1944-ben a magyar történelem embert próbáló időszaka kezdődött el. Az akkor már évek óta tartó II. világháború borzalmai elérték hazánkat is, mindazt, amit az emberek a híradásokból hallottak, egyik pillanatról a másikra a saját bőrükön érezték meg.

Március 19-én megtörtént az ország német megszállása, amellyel kezdetét vette a holokauszt is. Több mint 600 ezer zsidó származású magyar ember lett áldozata a gyűlöletnek, többségük a náci haláltáborokban vesztették életüket. Érdről a feljegyzések szerint 118 embert hurcoltak el, az akkori érdi zsidóság szinte teljes egészét, akik közül csak néhányan tértek haza.

A Dunamenti Zsidó Kulturális Egyesületnek köszönhetően Érden is hosszú évek óta tartanak megemlékezéseket, hiszen pontosan azért alakultak meg, hogy emléket állítsanak a holokauszt érdi áldozatainak és újra felélesszék a zsidó hitéletet a városban.

A hagyományoknak megfelelően vasárnap pedig ismét az emlékezésé volt főszerep az ófalusi zsidó temetőben, az érdi áldozatok emlékművénél. A résztvevők meghallgatták a Himnuszt, majd beszédet mondott Érd polgármestere.

Csőzik László  kiemelte, hogy Érden a 19. században békésen éltek együtt a különböző nemzetiségű és vallású emberek, ám ez a következő évszázadra megváltozott, hiszen a gyűlöletkeltés és a kirekesztés néhány évtized alatt szétszakította ezt a közösséget.

„A holokauszt nem egyik napról a másikra történt, hanem a gyűlöletbeszéd, a jogfosztás és az uszítás fokozatos térnyerésével vezetett a deportálásokhoz és a tömeggyilkossághoz”

– hangsúlyozta a városvezető.

A polgármester felidézte az érdi zsidók deportálásának történetét is, mely szerint a településen két gettóba gyűjtötték össze őket, ahonnan májusban indították el a tömeget a fehérvári téglagyárba, onnan pedig a megye teljes zsidóságát marhavagonokban Auschwitzba szállították. Kiemelte az érdi Lusztig ikrek, Bandi és Gyuri történetét, akiken Josef Mengele végzett embertelen kísérleteket.

A fiúk túlélték a borzalmakat, visszatértek Érdre, azonban édesapjukat és mostohaanyjukat soha többé nem látták, ők Auschwitz-Birkenau földi poklában lelték halálukat.

Csőzik László beszédében a jelenre is utalt, figyelmeztetve arra, hogy a társadalomnak ma is kötelessége fellépni a gyűlöletkeltéssel szemben, hiszen útját kell állni az uszításnak és az erőszaknak is.

„Aki embert ember ellen, magyart magyar ellen uszít, az a történelem szemétdombjára való”

– jegyezte meg a polgármester.

Hogyan történhetett meg, hogy zsidók százezreit, millióit ellenállás, lázadás nélkül tudták hajtani a marhavagonokba, a halálba, a gázkamrákba? Ezt a kérdést, amely a holokauszt óta oly sokszor elhangzott már, Groszmann Magda, a Budakörnyéki Zsidó Hitközség elnöke tette fel a megemlékezésen. Magyarázat természetesen azóta sincsen, azonban voltak olyanok, akik ellenálltak, harcoltak, szembeszálltak a gyilkosokkal.

Ilyen volt Szenes Hanna, a költő, akinek az életét és a magyar zsidóságért tett cselekedeteit elevenítette fel az elnök a megemlékezésen. A fiatal lány egyike volt azoknak a zsidóknak, akiket a brit hadsereg kiképzett, hogy megpróbálják megállítani a deportálásokat.

1942-ben csatlakozott a palesztinai Hagana mozgalom egyik fegyveres csoportjához, majd a következő év júniusában bevonult a brit hadseregbe. Feladata az volt. hogy társaival a náci vonalak mögött megszervezzék és segítsék az ellenállási mozgalmat, üldözötteket mentsenek meg. Ejtőernyős kiképzést is kapott, így 1944 márciusában Jugoszlávia partizánok által ellenőrzött területe felett dobták le őket. Júniusban elindultak a nácik által megszállt Magyarországra, ahol már megkezdődött a vidéki zsidóság deportálása.

A határon azonban elfogták, ezzel elkezdődött a fiatal lány öt hónapig tartó kálváriája. Kivallatták, megkínozták, de a küldetésről, a bajtársairól soha nem árult el semmit. Végül hűtlenség és hazaárulás vádjával halálra ítélte egy katonai bíróság. Szenes Hannát 1944. november 7-én a Margit körúti fegyház udvarán kivégezték.

Egyik alkalommal, amikor édesanyja a börtönben járt nála, a küldetésével kapcsolatban azt mondta neki: „Nyugodt lehetsz, nem követtem el semmit, ami Magyarországnak kárára volna, sőt, ami ma bűn, holnap érdem, az események pedig igazolni fognak.” A rendelkezésre álló dokumentumok alapján Szenes Hanna kivégzésének oka a fajgyűlölet volt, halálos ítéletét törvénytelenül hozták meg.

Groszmann Magda elmondta, hogy az igazságtalanul meggyilkolt 23 éves lány földi maradványait 1950-ben szállították Izraelbe, ahol nemzeti hősként temették el a jeruzsálemi Herzl-hegyen. A tragikusan rövid élete ellenére a cionizmus történetének legendás alakjává vált. A megemlékezésen elhangzott, hogy töretlen hazaszeretete, lojalitása és mindhalálig tartó hősiessége méltón példázza az egyik legalapvetőbb zsidó értéket, az önfeláldozást.

Ezt követően Farkas Erzsébet és Lisztes Berta zenei előadása következett, utána Fekete Dániel kántor lépett a mikrofonhoz, aki a megemlékezés liturgikus részét végezte el, majd a résztvevők elhelyezték a köveket az emlékműnél, végül meghallgatták a Hatikvát, a zsidó nemzeti himnuszt.

A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja április 16-án van. A zsidóság tragédiájáról mi is megemlékeztünk, az érdi Lusztig ikrek történetét ebben a cikkünkben írtuk meg.