Mórás Zsolt a 2000-es évek elején edzőm volt az Érdi VSE-ben. Bocsánat: EDZŐM volt az Érdi VSE-ben. Azért szedtem csupa nagybetűvel, mert nála fantasztikusabb edzőt keveset találni. Mindent elmond, hogy annyira szerettünk az edzéseire járni, hogy másfél-két órával előtte már az Ercsi úton rúgtuk a bőrt a mostani kis műfű helyén, a fákat kapufának használva, és gyakran edzés után is maradtunk. Mert Zsolti bá’ (bocsánat, de én mindig így hívom) olyan fantasztikus társaságot csinált belőlünk, hogy azokért a srácokért a mai napig bármikor tűzbe tenném a kezem. Megtanította nekünk, mi a bajtársiasság.
Tekintélyt parancsoló megjelenésével azonnal kiérdemelte, majd nekünk is megtanította, mi az a tisztelet, alázat. Pedig sosem volt szigorú. Követelt, de nem volt hajcsár. És nevelt!
És hogy milyen az élet: december 17-én találkoztunk; hosszú idő után volt alkalmam részletesebben is beszélgetni vele, ismét felidézni a régi szép emlékeket, amelyekre napokkal később a facebook is emlékeztetett. A 2004/2005-ös szezonban úgy lettünk bajnokok a Budapest Bajnokság gyermek 9-es csoportjában, hogy a 21 lejátszott meccsünkből húszat megnyertünk (a záró fordulóban csak egy hitvány 3-3-ra voltunk képesek az MLTC vendégeként), 174 gólt lőttünk és csak 21-et kaptunk (+153-as gólkülönbség)! Emellett 2003-ban és 2004-ben is második helyen végeztünk Egerben, a Vodafone Nemzetközi Tornán, ahol több száz csapat vett részt. (Hogy honnan ez az infó, arról mindent elmond, hogy körülbelül 8 éves voltam, amikor Zsolti bá’ elnevezett Professzor Úrnak, illetve mégiscsak sportújságíró vált belőlem.)
Az EDZŐ CSAPATOT és EMBERT faragott belőlünk! Mert Mórás Zsolt nemcsak a labdarúgásra, hanem az életre is nevelt bennünket. Nem véletlen, hogy a bajnoki cím után az a megtiszteltetés ért minket, hogy az aranyérmet a felnőtt csapat meccse előtt vehettük át. Mi pedig mezünk alatt egy másik pólón egy-egy betűt formázva, egy sorban állva írtuk ki: KÖSZÖNJÜK ZSOLTI BÁCSI!
Zsolti bá’ nem folytatta az edzői pályát, mert ezzel párhuzamosan a Batthyány Sportiskolai Általános Iskolában pedagógusként, az Érd-Tusculanumi templomban kántorként és önkormányzati képviselőként is dolgozott, de munkája gyümölcséről mindent elmond, hogy korábbi játékosai közül Sajbán Máté az NB I-ben, Sajbán Miklós, Pintér Dominik és Zsolnai Richárd az NB II-ben pallérozódik hétről hétre, és a többiek is szépen megállják a helyüket az élet más területein.
Zsolti bá’t volt szerencsém sokszor hallgatni kántorként is, ahogy páratlan orgánuma beterítette a templomot, és számos batthyánys diák is megerősítheti, hogy ugyanolyan jó pedagógus volt, mint edző. Később önkormányzati képviselői pályáját is követhettem, és a képviselők megemlékezései, többek között Csőzik László polgármester nekrológja is aláhúzza: Mórás Zsoltot pártpolitikai hovatartozástól függetlenül kedvelték.
Nem tudok olyan emberről, aki ne szerette volna őt. Ha mégis, azt biztosan Budapest lila-fehér részén kellene keresni. És ezt nem a dicsőítő nekrológ mondatja velem, mert egyrészt robosztus termete ellenére a légynek sem tudott volna ártani, másrészt akárhogy is próbáltam felidézni a vele kapcsolatos számtalan emlékemet, egy negatív sem rémlik, csak a csupa mosoly és jókedv.
Mindig lehetett rá számítani. Bármikor, bárkinek segítség kellett, ő rögtön tudta, mit kell tenni, kihez kell fordulni. Bármiről lehetett vele beszélgetni. A sport, a közélet, a pedagógia és a vallás mellett a kultúrában is otthon volt, hiszen színészként olyan darabokban szerepelt, mint a Koldusopera, a My Fair Lady, a Jézus Krisztus Szupersztár, A nyomorultak, a Hegedűs a háztetőn vagy éppen a János vitéz.
Mórás Zsoltnak egy gyermeke született, korábbi felesége, Logodi Mária 2002-ben adott életet a ma már 19 esztendős Lucának.
Hogy milyen sokat jelentett Mórás Zsolt a városnak, mi sem mutatja jobban, mint hogy Érd Megyei Jogú Város képviselői egyhangúlag támogatták a fideszes képviselőcsoport kezdeményezését, hogy Mórás Zsolt posztumusz díszpolgári címet kapjon, amiről a januári közgyűlésen dönthetnek.
Mórás Zsoltot Érd MJV Önkormányzata, az Érd Városi Sportegyesület és a Batthyány Sportiskolai Általános Iskola is saját halottjának tekinti.
Ahogy a bajnoki cím után, most is ezt mondjuk: KÖSZÖNJÜK, ZSOLTI BÁCSI!
Nyugodj békében!
Domonkos Bálint
“Professzor Úr”
___________________________________________________________________________________
December 29-én gyertyagyújtással emlékeztek Mórás Zsoltra az ÉRD aréna előtt a tanítványok, kollégák, barátok, mindenki, aki kedvelte, szerette: