Az 1933. május 13-án, huszonhét esztendős korában elhunyt Bogner Mária Margit életének epizódjait Ábel András helytörténész idézte fel a március 16-án tartott megemlékezésen. Mint az Érdi Televíziónak elmondta, akár gyermek-, akár felnőttkorát tekintjük, Bogner Mária Margit élete példamutató volt. Halála után, a második világháborúban a szülők, nagyszülők, feleségek gyakran fordultak hozzá imájukkal, közbenjárása nagyon sokszor gyógyulást, szabadulást eredményezett. Ezért tiszteljük és nevezzük Érd angyalának – hangsúlyozta Ábel András.
A katolikus egyház minden évben szentmise keretében emlékezik meg a vizitációs nővér halálának évfordulójáról, és imádkoznak a boldoggá avatásáért. Idén a Székesfehérvári Egyházmegyében május 9-ére hirdették meg ezt az ünnepet – a tervek szerint idén is érkeztek volna zarándokok a püspöki szentmisére, amire végül a járványhelyzet miatt nem kerülhetett sor. Az előre meghirdetett időpontban, azaz múlt szombaton, Mojzer György plébános és Hajdu Ferenc atya zárt ajtók mögött, közösen mutattak be szentmisét, és imádkoztak a sírnál Bogner Mária Margit boldoggá avatásáért és örök nyugalmáért.
A boldoggá avatás eljárása – amit még a harmincas években, nem sokkal a halála után kezdeményezték, ám a szocializmusban megrekedt – már előrehaladott állapotban van, ahhoz minden dokumentumot benyújtottak, és minden szükséges feltételt teljesítettek. XVI. Benedek pápa 2012. június 28-án számos dekrétum között engedélyezte annak a kihirdetését, amely elismeri Bogner Mária Margit vizitációs nővér hősies erényeit. A nővért ettől fogva a „tiszteletreméltó” jelző illeti meg. A hősies erények elismerése az előfeltétele az illető boldoggá avatásának.
Bogner Mária Margit vizitációs nővér a Torontál megyei Melencén született 1905. december 15-én, a keresztségben az Etelka Mária Anna nevet kapta. Már első szentáldozása után súlyosan megbetegedett, melyet a megpróbáltatások ellenére derűvel viselt. Tíz hónapos ágyhoz kötöttség után egyik lába megrövidült és megmerevedett. Nagybecskereken polgári iskolát és kereskedelmi tanfolyamot végzett, 1919-től adminisztrátorként dolgozott. Lelki élete bérmálkozása (1923) után mélyült el a jezsuita Csávossy Elemér vezetésével. Imaapostolságot vállalt, a Mária Kongregáció tagja lett, napi áldozó volt.Bár a karmelita rend vonzotta, egészségi állapota miatt – többszöri próbálkozása ellenére – annak nem lehetett tagja. 1927-ben a thurnfeldi vizitációs nővérek zárdájának lett lakója, 1928 áprilisában öltözött be. Még ez év nyarán öt társával elindult Érdre, az első magyarországi vizitációs zárda alapítására. 1929. május 16-án ideiglenes; pontosan három esztendővel később örök fogadalmat tett. Pár nappal később magas lázzal betegszobába került. Csaknem egy éves, türelemmel viselt szenvedés után 1933. május 13-án hunyt el.Közbenjárását kérve számos imameghallgatást őriz a Vizitációs rend és a Székesfehérvári Egyházmegye. Az egyházmegye templomaiban egész évben imádkoznak mielőbbi boldoggá avatásáért a hívek könyörgésében.
