kukoricaEU_220809

Sült barack és töppedt szőlő: aszállyal küzdenek az érdi gazdák

kukoricaEU_220809

Sült barack és töppedt szőlő: aszállyal küzdenek az érdi gazdák

Tavaly a fagy, idén a szárazság tizedeli az érdi agráriumot; a gazdálkodók vizet hordanak a földekre, trükkök sorával próbálják megmenteni a termést, a klímaváltozással folytatott harcban azonban ez kevés lesz.

Érdfm 101.3 – Hallgasd bárhol! Bármikor!

HIRDETÉS

Koncz Tamás

 

Fakósárgán virítanak a kukoricaszárak a Battai utca mellett húzódó kukoricásban; a legtöbbön cső sem bólogat, elhalt a vetemény. Az út túloldalán viszont szerény, de mégiscsak élő növényeket látunk. „Ez a különös érdi mikroklíma hatása: a nedvességet jobban megtartó hegyvidéki talaj itt találkozik a szárazabb mezőföldivel. Azok, akik a mezőföldi szakaszon vetettek, most nagyon rosszul jártak a szárazság miatt, akár többmilliós káruk is lehet” – mutat körbe a Hudák Mihály.

Az öregek jobban bírják

A városunkban jól ismert borász, gazda lapunknak elmondta, mekkora kárt okozott az aszály az Érd és Százhalombatta között található gazdaságokban. A pusztítás nála is jelentős: „előfordult, hogy a barackosomban a fán sült meg a gyümölcs, úgy kellett leverni róla, mint a diót” – mondja a gazda, aki állandó locsolással védte meg gyümölcsösét: lajtoskocsival hordta a vizet a barackfákhoz, 4-5 ezer litert is szétlocsolt, így sikerült megakadályoznia, hogy az ültetvény elpusztuljon. A szárazság ugyanakkor nem érte meglepetésként, hiszen még jól emlékszik a 2003-as aszályra, ami szerinte a jelenleginél is nagyobb csapást jelentett a gazdákra. Hudák Mihály azóta mennyiségkorlátozással próbál jobb minőségű termést elérni; emellett szárazságtűrő fajtákat ültet, és a gyümölcsfák „visszatörpítésével”, metszésével akadályozza meg, hogy túl nagyra nőjenek: „A tapasztalat, hogy a százéves fák jobban bírják a forróságot, mint az újoncok, hiszen kiterjedt kutatógyökér-hálózatot növesztettek, és több vizet találnak.”

Megnézzük Hudák szőlőjét is. A kánikula megviselte a tőkéket, a Néró fajta például feleakkora szemeket hozott, mint máskor. Az idős gazda mégsem elégedetlen, és nem csak azért, mert hetvennyolc hektárnyi területen búzát, zabot, kukoricát is termel. „Mi, parasztok, nem fogjuk feladni; mondhatni, genetikailag ragaszkodunk a földhöz. Nem az értéke vagy a várható terméshozam miatt: partnerei vagyunk a növényeknek, felelősséggel tartozunk értük. Rám fél hektáron is naponta félmillió élet vár, hogy gondját viseljem” – magyarázza. Az aszály miatt Hudák elgondolkodott a vízkivétel lehetőségén: az agrárkamara hírleveléből értesült, hogy most kedvezményesen használhatná a felszíni és talajvízforrást – eddig nem volt szüksége rá, de úgy érzi, a klímaváltozás miatt „nem ülhet tovább a babérjain”, muszáj lesz felszerelkeznie. Óriási érvágás lehet azonban, hogy a hegyvidéki területen 200-300 méterre is le kell fúratnia annak, aki kútból szeretné öntözni ültetvényét.

Saját szárán aszalódik

Nagy kihívást jelent az aszály Kellner Tamás barackos gazdának és családjának is: míg tavaly a fagy, idén a kánikula tizedelte meg a termést, a 2020- as, viszonylag nyugodt évhez képest 30 százalékkal kevesebb gyümölcs termett idáig Kellner földjein. „Nagyon meglátszik a vízhiány és az erős UV-sugárzás, a gyümölcs saját szárán aszalódik meg. Ami pedig mégis épen marad, az kisebb méretű lesz a megszokottnál: általában A-duplás barackot szüretelünk, ami úgy tenyérméretű, most azonban a B- és C-kategóriás a gyümölcs, vagyis teniszlabda nagyságú vagy annál kisebb” – meséli a fiatal gazda, hangsúlyozva, hogy továbbra is csak a legjobb minőségű barackot adják el. Miután a korai érésű Redhaven fajták megsínylették a forróságot, Hudák Mihályhoz hasonlóan Kellnerék is locsolni kezdtek: lajtoskocsin hordják fel a vizet a több telken elterülő, mintegy négyhektárnyi barackosba.

