A Topoly utcai Idősek Bentlakásos Otthonában már több, mint 15 éve minden évben megtartják az anyák napi köszöntő műsort az otthon munkatársai. Idén az a Múzsák Társulat tartott előadást a 63 lakónak és 22 nappali ellátásban részesülő szép korúnak, akik tavaly karácsonykor örvendeztették meg őket egy színpadi produkcióval az ÉRD Arénában.

-Fontosnak tartjuk, hogy évről-évre megrendezzük az anyák napi műsort egyrészt azért, hogy őket is megköszöntsük, másrészt meg hogy emlékezzenek a már elhunyt édesanyákra és nagyszülőkre – mondta el Bagonyi Éva, az idősotthonban dolgozó szociális asszisztens. – Éppen ezért erre az ünnepre mindig nagyon nagy szeretettel hívjuk és várjuk a férfi lakóinkat is. Az időseink nagyon örülnek a műsornak, mindig meghatódnak, elérzékenyülnek ilyenkor. Sőt, sokan azt mondják, hogy azért nem jönnek inkább el, mert félnek, hogy sírni fognak, de ilyenkor bátorítjuk őket, hogy nem baj, a műsoron kisírjuk magunkat, de aztán jó érzéssel távozunk, hiszen megemlékeztünk a nagyszülőkről és az édesanyákról – tette hozzá a szociális asszisztens, aki azt is elárulta, sajnos, az anyák napja alkalmával sem sokan látogatják meg itt élő rokonaikat. 

– Kicsit szomorú az, hogy itt van az ember, de hálásak vagyunk, hogy van hol meghúzódnunk, és hogy jó az ellátás, nagyon rendesen bánnak velünk az itt dolgozók – válaszolta kérdésünkre Nagy Jánosné Ilonka néni, aki  már 11 éve él az otthonban.

Ilonka néni korábban műszaki rajzolóként, majd ügyintézőként dolgozott, aztán unokákat nevelt, végül az egészségi állapota miatt került az otthonba, ahol szeretett kézimunkázni (horgolni, kötni, rajzolni), de jelenleg nagyon zsibbad a keze, és nem tud úgy dolgozni, ahogy szeretne. Igyekszik azért minden műsoron részt venni a közönség soraiban, mert szerinte kell egy kis mozgás és kikapcsolódás.

Endrődi Ágnes, a Múzsák Társulat egyik vezetője előbb a Mama, kérlek meséld el nekem című klasszikussal csalt könnyeket a Topoly utcai közönség szemébe, majd hét gyermekszínésszel kiegészülve A muzsika hangja című musical örökzöld slágereit énekelték el, már kicsit könnyedebb és vidámabb hangvételben. Az előadást hálásan és óriási tapssal fogadta a közönség. Isten éltesse őket is, és mindazokat, akikre (a műsor során) emlékeztek, legyenek itt, közöttünk, vagy már valahol máshol, hiszen „az anyák halhatatlanok.”

Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal – harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.

/Ratkó József: Zsoltár/