„Lassan az ország minden településén napi, vagy heti program lesz a csőtörés elhárítása” – hívta fel a helyben.hu figyelmét a pomázi alpolgármester, Hardi Péter. Pomázon hetente okoz bosszúságot a csőtörés, Gyálon és Vecsésen naponta és Miskolcon és Budapesten is naponta több csőtörés fordul elő. A kifolyt szennyvíz után jön a szippantós kocsi, majd a fertőtlenítés, illetve a vízvezeték-csere. Ugyanis lepusztult mára a települések közművezetéke, leginkább azért, mert a 2013-as rezsicsökkentés miatt a cégek nem újítják fel a csőhálózatot. És ez kiszámíthatóan súlyos üzemzavarokhoz vezet majd. A rezsicsökkenés politikai hasznát a Fidesz zsebeli be, de fizetni az állampolgár fog. A számla eddig 2 ezer milliárdnál tart.
Pomázon hetente előfordul csőtörés. Néha több is. Ilyenkor az utcán hömpölyögve ömlik az ivóvíz. A közszolgáltató ugyan néhány óra alatt elhárítja a hibát, de ez legutóbb a pomázi Álmos utcában három hétig nem sikerült. Igaz, ez nyáron volt, amikor a karbantartók a rendes évi szabadságukat töltötték. Végül a hibát elhárították, de az aszfaltot a mai napig nem betonozták le. Tán’ újabb csőtörésre várnak. Egyébként a víz elvezetése is komoly gondot okozott a helyieknek. A csőtörés okozta áradás a 18 ezer városlakó idegeit minden alkalommal felborzolja, mert ha majd a vízelvezetők is bedugulnak, akkor az már szinte árvízveszélyt jelent.
Az elmúlt három évben 169 csőtörés elhárítását kérték a pomáziak – hívja fel a figyelmet a Duna Menti Regionális Közmű adataira Hardi Péter, Pomáz alpolgármestere. Nem volt ez mindig így, hiszen a település közmű-hálózatát, amelyet részben saját pénzükből folyamatosan bővítettek a helyiek, a legutóbbi időkig karban is tartották. Szükség is volt rá, mert az ivóvizet szállító csövek jórésze több évtizedes, tehát elöregedett, rozsdás, de figyelmes tervezéssel karbantartható.
Viszont az önkormányzati vízművagyont, benne az ivó- és szennyvízvezetéket az Orbán-kormány több lépcsőben államosította. A döntést Pomázon sem kísérte vastaps, ámbár az előző, kormánypárti vezetés szervilis módon „felajánlotta” a csőhálózat közösségi tulajdonba vételét. Az állam azzal az ígérettel nyúlta le a városok, és a vidéki települések vagyonát, hogy a jövőben a kormányzat átvállalja a fenntartás, a karbantartás és fejlesztés költségeit. Az államosítás óta azonban nemhogy szinte egyetlen méter új vezeték sem épült, de rendre elmaradt a karbantartás is. Emiatt szaporodott meg a csőtörések száma nem csak Szentendre térségében, de az egész ország területén is.
Ráadásul a VSZ Nonprofit Zrt. nemrég azt közölte a hozzá tartozó, tucatnál is több település vezetőivel, hogy a jövőben ne is számítsanak fejlesztésre, mert a központi büdzsében nincs rá pénz. De még akkor sem számíthatnak a térségben a hálózat felújítására, ha erre összedobnák a pénzt, mert a régióban működő cég leterhelt, a csőhálózat túlterhelt, tehát semmiféleképp nem tudnának több vizet szolgáltatni. Marad tehát a szaporodó csőtörés, mint biztos következmény.
Az pedig már az eddigiekből is sejthető, hogy a vízszállító csövek nem csak Pomázon törnek heti rendszerességgel. Információink szerint Vecsésen és Gyálon – utóbbi települést még Tiborcz közvilágítási akciója is sújtotta – ennél rosszabb a helyzet, mert itt napi rendszerességgel törnek a csövek. Épp ezért a térségben élők rövidesen országos akció keretében igyekeznek majd a közműhálózat áldatlan állapotára felhívni a kormányzat figyelmét. A civil szervezetek ugyanis azt szeretnék elérni, hogy ha már a hatalom államosította az önkormányzati vagyont, akkor tartsa is karban.
Gyors sikerre azonban aligha számíthatnak a térségben, sőt, máshol sem, mert hiába fogott össze, és nyert uniós pénzt az ivóvíz megtisztítására néhány település vezérkara. A berendezések ugyan elkészültek, de az elöregedett csőhálózatról a rozsda, és más szennyező anyag az ivóvízhálózatba kerül, majd az ivó-, vagy fürdővízben landolt. Egyelőre csak Pomázon sikerült legalább a víz szennyezését megakadályozni. Már ez is siker.
