Csoda történt: autót kapott Jóska bácsi a barátaitól

2022. november 22.
07:16
Ádám Katalin

Nemrég még a kiégett, hűséges járgányát siratta a 85 éves férfi, most az új autójának örül.

Érdfm 101.3 – Hallgasd bárhol! Bármikor!

HIRDETÉS

„Csodálatos dolog, hogy ennyi jó ember van!” – mondta meghatottan mosolyogva a 85 éves Orosz Jóska bácsi, akit otthonában kerestünk fel hétfőn. Öröme érthető: a segítő szándékú emberek adományaiból annyi pénz gyűlt össze, hogy az egyedülálló, nehéz anyagi körülmények közt élő férfi vásárolhatott egy használt Suzukit.

Még októberben adott hírt róla az ÉrdMost, hogy Jóska bácsi autója felgyulladt a városközpontban. Az idős férfi a polgármesteri hivatalból indult haza, amikor matuzsálemi korú kocsija motorterében felcsaptak a lángok.

Az idős ember egész életében vezetett, fuvarozóként dolgozott. Egyetlen kincse az autója volt, ami hűséggel szolgálta. Mindenhová elvitte, ahová kellett, nélküle Jóska bácsi szinte egy lépést sem tehet. Hiszen az ereje egyre fogy, otthonától pedig messze van az orvos, a bolt, a hivatal. Ahogy az ÉrdMostnak elmondta:

„Egyre jobban gyengülök. Régen elbírtam a hátamon a hetvenkilós zsákot, úgy dobtam rá a mázsára, most meg már a fát is a barátaim hasogatják fel…”

Az idős férfi tragédiaként élte meg, hogy nincs pénze másik járgányra. Helyzete kilátástalannak tűnt.

Jóska bácsi (balra) és segítőkész szomszédja, barátja, Bölöny József

Jól látta ezt szomszédja és barátja, Bölöny József, aki gyűjtést szervezett Jóska bácsi számára a közösségi oldalon (erről itt írt az ÉrdMost).

Pár nap alatt 257 ezer forint gyűlt össze a segítő szándékú emberek adományaiból.

A régi, kedves autót nem sikerült megjavíttatni, de érkezett egy felajánlás: egy férfi igen-igen jutányos áron, 150 ezer forintért eladta a 2007-es, jó állapotú, keveset használt Suzukiját Jóska bácsinak. Még téli gumi is van hozzá.

„Az Isten áldja meg a lépte nyomát mindenkinek, aki ez ügyben bármit is tett. Sokszor megtaláltam életemben a rossz szándékú embereket, de ez most egy kivételes alkalom. Most látom, mennyi jó ember van”

– mondta meghatottan az öreg bácsi.

„Én mindig olyan voltam, hogy nem fogadtam el ingyen segítséget, mikor nagy munkában voltam, és többen ajánlkoztak, hogy segítenek, megmondtam: csak úgy jöjjenek, ha kifizethetem” – tette hozzá.

Ő maga egyébként sokaknak segített, önzetlenül – barátai most törlesztik a múltban kapott támogatást.

Az autóra visszatérve, az adományozóknak hála, maradt pénz az átírásra, sőt, még tűzifára is: az önkormányzati tüzelőtámogatásból beszerzett öt mázsa fa mennyiségét meg tudták duplázni, így Jóska bácsi nyugodtan vág neki a télnek. Azonban barátja, Bölöny József mégis aggódik.

„Ez nem túl sok, az egész télre nem lesz elég” – mutatott a szomszéd farakásra.

„A Télapót mindig szidtam, nem a barátom. Amíg fuvaroztam, sokszor elakadtam a hóban. De túl kell élni a telet – ez az élet törvénye”

– mosolygott Jóska bácsi, aki a nagy házban csak egy helyiségét használ. Azt tudja csak befűteni a kis kályha, ami mellett ott áll az ágy, odébb a hűtőszekrény. Már nemigen főz magának, fogytán van nemcsak az ereje, hanem az étvágya is. Barátai gyakran meglepik őt egy-egy tál étellel, a szomszédja még arra is figyel, hogy rendszeresen szedje a gyógyszereit.

„Többen istápoljuk őt. Múltkoriban sétált erre egy fiatalember, babakocsival. A kapura akasztott egy zacskót, zsemle, ez-az volt benne” – idézte fel Bölöny József.

Jóska bácsi nem az a panaszkodós alkat, azzal elégedett, ami van. Mikor kérdeztük, mire volna még szüksége, csak nevetett: semmire. Hozzátartozója ugyan nincs, de vannak barátai, egy cicája, sőt, tyúkjai is, és a már említett kályha is melegen duruzsol a szobájában.