tartozott. Erre rá is kérdeztünk, az EMIH válaszából azonban nem derül ki több mint az adásvételi szerződésből:

„A szóban forgó ingatlan egy többszereplős, bonyolult üzleti tranzakció során, tartozás kiegyenlítéseként került az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség tulajdonába 2017-ben”

– válaszolta kommunikációs osztálya útján Köves Slomó vezető rabbi.

A fürdőt üzemeltető Ahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgium Kft. cégirataiból az látszik, hogy az üzlettársak kölcsönösen azt állítják, a másik jelentős összeggel tartozik. Egy biztos, ha ezt az ügyet bárki jogi útra tereli, lavina indul el.

„Miért kellett engem olyan helyzetbe hozni, hogy Köves Slomó és az EMIH legyen az ellenfelem? – teszi föl a költői kérdést Fülemen Róza. – Kinek állt ez érdekében? A termálfürdő volt a cégem utolsó legnagyobb vagyoneleme, amelynek az eladásához nem járultam hozzá, nem is tudtam róla, és mint 50 %-os tulajdonosnak törvény által biztosított elővételi jogom lett volna. Miért nem élhettem vele? Állíhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy a termálfürdőt fondorlatosan kiszervezték a tulajdonomból a négyéves párizsi tartózkodásom idején, amikor nem láttam rá kellően az ügyletekre.”

Kihordási ideje lejárt

Ezen a ponton a múlt szálait el is engedjük, hogy a jövővel foglalkozhassunk. Sejthetően lebontás lesz a sorsa a hajdani sóháznak, és mivel pompás helyen van, valami egyszer talán kinő belőle. Sokkal nagyobb ívű terv bontakozik jó ideje a környékén, melynek célterülete már rég nem csupán a Liget Termál Hotel területe.

Sokáig úgy látszott, hogy az Ófaluhoz kapcsolódó nagyszabású tervek kulcsfontosságú eleme a termálvíz. Az előző városvezetés nagy energiákat és sok pénzt fektetett abba, hogy a saját fennhatósága alá terelje. 2015-ben megrendelte a kutak állapotfelmérését. Az ásványvízkút vizsgálata nyomán az a szakvélemény született, hogy

„a 27 éve létesített kút közel van elvárható kihordási idejéhez” (ami 30-35 év), csövezete nagyon rossz állapotban van, a kút 37 méteren feltöltődött, idegen víz, szerves mikroszennyező-anyagok jelenléte mutatható ki. A termálkút meleg vize folyamatosan fogy, szűrőszakadás miatt 85 méternyi homok került bele.

„Szakszerű felújítás után is legfeljebb öt évig tudja kiszolgálni az igényeket, hosszú távon új kúttal történő kiváltása javasolható.” A városvezetés több szakvéleményt is kért arra, hogy a túlhasznált és elhanyagolt kutak „melléfúrással” történő kiváltása eredményes lehet-e olyan területen, amely a város tulajdonában van, és nem a Pilisi Parkerdő Gazdaság fennhatósága alá tartozó állami területen. A nyertes szakvélemény három ilyen helyet jelölt meg, köztük volt az egykori téglagyár területe is, ahol a termálkutat 2018 végén megfúrták. Mindegyik mellett szóltak érvek és ellenérvek.

A csatolt szakvéleményekből úgy látszik, hogy a korábbi városvezetés döntése, miszerint a kutak javítása helyett – kihasználva a Modern Városok Program kínálta lehetőséget – betömésüket és helyettesítő kutak fúrását kezdeményezte, kifogásolható volt, de legalább racionális. Ezt a vevő az ingatlan eladásakor, mint kész tényt, el is fogadta. Az EMIH és a városvezetés között jó a viszony, a zsidó szervezet kérdésünkre azt a tájékoztatást adta, hogy

„folyamatosan vizsgálja a hasznosítás lehetőségeit, a közelmúltban a város polgármesterével is egyeztetett, hogy az épület a környéken lakókat és a közösséget is szolgálhassa.”

Ehhez most akár 300 milliós idegenforgalmi támogatásra is lehetne pályázni, amelyet Pest megyei panziók számára írtak ki. Vajon él-e az EMIH a lehetőséggel? Saját kútja ugyan nincs már, a Liget Hotel öt éve nem működik, de vízmegosztással, némi segítséggel és akarattal akár szárnyra is kelhetne, mint egy mesebeli főnixmadár. Kérdés, mire lenne elég az évenkénti 103 ezer köbméter maximálisan kitermelhető vízmennyiség, ha egyszer osztozni kellene rajta? A meleg vizet adó kút működésében a régi helyén már 1998-ban mutatkozott zavar. A vizsgálat célja akkor annak kiderítése volt, hogy mi okozza a kezdeti állapothoz képest 116 méternyi vízszintcsökkenést. Ekkor jelezte a kút először a korlátait: azt, hogy a 103 ezer köbmétert nem ajánlatos túllépni. A GeoLog Kft. akkori szakvéleménye szerint a jövőben is számítani kell 9 méteres évenkénti apadásra, ha az üzemeltető nem mérsékli a vízkitermelést. Az a mennyiség – a 42 fokos vízzel – a 27 szobás Ligetet is alig-alig tartotta el.

