Idén már négy héten keresztül várja a fogyatékossággal élő gyerekeket az Életfa Csoport nyári napközis tábora. Ez a kezdeményezés nemcsak Érden, hanem országszerte egyedülálló, ugyanis teljesen ingyenes: a költségeket pályázati forrásból fedezi az egyesület.

Bár ide súlyosan és halmozottan sérült, mozgásukban korlátozott és értelmükben akadályozott gyerekek járnak, ez nem egy gyerekmegőrző, hanem egy igazi tábor: a programokat már hónapokkal előre eltervezték, a megvalósítás pedig komoly háttérmunkát igényelt.

„Noé bárkája történetét dolgozzuk fel. Volt már állatos és vizes napunk, ma pedig az időjárással foglalkozunk: eső, napsütés, szél, felhők, szivárvány, és középen a bárka.

Nem a történetmesélésen van a hangsúly, hiszen ezek a gyerekek a bőrön keresztül, hangok és fények segítségével érzékelik az őket körülvelő világot” – mondta az ÉrdMostnak Selmeci Judit, a Móra iskola gyógypedagógusa.

Ő és pedagógustársai év közben is foglalkoznak az Életfa Vackor csoportjába járó gyerekekkel.

Hiszen a súlyosan sérült fiatalok is iskolakötelesek, csak épp nem a hagyományos intézményi keretek közt tanulnak, hanem otthon, vagy épp az Életfa fejlesztő napközijében (azaz a Vackorban).

A nyári táborba persze nem csak a vackoros gyerekek járhatnak. A kamasz Boti például a Dr. Dizseri Tamás Habilitációs Központban tölti délelőttjeit.

Anyukája, Melinda azért is szereti az egész napos életfás tábort, mert amíg Boti itt van, és jól érzi magát, addig ő Boti húgával, Bogival foglalkozhat, aki nagyon örül az egész napos osztatlan figyelemnek.

A gyógypedagógusok mellett fiatal segítők is dolgoznak a táborban. Évek óta visszajárnak, nagyon szeretik az életfás hangulatot. Bogi tizennyolc éves, egyik nap még a szóbeli érettségin ült, másnap már az Életfában volt.

„Annyira jó látni a gyerekek mosolyát, és jólesik az a tudat, hogy amíg ők táboroznak velünk, addig a szülők kicsit kikapcsolhatnak, együtt lehetnek a vakációzó kistesókkal. Nem csak adok, de kapok is: nagyon jól érzem magam velük”– nevetett rám. Bogi tanárnak készül, felnőttként is a gyerekekkel szeretne foglalkozni. A táborban két osztálytársa is dolgozik segítőként.

„Egy gyermekhez egy felnőtt tartozik, ő felel a gyógyszereiért, pelenkájáért, eszközeiért, ennivalójáért, és a szülőkkel való kommunikációt is viszi. Persze, nem mindig ezzel az egyetlen gyermekkel foglalkoznak.

Van olyan kislány, aki sokat alszik, pihen, kevesebb segítséget igényel, és van olyan kisfiú, aki három felnőttet is leköt, és nagyon élvezi, hogy ennyien vele foglalkozunk” – magyarázta Selmeci Judit, aki hetekig készült erre a táborra, a történetre, a tematikára, hogy legyen benne állat is, zene is, mese is.

„Szeretem, ha egy-egy program nekünk, felnőtteknek is ad, van üzenete. Ma lesz még egy árnyszínházunk, Noé történetéből. Van, aki csak fény-árnyék változását érzékeli, van, aki a mélyebb jelentést.

Mindenki annyit visz haza, amennyi neki fontos, ami megérinti” – tette hozzá Judit.

A program a reggeli előkészületek és étkezés után indult: a gyerekeket a speciális kerekesszékekben szép lassan végigtolták a különböző állomásokon.

Az egyik kisfiú elbűvölten figyelte a csörgőt, amivel Petra, az egyik segítő az eső hangját imitálta, és hangosan nevetett, amikor a spriccelőből pár csepp víz a fejére cseppent.

„Látni a gyerekeken az örömöt, és ez nagyon jó érzés, rengeteget ad. Sokan kérdezik, mennyire nehéz sérült gyerekekkel dolgozni, látni, hogy nem egészségesek. Szerintem ezt az érzést elnyomja elnyomja az öröm és a boldogság, ami belőlük árad” – mondta Petra.

A kisfiú arcán valóban látszott az elmélyült összpontosítás, és az, hogy mennyire élvezi a szituációt. Judit beszélt is hozzá, az esőről, a vízről, a cseppek érintéséről. Az eső után pedig irány a következő állomás.

Míg a táborozók az időjárás elemeivel ismerkedtek, Ömböli Ágival, az Életfa egyik alapítójával, egyben vezetőjével beszélgettünk.

Ági elmondta, hogy eredetileg három hétre nyertek támogatást a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézettől és a Belügyminisztériumtól (két hetet a súlyosan, halmozottan sérült gyermekeknek, egy hetet pedig a Kacagó Kaci Színház drámapedagógiai foglalkozásain résztvevőknek),  de sikerül egy másik pályázati forrásból még egy hetet biztosítaniuk a fogyatékossággal élőknek. Így harminc gyerek táborozhat idén az Életfánál.

A gyógypedagógusok és segítőik mellett egyébként önkéntesek is segítették a tábor megvalósítását, köztük több nyugdíjas, akik nagy szeretettel fordultak a gyerekek felé.

Az életfások akkor sem pihennek, ha vége a tábornak: tervezik a következő adománygyűjtő eseményeiket, folytatódnak a terápiás foglalkozások, és nekikezdenek nagy álmuk, egy nappali intézmény létrehozásához. A minisztériumi engedély már megvan, de még sok munkába kerül, mire meg is valósíthatják.