Az öntözés jelentősen megnöveli a termesztés költségeit, amihez az idén háromszorosára dráguló növényvédő szerek is hozzájárulnak: Kellner Tamás ezzel együtt sem gondolkodik 20 százaléknál magasabb áremelésben, hiszen a gyümölcs nem válhat megfizethetetlenné. A kérdésre, hogy a rosszabb évek miatt kiszállna-e gazdálkodásból, valósággal megrökönyödik: mint mondja, ez nem csak egy munka, ez hivatás – az aszálytól, fagytól nem ijedhet meg, aki életét a mezőgazdaságnak szenteli.

Halálosan elfáradnak a méhek

Nem csak a gazdák, a méhészetek is megszenvedték a kíméletlen forróságot, tudjuk meg Fazekas Józseftől, az 1876 óta üzemelő érdi Fazekas Méhészet vezetőjétől. „A méheimet nagyon megviseli ez az időjárás, a gyűjtögetés mellett komoly terhet jelent nekik, hogy levegőztessék a kaptárt„ – mondja. A méhek ugyanis nem csak szorgos nektárgyűjtők: élő klímaberendezésként is funkcionálnak. A hidegben testük remegésével fejlesztenek hőt, kánikula idején pedig vízcseppeket hordanak be a kasba, és szárnyuk kitartó rezegtetésével párásítanak, hogy friss levegővel lássák el a petékből kibújó „méhcsecsemőket”, az álcákat. A légkondihoz azonban víz kell, nem is kevés: hőhullámok idején a méhek kasonként naponta két liter vizet is elhasználnak, a rezegtetés fáradságos munkájában pedig szó szerint elhasználódnak.

Az aszály a mezők, gyümölcsösök virágait sem kíméli, ezzel az egyik legfontosabb betevőtől, a virágportól fosztva meg a rovarokat. „A virágpor tartalmazza a fejlődéshez szükséges fehérjét: nélküle a dolgozók élettartama is lerövidül. Így néhány év alatt egyre kisebb lesz, majd össze is omolhat egy méhcsalád” – mondja lapunknak a szakértő.

Fazekas József jelenleg 150 méhcsaládot, mintegy 35 ezer egyedet tart. Ebből jó, ha húszezer lesz képes áttelelni, az elhullás jelentős. „Minden igyekezet ellenére sem tudjuk olyan erőben tartani a családokat, mint akár két évvel ezelőtt, évente több száz bogarat veszítünk” – mondja az idős méhész. (Bár a méhek rendszertanilag a rovarok osztályába tartoznak, Fazekas a bogarat személyesebb, családiasabb megszólításnak érzi.)

A Fazekas méhészet tehát nehéz időket él meg, a rovarok mesterséges hozzátáplálása is sokba kerül. Fazekas József úgy számol, hogy 10-20 százalékos áremeléssel tudják majd ellensúlyozni az aszály miatti pluszkiadásokat – és reméli, hogy a vevők számára ez még elviselhető mértékű drágulás lesz.

Több százezer hektár égett ki

Bár az érdi gazdáknak is komoly károkat okozott a júliusi hőség, ez alig összevethető a kelet-magyarországi agrárium katasztrófájával. A Portfolio.hu szerint az Alföldet mondhatni bibliai méretű aszály sújtotta, csak július második hetéig 400 milliárd forint értékben ment tönkre a napraforgó és kukorica a keleti régiókban, összesen 500 ezer hektáron égett ki a két haszonnövény. Az extrém szárazság már évtizedes probléma az alföldi területeken, ahol a folyamszabályozás óta az áradások már nem képesek táplálni a talajt. Becslések szerint a Homokhátságon akár 4-7 méterrel is süllyedhetett a talajvíz szintje az ötvenes évek óta, a fogyatkozó csapadék és az apadó folyók miatt pedig a nagy víztározók sem telnek meg teljesen. A kormány, észlelve a válsághelyzetet, gyorsan összehívott egy aszályos operatív törzset. A Nemzeti Agrárkamara július 20-ától azt is engedélyezte, hogy a gazdák egyszerűsített bejelentéssel juthassanak felszíni vagy talajvízhez. Ezzel a lehetőséggel a növekedés.hu szerint rövid időn belül ezer termelő élt, több mint 11 ezer hektáros területen.

 

További cikkeink

További cikkeink

Facebook

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest
Reddit
Telegram
WhatsApp
Email