Turcsányi Emília néven született, de Mágnás Elzaként vált híressé az a nő, aki szorosan összefonódott a XX. század eleji Budapest fényűző, de ugyanakkor sötét oldalával. Egy fiatal lányból, aki Hontbesenyődről érkezett a fővárosba, hamarosan a félvilág egyik legkeresettebb alakja lett. Szépsége, intelligenciája és ambíciója révén hamar felhívta magára a figyelmet, és számos befolyásos férfi szeretője lett.

Az idáig vezető út nehézségekkel volt kikövezve. Elza a millennium évében érkezett meg a fővárosba, ahol munkára volt szüksége. Ahogy abban az időben a hozzá hasonlók, úgy ő is cselédként, később mosogatólányként kezdett dolgozni.

A felvidéki lány kevert nyelvet beszélt, nem válogatta meg szavait, annyira csúnyán tette mindezt, hogy egyesek szerint Mocskos Elza volt az első gúnyneve. Ahogy telt az idő felszolgálólányként folytatta a munkát.

Kosztolányi Dezső így fogalmazott róla „A tót maîtresse” című írásában:

„A dézsáknál tót dalokat énekelt. De tót lélek maradt mindhalálig. Mindig túlzó és szenvedélyes volt, meleg, mint a galamb, és együgyű is, mint a galamb. Valaha tót akcentussal a pesti csibésznyelvet selypítette pezsgőspoharak fölött, de hűtlenül elhagyta, és megtanulta a gazdag emberek bohémetikettjét, tudott autón ülni, halat és gombát enni, csikorgó hidegben fagylaltot kanalazni, pazarolni az aranyokkal és fukarkodni a fillérekkel, szeretni és megvetni, elfogadni és visszautasítani, stílszerűen élni és meghalni.”

Egyre színvonalasabb helyekre jutott be, először az Olimpia mulatóban vállalt munkát, később a Casino de Paris-ba került, végül már a Fővárosi Orfeumban büfédámaként dolgozott, ahol csak a legelőkelőbb urakkal foglalkozott. Az előadások után ugyanis a vendégek a kávéházba mentek, ahol ő és a hozzá hasonló úrikisasszonyok amolyan „háziasszonyként” fogadták az éji vendégeket.

A büfédáma általában segített az előkelő vendégeknek az étel- és italválasztásban, beszélgetett velük, és a legszerencsésebbek akár még haza haza is kísértethették magukat a szerelemesnek vélt vendéggel, persze mindezt jó pénzért.

Ilyen boldog és szerelmes vendége lehetett a Fővárosi Orfeumnak Schmidt Miksa bútorgyáros, a neves mágnás is, aki később Elza legnagyobb támogatója lett(egyesek szerint azonban Pálfi gróf palotájában ismerkedtek össze).  A gazdag férfi mindent megadott neki, számára luxuslakást bérelt a mai Bem rakparton.

A nő életét ekkoriban szolgák, fényűző lakomák és drága ajándékok övezték. A „büféslányból” igazi dáma lett, aki a legnagyobb társasági eseményeken vett részt.

Ekkor már az előkelővé vált hölgy visszavonult az éjszakai élettől, Schmidt nem engedte meg neki, hogy folytassa régi életmódját, ezért eltartotta, sőt még taníttatta is.

„Ezután Elza már mint előkelő nézőközönség jelent meg a Fővárosi Orfeumban, és hajdani pályatársnői irigykedve beszélgettek nagy karrierjéről, a százezer koronát érő ékszereiről és csipkéiről” – írta róla a Budapesti Hírlap.

Mágnás Elza tehát felküzdötte magát a társadalmi ranglétrán, ami végül a vesztét okozta, bár soha nem sejtette, hogy ezért ekkora árat kell fizetnie.

Magasra emelkedett Elza és ezzel együtt az irigyei is megszaporodtak. Ilyen volt a házvezetőnője, Kóbori Rózsi is, akinek kezdetben Elzáéhoz hasonló sorsa volt,  azonban őt elkerülte a szerencse.

A kitartott nő végül egy utazókosárban végezte. 1914. január 10-én a reggeli órákban két kocsis a Duna baloldali partján a Kacsa utca környékén egy vászonnal letakart utazóládát pillantott meg. A haszon reményében kihúzták a ládát a partra, kinyitották, de a remélt értékek helyett egy fiatal, ápolt nő holtestét pillantották meg.

Azonnal értesítették a rendőröket, akik megállapították, hogy gyilkosság történt. Először ki kellett deríteni, kinek a holtestét találták meg, azonban az elkészült fényképek alapján gyorsan beazonosították, hiszen Mágnás Elzát rengetegen ismerték.

A nyomozás innentől kezdve felgyorsult, időközben két tanú is jelentkezett, akik a holttest felfedezését megelőző órákban láttak két embert, akik egy hatalmas kosarat cipelnek. Egy bajuszos férfiről és egy sárga kendős nőről beszéltek a szemtanúk.

A szálak pedig egy lakáshoz vezettek, ahol Kóbori Rózsi nyitott ajtót. Házkutatást tartottak és az eredmények azt bizonyították, hogy jó úton járnak a nyomozók. Hosszabb vallatás után végül Kóbori beismerte bűnösségét, azt is elárulta, hogy szeretőjével, Nick Gusztávval követték el a gyilkosságot.

A gyilkosok tárgyalását soha nem látott figyelem kísérte. Végül halálbüntetést szabtak ki az elkövetőkre, azonban az ítéletet Ferenc József életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta 1915-ben.

Kóbori Rózsi a márianosztrai börtönben halt meg vesegyulladás következtében, Nick Gusztáv sorsa ennél sokkal szerencsésebben alakult. 1933-ban szabadult a börtönből és dolgozni kezdett.

Fehér szakálla miatt karácsonyi ünnepségeken Mikulásként foglalkoztatták éveken keresztül, és 1977-ben 92 évesen hunyt el egy érdi idősotthonban.

Mágnás Elzát hatalmas tömeg búcsúztatta, Schmidt Miksa szervezte meg a temetését, amelyen az elmondások szerint húszezren vettek részt. A bútorgyáros saját birtokán, a Kiscelli Kastélyban temettette el a nőt, ahol kápolnát is kialakított neki.

Mágnás Elzáról a kor híres magyar írói, köztük Krúdy Gyula, Ady Endre és Kosztolányi Dezső is megemlékeztek. 2015-ben pedig Félvilág címmel tévéfilm is készült a nagyvilági nő életéről.