A hűvős nyárutóban is pazarul virágzó rózsák, egzotikus fák és cserjék fogadnak Kalmár János és Faragó Ilona mesebeli kertjében, ahol a modern, a kert adottságaihoz alkalmazkodó fajták, a hagyományos növények, illetve a régi népi használati tárgyak, kiegészítők mind harmóniában élnek egymással, a hatás pedig lenyűgöző. János és Ilona szenvedélyes kertészek, és nem ez az első alkalom, hogy megmérettetik tudásukat: tavaly az önkormányzat Virágzó Érdi Porta pályázatán oklevelet nyertek, idén újra pályáztak, és már az első helyezésért járó emléktáblát vihették haza, míg lapunk, vagyis az Érd Médiacentrum kertszépségversenyén harmadikak lettek.

Kevesen tudják, mekkora nagy munka van a siker mögött. „Öt éve vásároltuk ezt a házat. Az előző tulajdonos a kerthez egyáltalán nem nyúlt, az teljes egészében a mi elképzelésünk alapján, a saját kezünk munkájával készült. Két tuján kívül a kert teljesen csupasz volt, ugyanis a korábbi tulajdonos roncs- és sittlerakatnak használta. Rengeteg energiánkba került, míg a felhalmozott szemetet elvitettük” – mesélte Ilona. Első lépés a tereprendezés volt – rengeteg termőföldet kellett hozatniuk. A tervezéstől az ültetésen át a metszésig, tápoldatozásig minden maguk végeztek, végeznek. „Abádszalóki lány vagyok, kiskoromban ismerkedtem meg a növényekkel. A kert kialakításánál a fő koncepció a hagyományőrzés volt: rengeteg olyan dísztárgy, eszköz van a kertünkben, ami a régmúltat idézi. Hoztam néhány dolgot a szülői házból (teknőt, zsírosbödönöket, konyhai eszközöket), volt, amit ajándékba kaptam vagy ócskapiacon vásároltam. A növények telepítésénél nagy hangsúlyt kaptak a rózsák, mert azokat a párom nagyon szereti, így több fajtát is ültettünk. A többit a környezethez választottuk, és odafigyeltünk arra, hogy illeszkedjenek egymáshoz a formák, a színek” – hangsúlyozta Ilona, aki a Kőrösi iskolában tanít.

„Délelőttönként gyerekekkel dolgozom. Nemcsak szellemileg, hanem kicsit fizikailag is elfáradok. Amikor hazajövök, és kimegyek a kertbe, az feltölt, kikapcsol és megnyugtat. Ez számomra nagy örömforrás, és szellemi muníció is” – tette hozzá Ilona, aki a diákjait is a növények, virágok szeretetére neveli. „Minden évben van az iskolában virágosítási program, amiben a mi osztályunk élen jár. Megbeszéljük a gyerekekkel, melyik növény mit igényel, hogyan kell gondozni. Arról is beszélgetünk, milyen kaspóba ültessük, milyen díszítő elemet használjuk, hogy az szép, igényes és mutatós legyen” – fűzte hozzá.

Ami a jövőt illeti, nagyobb változást nem tervez Ilona: „Várjuk, hogy a gyümölcsfáink termőbbre forduljanak. Van zöldségeskertünk is, paprika, paradicsom, uborka, eper, menta, lestyán terem benne. Ezekből a gyerekeinknek is szívesen adok, úgyhogy a termés egy idő után kevésnek bizonyul. Ezért szeretnénk megnövelni pár méterrel a veteményest a virágoskert rovására. Szeretek mindig új virágokat megismerni: most vettünk négy különleges leandert a már meglévők mellé, kíváncsi vagyok, hogyan válnak majd be.”