Október 4-én ünnepeltük az állatok világnapját. Jó lenne, ha ilyenkor nemcsak a házi, illetve ház környékén élő állatok, illetve a veszélyeztetett, kihalással fenyegetett fajok kerülnének fókuszba, hanem azok is, amelyek az ember környezetében élnek ugyan, de rendszerint láthatatlanul.

Tény, hogy időnkénti felbukkanásuk jóval inkább zavart és bosszúságot, neadjisten félelmet okoz. És most nem a rágcsálókra gondolunk – róluk, illetve a védekezés mikéntjéről nemrég írtunk -, hanem azokra a vadállatokra, , amelyek egyre közelebb élnek hozzánk.

Szögezzük le gyorsan: a közelség oka a mi életmódunkban keresendő, mivel optimális feltételeket biztosítunk az „együttéléshez”.

Vegyük például a vaddisznót. A gyomos, visszaerdősült, bekerítetlen (vagy rosszul bekerített) telkek kiváló életfeltételeket teremtenek számukra. Ráadásul remek táplálékforrásuk is van az emberi környezetben: a lehullott dió kiváló csemege, ahogy a kidobott háztartási és kerti hulladék is.

Ezért fordulhat elő, hogy az erdős területek szomszédságában megjelennek időszakonként a vaddisznók. Ez az állat kiválóan alkalmazkodik a körülményekhez – és hozzánk.  Mivel  gyakrabban találkozhatunk velük, úgy tűnhet, hogy jelentősen megnőtt a vadállomány látszáma, pedig erről nincs szó.

Mivel az emberi tevékenység (vagy annak hiánya) teremt ilyen jó életfeltételeket a vaddisznóknak lakott területen, nekünk kell tennünk azért is, hogy ez ne így legyen. Kedvező változást hozhat, ha az elhanyagolt belterületi ingatlanokat, a vad számára táplálkozó- és búvóhelyeket biztosító területeket felszámoljuk, illetve a kerítéseket megfelelő műszaki állapotban tartjuk.

Sokat elérhetünk azzal is, hogy a kommunális és zöldhulladékot szabályosan tároljuk, ha nem hagyunk kint ételmaradékot, illetve nem etetjük szándékosan a vadakat.

Sokan nem tudják, mi a teendő olyankor, ha vaddisznóval találkoznak. A legfontosabb, hogy ne próbáljunk közel menni hozzá. Inkább térjünk ki az útjából, távolodjunk el tőle, hagyjunk helyet arra, hogy elmeneküljön. Soha ne szorítsuk be olyan helyre, ahonnan csak akkor tud kijutni, ha szembefordul velünk! A kanok a párzási időszakban lehetnek veszélyesek, a kocák pedig akkor, amikor a kis csíkos hátú malacokat védelmezik.

Az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztálya arra is figyelmeztet: semmiképpen ne sétáltassuk kutyánkat póráz nélkül az erdő vagy elhanyagolt ingatlanok közelében, mert a vaddisznó rátámadhat kedvencünkre.

Fentieket még egy jótanáccsal egészítette ki Mayer József vadász (Iharos Vadásztársaság): napnyugta előtt egy órával jöjjünk be a külterületről, és ne induljunk sétálni a napkelte előtti órában sem.

„Sokan kirándulnak, illetve sétáltatnak kutyát a közeli erdőkben. A lakosoknak tudomásul kell venniük, hogy az erdő vadászterület, ahol nem idegenek a vadak, és együtt kell élnünk velük” – hangsúlyozta Mayer József, akit arról is kérdeztünk, mikor fialnak a vadmalacok, azaz mely évszakban kell számítanunk vonuló vadmalaccsaládra.

„A globális felmelegedés a vadak szaporodására is hat. A vaddisznók egész évben fialnak, nem csak február-március hónapokban. Ha most kimegyek a határba, ötkilós malacokkal találkozom, amelyek július táján születtek. Ha tehát van megfelelő élelem, a vaddisznókoca kétszer is ivarzik egy évben.”

Érden előfordul párszor, hogy vaddisznók átvonulnak egy-egy erdőhöz közeli utcán, sőt, arra is volt példa, hogy megtelepedtek, de ez nem gyakori. A Városrendészeti Osztály tájékoztatása szerint tavaly hat esetben érkezett hozzájuk bejelentés, idén pedig mindössze két jelzést kaptak.

Hogy aztán ilyenkor mit tud tenni a hivatal, az jó kérdés, hiszen mire bejelentik az egyik utcából, hogy vaddisznót láttak, az állatnak már nyoma sincs a területen. Tavaly februárban napelemmel működő, ultrahangos vadriasztókat telepítettek a Tetőfedő és az Ötvös utcákba, és olyan is volt, hogy az állatok vonulási útvonala mellett található növényeket fújták be egy, az állatoknak kellemetlen szagú szerrel.

A vadászok is segítenek olyan esetekben, amikor a vaddisznók visszajáró vendégek egy-egy ingatlanon. „Megnézzük, honnan járnak be, és ott riasztjuk meg őket” – mondta Mayer József, aki úgy látja: ha az állat nem jut a lakókörnyezetünkben élelemhez, akkor nem fog odaszokni.

„Szerencsére idén nagyon jó a makktermés, ez elég jól bent tartja a vadat az erdőben. Emellett mi egész évben takarmányozzuk az állatokat” – zárta szavait a vadász.