Dr. Mihály István, a Benta Völgye Vadásztársaság elnöke válaszolt a kérdésre.

Elmondta, erre csak akkor van lehetőségük, ha a kutya láthatóan tartósan vadon él, űzi, hajtja a vadat – azaz a vadállomány védelme ezt megköveteli –, vagy megtámadja az embert. „Ezt nagyon ritkán, utolsó eszközként alkalmazzák a vadászok: csakis akkor, ha a dúvaddá vált kutya pusztítja a környezetet. Mi egyébként nem lőjük ki ezeket a kutyákat sem. A vadőr, a mezőőr jelez a gyepmesternek, és ő befogja az állatot” – hangsúlyozta Mihály István. Hozzátette, sajnos előfordul, hogy a gazdái szabadulnak meg úgy a megunt jószágtól, hogy egy erdős-bokros, néptelen vidéken kiteszik az autóból.  

„Nagy gondot jelent, ha ezek a kutyák falkába verődnek, mert így jobb hatásfokkal tudnak vadászni. Ekkor az emberre is fokozottabban veszélyesek. De ez Érd környékére nem igazán jellemző, nem olyan kiterjedtek a külterületi részek, pár kilométer, és jön a következő település, ahol ennivalót találhatnak a kóbor kutyák” – tette hozzá. 

A gyepmester tapasztalata is az, hogy Érden és környékén nagyon kevés az elvadult kutya.

 „A mezőőrök havonta egy-két alkalommal jeleznek, hogy külterületen kutyát találtak, de ezek többsége nem elvadult jószág, hanem a hanyag gazdák elkóborolt ebei. A kézhez szokott kutyák könnyebben megfoghatók, arra is volt példa nemegyszer, hogy mire kiértem, a mezőőr már magához hívta és megfogta az állatot” – mondta lapunk kérdésére Radics Zsolt. 

Az elvadult kutyákat általában altatópasztával fogják meg, vagy ha nem jön az ételhez, akkor altatópuskával, de ez utóbbit szinte soha nem alkalmazza a gyepmester, mert a kutya megijed a lövéstől, és akár négy-öt kilométert is tud szaladni, mielőtt elalszik. A befogott állatok a gyepmesteri telepre kerülnek, és ha két héten belül nem jelentkezik értük a gazdájuk, a Sirius Alapítvány veszi őket gondozásába.