Lehetőséget kapott kedden a megtekintésre mindenki, akit csak érdekel, hogy is néz ki belülről a Tolmács utcai víztorony. A magas, karcsú épületbe hármasával lehetett bemenni, komoly védőfelszerelésben (sisak, védőszemüveg, maszk, gumikesztyű), amit a galambürülék is indokolt. A 26 méteres épület rozsdás vaslétrája fölfelé vezetik a tekintetet. És a látványért – még ha más izgalmasat nem is találtunk odabent – megérte dacolni a veszéllyel. Egy dolgot nem láttunk a víztorony pinceszintjének guanoval kevert szikkadt iszaprétegében: vizet.

Mint azt az ÉrdMost megírta, az utolsó közgyűlésen vita bontakozott ki arról, hogy a cég, amelynek a területén a helyi védettséget élvező épület áll, kapjon-e rá bontási engedélyt.

A városvezetés megfontolásra javasolta a védettség megszüntetését, tekintve, hogy a létragyártással foglalkozó Krause Kft. olyan bővítést tervez, melynek az épület útjában áll. A torony sorsáról társadalmi párbeszédet kezdeményezett a városháza: a viztorony@erd.hu e-mail címre véleményeket és javaslatokat lehetett küldeni, most pedig megszervezte a látogatást.

Toronysimogatók és ellentáboruk nagy összecsapására számítottunk, ehhez képest egészen békés volt a hangulat. Sokan inkább kíváncsian, mint eltökélt toronyvédőként érkeztek. Egy kis csapat – a Kalandos Küldetés projekt szervezésében egy órával a meghirdetett látogatás előtt indult Érd vasútállomástól.

Volt idő azt is megbeszélni, hogy ki hogyan hasznosítaná a víztornyot, amit a Kalandos Küldetés szervezője, Süle Zsolt például az ország legnagyobb napórájának is el tudná képzelni. Többen meglepődtek, hogy városunk egyetlen hivatalos túraútvonala, a LevenDuna is erre halad el, melynek egyetlen látványossága ezen a környéken a víztorony, fenséges vonalaival, vicces süvegével.

A Krause bejáratánál várakozó negyven látogatóból feltűnően magas volt az egy négyzetméterre eső képviselők és médiamunkások száma. Még a Víztornyok Baráti Köre is képviseltette magát (igen, ilyen is van!), de jelen volt a polgármester és az egyik alpolgármester, valamint az előző városvezetés egyik alpolgármestere is.

Azt nem állítanánk, hogy a vendéglátó Krause kft. jelenlevő vezérkara objektíven próbálta volna ismertetni a torony megmaradása ellen és mellett szóló érveket. Az érkezőket eleve egy „Munkahelyet, ne víztornyot” transzparens fogadta. Meghallgattunk egy rövid összefoglalót a műemléki szakértői tanulmányból, majd dr. Mohácsi Gábor ügyvezető érzékeltette – ha valaki még mindig nem értené -, hogy vagy utcára kerül negyven család, vagy le kell végre bontani azt a víztornyot. Ami nagyon úgy hangzott, hogy ha a város nem enged, akkor a Krause csomagol.

Mohácsi úr megmutatta fotókon, hogy a Krause mi mindent tett a helyi védelem alatt álló torony állagmegóvása érdekében. Például a lepotyogó tégladarabok helyét „befoltoztatta” ipari alpinistákkal. Azzal is érzékeltette a torony veszélyességét, hogy megmutatta: a tetején levő fémborításba belekapott az erős szél.

Hogy okosabbak lettünk a kérdésben: vesszen-e vagy maradjon a torony? Ezt nem mondanánk.