Mai ismereteink szerint a sakkjáték Indiában keletkezett. Onnan, valamint Perzsiából indult el világhódító útjára a VII. században. Európába feltehetően arab közvetítéssel került – olvashatjuk Bottlik Iván Kis magyar sakktörténetében.

Az elme sportja hazánkban is gazdag múltra tekint vissza: a diósgyőri vár feltárásakor egy XIV. század végéről származó, szarvasagancsból készült sakkfigurát találtak. A sakk hadvezérek, fejedelmek (Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc) kedvelt elfoglaltsága volt, de kedvelte a játékot Mátyás király felesége, Beatrix is. Kempelen Farkas sakkozógépe pedig hatalmas szenzáció volt az 1700-as években, és a XIX. századi politikusok, államférfiak (Kossuth, Széchenyi, Görgey, Klapka) is  rendszeresen sakkoztak.

A XX. század szenvedélyes sakkozói közt említhetjük Karinthy Frigyest, Nagy Lajost és József Attilát, illetve a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertet, aki Szegedi Sakk-kör elnöke volt, neves sakkozóinknak (köztük a Polgár-lányoknak) pedig külön fejezetet szentelhetnénk.

De célunk nem ez, hanem hogy közelebb hozzuk ezt a királyi játékot (vagy nevezzük inkább az elme sportjának?) az emberekhez. Ebben Horváth Péter, az Érdi VSE sakk szakosztályának elnöke volt Madár Tomi kollégánk segítségére.

Horváth Péter elmondta azt is, miért sport a sakk, mennyi ideig tarthat egy mérkőzés, hogy működik egy csapatbajnokság, és beszélgettek a Vezércsel című sorozatról is.