2018-ban az ELTE Természettudományi Karán merült fel az ötlet, hogy legyen egy olyan nap az évben, amikor az emberek a beporzó állatokra fordítják a figyelmüket. A kezdeményezés mögött az állt, hogy a beporzást végző rovarok világszerte pusztulnak, ami nem jó hír az élővilág, így aztán az emberek számára sem, hiszen létezésünk előfeltétele, hogy a beporzást végző élőlények kellő számban el tudják végezni a feladatukat.
Az érdi Magyar Földrajzi Múzeum idén csatlakozott először a figyelemfelhívó akcióhoz. A március 9-én megtartott Beporzók napján a szervezők változatos programokon keresztül próbálták meg közelebb hozni a beporzók ügyét a látogatókhoz.
Például végig lehetett járni a beporzók napi tanösvényt, ahol egyebek közt azt is meg lehetett nézni, hogy hogyan, és mit lát egy méhecske, de kiderült az is, hogy a dongók lába sokkal szőrösebb, mint gondolnánk. Persze, az elsősorban a gyerekek érzékenyítését megcélzó programok mellett azért a téma komolyabbik oldalát is meg lehetett ismerni.
Előadásában Kecskés Ferenc biológus a növényvilág és a beporzó állatok egymásrautaltságáról beszélt. Ha csak fotón is, de bemutatott egy olyan epret, amit rovar, valamint egy olyat, amit a szél porzott be. Előbbi egy gyönyörű szép, egészséges gyümölcs volt, míg utóbbi egy csenevész kis valami.
Jóllehet a szélnek is fontos szerepe van a növények beporzásában, ugyanakkor terméshozamban, minőségben hatalmas különbségek mutatkoznak a két fajta megtermékenyítés között, ráadásul a zárvatermők kifejezetten az állati beporzáshoz alkalmazkodtak, tette hozzá.
A szakember elárulta, hogy bizonyos kínai tartományokban manapság már nincsenek olyan állatok, melyek beporozhatnák például az almafákat, ezért az embereknek kell felmászniuk a fákra, hogy ezt megtegyék. Habár hazánkban még nem ennyire szélsőséges a helyzet, hiszen a fajok kipusztulásáról még nem beszélhetünk, azonban a méhek, dongók egyedszáma jócskán lecsökkent, ami szintén problémákat okozhat a jövőben.
Kecskés Ferenc egy kártyavárhoz hasonlította a helyzetet, amiből ha kihúzunk egy-egy lapot, akkor egy darabig még lehet szerencsénk, viszont ha egy olyan lapot húzunk ki, akkor egy pillanat alatt összeomolhat a szerkezet. Utalva ezzel a beporzóknak a földi ökoszisztémában betöltött jelentőségére.
Fekete-Mácsai Anetta, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója úgy véli, egy kertvárosban, mint Érd kifejezetten fontos, hogy az emberek felismerjék, megtanulják, hogy ők is sokat tehetnek azért, hogy a vázolt katasztrófát elkerüljük. Ha nem csak szépen lenyírt pázsit, hanem virágos növények is vannak a kertekben, ha kihelyezünk egy „rovarhotelt”, ami odacsalogatja a beporzókat, akkor sokat segíthetünk nekik, hogy fennmaradjanak, és beteljesíthessék a biológiai programjukat.
„Az állatok által beporzott növények nagyjából a növényvilág 75%-át jelentik, vagyis ha elpusztulnak, akkor – bármilyen szomorú dolog is -, de mi is éhen fogunk halni”
– fogalmazott lényegre törően az intézményvezető, aki hozzátette, ezért is fontos, hogy a maguk módján támogassák az ilyen és ehhez hasonló természetvédelmi kezdeményezéseket.