Az új helyen – a régi téglagyár közelében – fúrt kút a dokumentáció szerint legfontosabb paramétereiben és korlátaiban is megegyezik a régivel. Ha a régi kút vize gyógyvíz volt, akkor előbb-utóbb az újé is az lehet. Már csak egy létesítmény kell hozzá. Egyelőre azonban a meleg vizes kútnak még próbaüzeme sem volt, vízjogi üzemeltetési engedélye pedig 2023-ban lejár, és ha nem kerül használatba, tovább nemigen lehet üldögélni az elzárt csap fölött.

Kellene valami sztori

Mindenki, aki eddig Érd turisztikai fejlesztésén gondolkodott, a Duna-part és a termálvíz köré szőtt terveket, és egyetértett abban, hogy egy Liget méretű létesítmény nem tudja eltartani magát. A nyereséges üzemeltetéshez legalább száz szobás szállodára van szükség. Megkérdeztük Krausz Györgyöt, hogy Érd turisztikai fejlesztésében milyen feltételekkel játszhat szerepet egy termálszálló. A szakember 48 évet dolgozott a szállodaiparban, ennek közel a felét szállodaigazgatóként, és 2017 óta hotelmenedzsmentet tanít a Budapesti Gazdasági Egyetemen.

„Ha lenne gyógyvíz, méghozzá elégséges hozammal, az olyan idegenforgalmi termék lenne, amely – bár sok ilyen van Magyarországon – még mindig eladható. A gyógyvendég jó vendég, mert sokáig marad és sokat fogyaszt. A jelenlegi létesítmény azonban erre nem alkalmas. Újat építeni is csupán akkor érdemes, ha van más attrakció is a gyógyvízen kívül. A lokálpatriotizmus szép dolog, de a Fundoklia-völgynek vagy a Kutyavárnak nem igazán van idegenforgalmi vonzereje. A borútnak már igen, de annak sem önmagában, és nem a jelenlegi formájában.”

Megoldatlan a parkolás, vannak még romos pincék, sorolja Krausz György az akadályokat, de a fő probléma az, hogy önmagában sem a termálvíz, sem a borút nem elég vonzó. Kellene mellé sztori, marketing, gasztronómia – méghozzá színvonalas, hisz ma már a vendég „öntudatra ébredt”. A helyi borokat, pálinkákat sok munkával helyzetbe lehetne hozni, ám ez mind csak szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy Érden turizmusról beszéljünk. A volt Szapáry-kastély vagy a Beliczay-sziget kínálja magát, hogy oda építsen valaki egy jó nagy wellness- és gyógyszállodát. Megtölteni azonban csak akkor lehet, ha van mit kínálni a vendégnek.

„Ha rajtam múlna – folytatja Krausz György –, először megcsinálnám a Duna-partot: kikötőt, ahol jachtok is beállhatnak, vendéglátóhelyeket teraszokkal, strandot a gát alatt. Az óvárosban sétálóutcákat, kis üzletekkel – „kis Szentendrét”, amennyire lehet – olyan sztorikkal, amelyekben érdi sajátosságok is felfedezhetők. Ezek a fejlesztések egymást fogják erősíteni. Előbb azonban a városnak kell felmutatnia a vonzerejét, lehetőleg pályázati segítséggel, akkor hozza ide a pénzét a vállalkozó.”

Lehetőséget kínált volna erre a Modern Városok Program, abból azonban csak a két kút megfúrására és a volt téglagyár területének megvásárlására költött az előző vezetés, a többit befektetőktől várta.

Az új cél: a Beliczay-sziget

Fülemen Rózáék is láttak fantáziát 2010-ben a Duna-ág helyreállításában, ahol hajózásra, fürdőzésre és vízi sportokra is alkalmas öböl alakulhatna ki, amelyet a fürdőből kiengedett napi 400 köbméter 25 fokos víz egész évben hajózhatóvá tenne. A mögötte levő területre egy érdi Városligetet álmodtak, számos egyéb létesítménnyel. T. Mészáros András és köre azonban máshová tervezte az érdi Városligetet – az eredményt ismerjük.

Most Fülemen Róza egy milliárdos nagyságrendű projekt tervével térne vissza a városba, amibe beleférne egy idősgondozással, gyógyítással foglalkozó rekreációs központ létrehozása is. Ehhez a városvezetéstől beépíthető telket, illetve felújítható épületet kérne hozzájárulásképpen.

