„Megmutatni nemzeti múltunkban, nemzeti géniuszunkban az örök értékeket, ennek révén növelni az önbizalmat, az önbecsülést, figyelmeztetni a nemzeti hibákra, fejleszteni a nemzeti erényeket, saját értékének öntudatára ébreszteni a magyart: ez a szent feladat.”
Az alapítók ezzel, a Klebelsberg Kunó kultuszminisztertől származó gondolattal határozzák meg az 1995-ben életre hívott Magyar Örökség-díjat, amit ennek szellemében azóta is minden évben, sőt, minden évben több alkalommal is átadnak.
A díjazottak lehetnek élő, vagy akár elhunyt személyek, ahogy együtteseket, intézményeket, valamint egyéb emberi teljesítményeket is elismerhetnek vele. A lényeg, hogy a bírálóbizottság úgy ítélje meg, hogy az adott életmű megfeleljen a fentebb írt szempontoknak.
A kitüntetésre – az alulról építkező demokrácia elvéből és gyakorlatából kiindulva – egyébként bárkit lehet javasolni, azonban a Magyar Örökség-díj „csupán” egy erkölcsi elismerés. Szépsége éppen abban áll, hogy nem jár pénzzel vagy egyéb anyagi jutalommal, mindenki egy oklevelet és egy, a magyar Szent Koronát ábrázoló jelvényt kap – derül ki a díj leírásából.
József Attila, Bartók Béla, Teller Ede, Egerszegi Krisztina, az Aranycsapat, a Száztagú Cigányzenekar, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Tihanyi Főapátság, vagy épp „a magyar nép Szent Korona iránti tisztelete”. Csak néhány példa, hogy kik kapták meg a díjat az elmúlt, közel harminc esztendőben.
Nem szabad elfelejteni, hogy 2016-ban két érdi díjazott is volt: márciusban az Egymásért Alapítvány, júniusban pedig Domonkos Béla szobrászművész is átvehette az elismerést. Akkor épp a most kitüntetett Kubassek János méltatta a neves alkotót, aki megannyi kiváló munkája mellett a magyar utazók érdi szoborpanteonját is elkészítette, a szobrok pedig a Magyar Földrajzi Múzeum kertjét ékesítik.
A közelmúltban ebbe az illusztris társaságba került be Kubassek János, a városunkban található Magyar Földrajzi Múzeum egykori vezetője, jelenlegi tudományos tanácsadója és címzetes igazgatója, aki a fővárosi Ráday Ház Dísztermében vehette át a Magyar Örökség-díjat.
Kubassek Jánost az eseményen Tardy János geográfus méltatta, aki – többek között – a ma élő magyar földrajzi utazók sokoldalú ,,fejedelmének” nevezte őt.
„Nagyra becsülöm őt páratlan kitartásáért, tudatos életviteléért, emberségéért. S ha egyáltalán vannak irigyei, azt üzenem: csinálják utána… Éljék meg a kitartó és tudatos kutatómunka élményét, a sokszor magányos, hátizsákos felfedező kutatóutak veszélyes és előre tervezhetetlen pillanatait a gleccserszakadékban, a sivatagi homokviharban, az őserdők mélyén átélt pillanatokig. Kitartás, fegyelmezettség, megszállottság az ő énje. Pontosan tudja, mit akar elérni, de a páratlan személyes élmények varázsa mellett együtt tud élni a rá váró bizonytalansággal is. Alighanem ő is magáénak érzi Márai Sándor gondolatait: » Magyarnak lenni nem állapot, magyarnak lenni magatartás!« ”
