Az emberi tényező

Karácsony doktor nevét jól ismerik a páciensek: évtizedeken át dolgozott onkológusként, nőgyógyászként a  szakrendelőben. És az irodalomkedvelők is, hiszen többtucatnyi szépirodalmi és ismeretterjesztő kötete jelent meg. A legutóbbi a napokban került ki a nyomdából. Ennek apropóján beszélgettünk.

A rendelő legfontosabb eszköze nem a drága vizsgálóeszköz, hanem az a szék, amin a páciens helyet fogla l– vallja dr. Karácsony István onkológus. Hogy miért? Mert ezen a széken ülve mondja el a panaszait, illetve hallgatja meg az orvos javaslatait a beteg, méghozzá felöltözve, egyenrangú félként. Ez az az emberi tényező, az orvos-beteg kapcsolat humánuma, amit az ötvenhét év szolgálat után nemrég nyugdíjba vonult onkológus annyira fontosnak tart, nemcsak a rákgyógyításban, hanem a megelőzésben is. Karácsony István, aki többtucatnyi ismeretterjesztő és szépirodalmi könyvet írt, most egy összefoglaló kötetben írta le tapasztalatait, azzal a kimondott céllal, hogy ráirányítsa a szakemberek, illetve a laikus olvasók figyelmét az emberi tényezők fontosságára és nélkülözhetetlenségére a rákmegelőzésben és -gyógyításban, mert – mint bevezetőjében írja – az utóbbi évtizedek hatalmas technikai, biokémiai tudományos sikerei mellett mintha háttérbe szorult volna a „humán orvoslás művészete”.

A doktor úrral – akit az érdi szakrendelőből ismerhetnek a hölgyek, ahol 1991-től dolgozott egészen idén januárig nőgyógyászként, illetve onkológusként – a kötet megjelenése után pár nappal beszélgettünk.

„Ahogy Bagdy Emőke profeszszor fogalmaz könyvem előszavában, a rákkezelés lehetőségében a lelki, illetve humán tényezők 30-40 százalékban nyomnak a latban. Fontos, hogy megbeszéljük a beteggel a várható kezelést, annak mellékhatásait, kockázatát, mindent, ami a beteget érinti. Beleegyezése nemcsak jogilag szükséges, hanem ahhoz is, hogy a gyógyítás hatásos legyen” – jegyezte meg Karácsony István, aki könyvében nemcsak a rákkezelési eljárásokra, terápiákra, illetve a gyógykezelések mellékhatásaira és az orvos-beteg közti bizalomra tért ki, hanem az orvosok kiégésére is. Mint mondta, az Egyesült Államokban időközönként több hónapos rehabilitációs képzésre küldik az orvosokat, hogy megelőzzék a kiégést – mert kimutatták, így tudnak a legoptimálisabban gyógyítani. Regenerálódás nélkül nem megy. „Magyarországon nincs szervezett onkológiai rehabilitáció, erre nincs pénz, idő, energia. Amikor kifogy a szufla, a lelki, szellemi, erkölcsi tartás, nincs honnan meríteni. Erre jó példa a pandémia: mindenki erején felül igyekezett teljesíteni, de hiába, ha egyszer fizikailag, lelkileg nem bírta. Ilyenkor a betegek megfelelő színvonalú ellátása sérült” – vélekedett Karácsony István, aki könyvében külön fejezetet szentelt a betegségmegelőzésnek, a fontosabb szűrővizsgálatoknak.

Mint mondta, annak hatása, hogy a járványveszély idején ezek elmaradtak, körülbelül öt év múlva jelentkezik majd – ekkor ugorhat meg az emlő- és méhnyakrákok száma. Az elváltozásokat ugyanis, amelyekből ezek kialakulnak, szűrővizsgálatok segítségével időben észre lehet venni. „Persze, tudomásul kell venni: minden rendszernek van egy teljesítőképessége, és rangsorolni kell: előbb kell kezelni a covidost, aki meghal, ha nem teszik lélegeztetőgépre, mint elvégezni a halasztható vizsgálatokat. De ezeket se toljuk a végtelenségig, hanem kezdjük újra a szűréseket, amint csak lehet” – hangsúlyozta.

És hogy ne csak a megelőzésről, hanem a gyógyításról is beszéljünk: a klasszikus onkológiai kezelés során az volt a protokoll, hogy ugyanarra a betegségre mindenki ugyanazt a kezelést kapta. Ezt az utóbbi évtizedekben felváltotta az egyénre szabott gyógymód, ma pedig már genetikai, illetve biokémiai sejtszintű kutatások zajlanak, és ezek segítségével még a betegség kifejlődése előtt meg lehet állapítani a hajlamot, és van rá remény, hogy génsebészeti úton majd be lehet avatkozni. „Ma egyébként mintegy kétszázezer daganatos ember van az országban – jórészük panaszmentes” – emelte ki az onkológus.

Könyve nemcsak nekik, hanem a szakmának és minden érdeklődőnek szól. Büszkék lehetünk rá, hogy több érdi vonatkozása is van: az önkormányzat támogatásával, a Poly-Art Alapítvány kiadásában jelent meg, helyi nyomtatásban. A kötet bemutatója is Érden lesz, de erre egyelőre várnunk kell – a járványveszély miatt őszre tették az időpontot. Természetesen nem kell szeptemberig várni, hogy hozzájussunk: érdi (és fővárosi) könyvesboltokban nem szabott áron, hanem a Poly-Art javára történő felajánlás fejében lehet a miénk a kötet. Az emberi tényezők szerepe a gyakorlati rákmegelőzésben és rákgyógyításban című kötetet pár héten belül már kereshetjük a Bíró András Könyvesbolt polcán. Ami pedig a 83 esztendős szerzőt illeti, már a következő, immár tizennyolcadik szépirodalmi művén dolgozik, ami őrangyalairól és mestereiről szól, szubjektív szemszögből, saját emlékeit felelevenítve.

Forrás: Érdi Újság, szerző: Ádám Katalin, fotó: Draskovics Ádám