Többek között Érd és Környéke Ipartestületének tagjait is foglalkoztatja a Beliczay-sziget „megfejlesztése”, melynek része, bár nem központi eleme volna a termálkincs hasznosítása. Nézetük szerint 74 ezer embert kellene ellátni itt helyben megfelelő szórakozással – erre szolgáló infrastruktúrával –, és ebben a helyi vállalkozói közösség az ipartestületen keresztül játszhatná el a projektgazda szerepét.

„Ebbe az elképzelésbe a játszótértől az egyetemig sok minden belefér – magyarázza Simon J. Gergely nagyvállalkozó, akit az ipartestület elnöki tisztére jelöltek. – Láttam már legalább öt-hat koncepciót, de ezt a 8 km² nagyságú területet átfogóan még senki nem gondolta át.”

Ebben alighanem az is közrejátszik, hogy a Beliczay-sziget Natura 2000-es terület, a Pilisi Parkerdő Gazdaság kezeli és gazdálkodik rajta. Simon J. Gergely szerint azonban „ez nem igazán akadály, hiszen Magyarország túlvállalta magát a Natura 2000-es területek tekintetében. Ha megvan az elhatározás, hogy ez ne egy gazos terület legyen, ahol megeszik a szúnyogok az embert, hanem egy közösségi tér, akkor a Pilisi Parkerdő Gazdasággal is meg lehet majd találni az együttműködést. A környezetvédőket is szeretnénk a magunk oldalára állítani. Nagy szerepet szánunk nekik is ebben a projektben, hiszen ami védett, annak védettnek kell maradnia. Lehet itt dámszarvas-simogató, mintagazdaság kicsiben, az egész társadalmat le lehetne képezni, azon túl, hogy szeretnénk a területet értelmesen hasznosítani, hogy itt tartsuk a fiatalokat. Akkor pedig Érd már nemcsak a remélt ipari parki bevételekre számíthatna, hanem a szolgáltatások és a turizmus adójára is. Ennek az egész projektnek a megvalósulása legalább 10-15 év lenne.”

150 milliárdos álomprojekt

Nagyjából egy margitszigetnyi területet kellene kompletten „megfejleszteni”, foglalja össze terveiket Simon J. Gergely és Csóli Csaba az ipartestület ügyvezető igazgatója. Ez magába foglalna egy kikötőt, ahol a nagy hajók is meg tudnak állni, és ahová egész napos program keretében ide lehetne hozni Budapestről a turistákat. Még akár a hajók zárt rendszerű szennyvízkezeléséből is lehetne iparűzési adóbevétele a városnak. Visszaállítva az eredeti állapotot, a Beliczay-sziget újra sziget lenne, tavakkal, egyes szakaszain védőgátrendszerrel, melyek védenék a közösségi tereket és a bérbe vehető „úszó lakóparkokat”. Mindehhez van már látványterv is, amit szeretnének társadalmi vitára bocsátani.

„Mindenkit várunk, aki részt akar benne venni. Ha jól ki van találva a dolog, nem lesz nehéz hozzá befektetőt találni” – bizakodik a két vállalkozó. Nem kell, hogy állami beruházás legyen, de azért szívesen lobbiznának támogatásért, hiszen a privát szféra is nagyon érdeklődik a terület iránt, mindössze a gazdasági megtérülés és a közösségi felhasználás szempontjait kell összehozni. A pártpolitikától szeretnének távol maradni, de biztosak benne, hogy a kormány nélkül ez nem fog menni, mert az engedélyeztetéshez és a tulajdonjogi kérdések megoldásához is kell az állam és az önkormányzat segítsége.

„A fejlődés mindenki érdeke – szögezi le Simon J. Gergely. – Én már 16 éve itt lakom, és láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy Érdnek nemcsak óvodákra és iskolákra van szüksége, hanem egy ikonikus projektre is, amelyben mindenki megtalálhatja az érdekét. Most hatalmas a recesszió, jó lenne életben tartani a vállalkozásokat. Két Ybl-díjas építészeti iroda is mellénk állt, csak arra várunk, hogy a tőke összejöjjön, és akkor ennek a 150 milliárdos projektnek a megtervezéséhez komoly látványtervvel is elő tudunk rukkolni.”

Nem akarják a véletlenre bízni a tervezést, erősíti meg Csóli Csaba. „Ne a befektető döntse el, hogy mit akar itt csinálni, hanem egy közösen elfogadott tervhez keresünk befektetőket. A világon nagyon sok pénz keresi a helyet, ahol a legjobban tud hasznosulni. Reméljük, jut belőle Érdre is.”

További cikkeink

További cikkeink

Sífutás, úszás, labdarúgás és röplabda. Ezek a témák várják Önöket az Érd FM 101.3 hétvégi sportműsorában, a Playoff-ban.

Facebook

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest
Share on reddit
Reddit
Share on telegram
Telegram
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email