A Duna-kanyar lakói azért is vannak nagy veszélyben, mert a kistelepüléseken összegyűlt szennyvíz Szentendre vezetékrendszerébe érkezik, ahol azonban – különösen esős idő, felhőszakadás idején – súlyosan túlterhelt a hálózat. Így aztán gyakori, hogy a szennyvíz Szentendre utcáin némi bűz kíséretében szétterül, ami komoly betegséget is okozhat. Ilyen egyébként néha Pomázon is előfordul, utálják is a helyiek, a csőtöréssel együtt.
„Az önkormányzatok bevételeit a kormány rendszeresen megcsapolja” – mondja Hardi Péter. A pomázi alpolgármester állítja, hogy ha a települések a kormány által a vészhelyzetben elvett adóinak csupán a töredékét visszakapnák, akkor abból a pénzből megszüntethető lenne a felsorolt problémák javarésze. De erről szó sincs, hisz a gépjárműadót például az állam időközben végleg elvette a településektől, miközben a járvány idején a polgármesterek „saját zsebükből” fizették a pandémia elleni védekezést. Pedig ez is állami feladat lenne. Ahogy a csőtörések megelőzése is – írja a helyben.hu
Utánajártunk, milyen a helyzet Érden. Kérdéseinkre az Érd és Térsége Víziközmű Kft. levélben válaszolt. Mint írják, az ÉTV nyolc településen (Érd, Diósd, Tárnok, Törökbálint, Pusztazámor, Remeteszőlős, Herceghalom, Sóskút) százezer ember, illetve számtalan intézményei felhasználó számára szolgáltat ivóvizet. Csőhálózata több mint ezer kilométer hosszú. Az Érd város tulajdonában lévő rendszer 600 kilométernyi vízvezetékből, 12 víztárolóból, 5 nyomásfokozó gépházból és egy víztoronyból áll. A 600 kilométer vezetékből 400 kilométer gerincvezeték és 200 kilométer bekötővezeték, és mindkét esetben fele-fele arányban keveredik a hagyományos (ma már elavult) és a műanyag (modern) csőanyag. Míg a gerincvezetékeknél az azbesztcementcső, a bekötővezetékeknél az acélcső dominál – tudtuk meg az ÉTV Kft.-től.
2020-ban az elavult szakaszokon összesen 256 csőtörés volt a gerincvezetékeken és 182 meghibásodás a bekötővezetékeken. Ha azt tekintjük, hogy egy csőtörés helyreállítása átlagosan 300-400 ezer forintba kerül, akkor nagyjából 150 millió forint az éves anyagi ráfordítás, nem beszélve a felhasználóknak okozott kellemetlenségekről.
Az elavult csövek cseréjét évről évre közösen kellene tervezni a tulajdonos önkormányzatnak és a szolgáltatónak, de az anyagi források egyre jobban elapadnak, ellehetetlenítve ezt a munkát. Az utóbbi esztendőkben évente átlagosan 30-40 millió forintot tudtak csőcserékre fordítani Érden, ami (a jellemzően kisebb, 100 milliméter átmérőjű csőkategóriában vizsgálva) kevesebb, mint 1 kilométer gerincvezeték cseréjére elegendő. Elmondható, hogy a jelenlegi felújítási források gyakorlatilag „tűzoltásra”, azaz a legrosszabb csőszakaszok cseréjére mennek el.
Az önkormányzat a szolgáltatóval együtt folyamatosan vizsgálja a pályázati lehetőségeket is, de egyelőre nincsenek olyan típusú kiírások, ahol ezekre a feladatokra tudnának pályázni. (2019-20-ban még részben központi pályázati forrásból történhetett meg a Bakonyi úti víztároló medence felújítása, tízmilliós támogatással.)
Az ÉTV-től megtudtuk azt is, hogy nagyobb lélegzetű felújítás 2013-ban Érden: a város az ÉTV szakmai segítségét igénybe véve pályázott és nyert el 1,5 milliárd forintot a Svájci Alap pályázatán az ivóvízrendszer korszerűsítésére. Ebből az összegből 600 milliméteres, illetve 100-200 milliméteres fő-, illetve gerincvezetéket rekonstruáltak, megújították az üzemirányítási rendszert és lecseréltek bizonyos berendezéseket. A projekt érezhető hatása, hogy az érintett szakaszokon nullára csökkent a csőtörések, üzemzavarok száma. Csakhogy 2013 óta nem volt lehetőség az elavult csőszakaszok nagyobb mértékű cseréjére.
Az ÉTV Kft. minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a meglévő víziközmű-rendszerei működése zavartalan legyen. A szükséges karbantartásokat és hibaelhárításokat minden körülmények közt elvégzik, ugyanakkor a víziközmű-szolgáltatási díjak 2013. év óta változatlanok – szemben minden egyéb költség folyamatos és nagymértékű emelkedésével (közületi villamos- és gázenergia, a dolgozók bérének rendezése az építőipar bevonzó szerepe miatt és még sorolhatnánk), ami középtávon a szolgáltatás ellehetetlenüléséhez vezethet.
