Cinikus, vulgáris, provokatív, megmondja a frankót – így ismerte meg anno az egész ország. Interjú Csernus Imrével.
Címkék: portré
Szívesen lett volna történelemtudós, a pedagógiai pálya sem állt tőle messze, de végül a könyvtárosi hivatás lett a nyerő. Pár éve, csaknem két évtizedes szolgálat után az érdi Csuka Zoltán Városi Könyvtár igazgatójaként ment nyugdíjba, de azóta sem tétlenkedik. Az Érdi Lengyel–Magyar Kulturális Egyesület elnökeként és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete egyik országos
vezetőjeként rendezvényeket, konferenciákat, megemlékezéseket és tanulmányutakat szervez, pályázatokat ír, s ha ideje engedi, elmerül egy jó könyvben. Bazsóné Megyes Klárával beszélgettünk.
Nem az a jó karácsony, ami csillog-villog, hanem az, amelyik szinte fel sem tűnik, mégis boldogan telik el – vallja T. Mészáros András. Érd polgármesterével ezúttal nem a várossal kapcsolatos fejlesztésekről, tervekről, hanem az otthoni ünnepi készülődésről, a régi és a jelen karácsonyairól beszélgettünk, és arról, hogyan lehet rohanás, versengés nélkül megélni az adventet – no meg a mindennapokat.
Kárpátalján, az Ungvári járáshoz tartozó, magyarok lakta, Gálocson született. Ebben a kis faluban töltötte a gyermekkorát, ahol iskola után, a leckeírást követően szívesen rúgta a bőrt a hasonló korú srácokkal. Bár – mint minden focizni szerető kisgyermeknek – megfordult a fejében, ám végül mégsem futballista, hanem lelkipásztor lett, itt Magyarországon. Az Érdligeti Református Egyházközséget vezeti, de közben a Károli Gáspár Református Egyetemen Hittudományi Karán is oktat. Dr. Literáty Zoltánnal beszélgettünk.
Az érdi családi ház őriz valamit az egykori családi fészek hangulatából, a terek, a tárgyak félreérthetetlenül emlékeztetnek egy hajdanvolt életformára – nem hivalkodással, hanem egyfajta több száz évet átfogó családias légkörrel. Csakúgy, mint a ház ura, George Kégl is - megjelenésében, apró gesztusaiban őriz valamit a régi életformából.
Talpraesett diák, izgalmas továbbtanulási terveket dédelget, igazi csapatjátékos – így jellemezhetnénk Érd negyedik diákpolgármesterét, aki szoros napirendet alakított ki magának, hogy a versenysport, az iskola és a diák-polgármesterség mellett még jusson ideje a kapcsolatok ápolására, a közös programokra a barátokkal és persze a pihenésre is. Családja büszke elért sikereire, hiszen a húga számára is követendő példát mutat személyiségével. Lázár Evelinnel beszélgettünk.
Ha Büki Attila minden foglalkozását föl szeretné tüntetni egy névjegykártyán, igen apró betűket kellene használnia, hogy elférjen a fölsorolás: népművelő, költő, író, újságíró, szerkesztő, festőművész… Jó ideje már megúszhatná persze azzal az egyetlen szóval, hogy nyugdíjas. De tétlenséget sugallhatna, erről pedig szó sincsen, hiszen idén ünnepelt 70. születésnapjára megajándékozta olvasóit egy új drámakötettel. Fülszövegében Bertha Zoltán irodalomtörténész írja: „a fájdalmas személyes és közösségi sorsromlás tipikus jelenkori megnyilvánulásait látleletező állapotrajzok ezek a művek…”, mert ilyen A mi időnk – ahogy erre a könyv címe is utal. Milyen is volt Büki Attila ideje, az a több mint fél évszázad, amit különböző posztokon a magyar kultúra világában eltöltött? Erre leginkább a változatos, de következetes életútból kaphatunk választ.
Tősgyökeres érdi családból származik; azt vallja, hogy a város szeretete öröksége és kötelessége. Büszkesége pedig Érd NBI-es női kézilabda-csapata, amelynek évek óta törzsszurkolója. Nem csak a szurkolótáboron belül szervez, több érdi jótékonysági akciót is kezdeményezett már, és vannak további tervei is. Endrész Csabával beszélgettünk.
Csaknem ötvenéves volt, amikor felfedezte, hogy az agyagozás a „kezeiben van”. Műszaki rajzoló volt egy nagyvállalatnál, de ma már hálás, hogy a rendszerváltáskor a cég megszűnésével elveszítette a munkahelyét, mert így került felszínre rejtett tehetsége. Közel tíz évig saját otthonát kínálta fel az érdi keramikusok nyári alkotótáborának. Kerámiái országszerte megtalálhatóak a galériákban. Vaád Évával beszélgettünk.
1956. október 22-én a tizenharmadik születésnapját ünnepelte, másnap éjjel már a tankok dübörgését hallgatta. Kíváncsi, kalandkereső gyerekként, ha nem is szereplője, de tanúja volt az 1956-os érdi eseményeknek, később pedig megörökítője, krónikása – számtalan előadást tartott a forradalmi eseményekről itthon és külföldön. Az egykori kisfiúból történész lett, aki azt vallja: hamisítani nem szabad! Dr. Magyar Kálmánnal beszélgettünk.
