Szentmártoni János író, költő, József Attila-díjas alkotó 2010 óta vezeti a Magyar Írószövetséget. Hat éve a Magyar Művészeti Akadémia levelező, 2017-ben pedig rendes tagjává választották. Első verseskötetét, amely Útszéles magány címmel jelent meg, tíz újabb könyv követte, legutóbb egy regény. Költeményeit számos európai nyelvre lefordították. A Magyar Írószövetség idén tizenegyedik alkalommal ünnepelte Érd Megyei Várossal a magyar kultúra napját és adta át a közösen alapított Bella István Irodalmi Díjat. Ebből az alkalomból kértünk interjút Szentmártoni Jánostól, az Írószövetség elnökétől.
Címkék: portré
Már gyermekkorában preparátor szeretett volna lenni: a sparhelten főzte ki a levesből kimaradt kacsakoponyát. Diorámáit országszerte számos múzeumban megcsodálhatjuk, többek közt az Érdi Földrajzi Múzeumban is, ahol január 22-én avatják fel az általa készített új diorámákat. Sipos György múzeumi preparátorral beszélgettünk.
Cinikus, vulgáris, provokatív, megmondja a frankót – így ismerte meg anno az egész ország. Interjú Csernus Imrével.
Szívesen lett volna történelemtudós, a pedagógiai pálya sem állt tőle messze, de végül a könyvtárosi hivatás lett a nyerő. Pár éve, csaknem két évtizedes szolgálat után az érdi Csuka Zoltán Városi Könyvtár igazgatójaként ment nyugdíjba, de azóta sem tétlenkedik. Az Érdi Lengyel–Magyar Kulturális Egyesület elnökeként és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete egyik országos
vezetőjeként rendezvényeket, konferenciákat, megemlékezéseket és tanulmányutakat szervez, pályázatokat ír, s ha ideje engedi, elmerül egy jó könyvben. Bazsóné Megyes Klárával beszélgettünk.
Nem az a jó karácsony, ami csillog-villog, hanem az, amelyik szinte fel sem tűnik, mégis boldogan telik el – vallja T. Mészáros András. Érd polgármesterével ezúttal nem a várossal kapcsolatos fejlesztésekről, tervekről, hanem az otthoni ünnepi készülődésről, a régi és a jelen karácsonyairól beszélgettünk, és arról, hogyan lehet rohanás, versengés nélkül megélni az adventet – no meg a mindennapokat.
Kárpátalján, az Ungvári járáshoz tartozó, magyarok lakta, Gálocson született. Ebben a kis faluban töltötte a gyermekkorát, ahol iskola után, a leckeírást követően szívesen rúgta a bőrt a hasonló korú srácokkal. Bár – mint minden focizni szerető kisgyermeknek – megfordult a fejében, ám végül mégsem futballista, hanem lelkipásztor lett, itt Magyarországon. Az Érdligeti Református Egyházközséget vezeti, de közben a Károli Gáspár Református Egyetemen Hittudományi Karán is oktat. Dr. Literáty Zoltánnal beszélgettünk.
Az érdi családi ház őriz valamit az egykori családi fészek hangulatából, a terek, a tárgyak félreérthetetlenül emlékeztetnek egy hajdanvolt életformára – nem hivalkodással, hanem egyfajta több száz évet átfogó családias légkörrel. Csakúgy, mint a ház ura, George Kégl is - megjelenésében, apró gesztusaiban őriz valamit a régi életformából.
Talpraesett diák, izgalmas továbbtanulási terveket dédelget, igazi csapatjátékos – így jellemezhetnénk Érd negyedik diákpolgármesterét, aki szoros napirendet alakított ki magának, hogy a versenysport, az iskola és a diák-polgármesterség mellett még jusson ideje a kapcsolatok ápolására, a közös programokra a barátokkal és persze a pihenésre is. Családja büszke elért sikereire, hiszen a húga számára is követendő példát mutat személyiségével. Lázár Evelinnel beszélgettünk.
Ha Büki Attila minden foglalkozását föl szeretné tüntetni egy névjegykártyán, igen apró betűket kellene használnia, hogy elférjen a fölsorolás: népművelő, költő, író, újságíró, szerkesztő, festőművész… Jó ideje már megúszhatná persze azzal az egyetlen szóval, hogy nyugdíjas. De tétlenséget sugallhatna, erről pedig szó sincsen, hiszen idén ünnepelt 70. születésnapjára megajándékozta olvasóit egy új drámakötettel. Fülszövegében Bertha Zoltán irodalomtörténész írja: „a fájdalmas személyes és közösségi sorsromlás tipikus jelenkori megnyilvánulásait látleletező állapotrajzok ezek a művek…”, mert ilyen A mi időnk – ahogy erre a könyv címe is utal. Milyen is volt Büki Attila ideje, az a több mint fél évszázad, amit különböző posztokon a magyar kultúra világában eltöltött? Erre leginkább a változatos, de következetes életútból kaphatunk választ.
Tősgyökeres érdi családból származik; azt vallja, hogy a város szeretete öröksége és kötelessége. Büszkesége pedig Érd NBI-es női kézilabda-csapata, amelynek évek óta törzsszurkolója. Nem csak a szurkolótáboron belül szervez, több érdi jótékonysági akciót is kezdeményezett már, és vannak további tervei is. Endrész Csabával beszélgettünk.
