Van-e még mit tanulnia a Z generációnak azoktól, akik a világháborúban vagy kevéssel azután születtek? Érdekesek-e a 2000-es évek szülöttei számára az ötven-hetven éves történetek, amelyek egy számukra már elképzelhetetlen korban játszódtak?
A válasz egyértelműen igen. És lehet, hogy nem a zoknistoppolás fortélyait sajátítják el a 16-18 évesek a nagyszüleik generációjától, de a türelmet, a szívósságot, a „jéghátánismegélni” képességét annál inkább.
Gimnazisták maroknyi csapatával beszélgettünk a Szociális Gondozó Központban arról, milyen volt az idősklubban dolgozni a nyáron. A fiatalok diákmunkásként foglalkoztak az idősekkel, és sok jó élménnyel zárták a szünidőt.
Szó- és memóriajátékokat, csapatépítőket tartottak, segédkeztek az ebédelésnél, vagy akár a friss víz kiosztásában – és buzdították is az időseket a vízfogyasztásra –, termet, folyosót díszítettek, hogy csak pár tennivalót soroljunk.
Volt olyan fiatal, aki korábban nem találkozott ezzel a korosztállyal.
„A nagyszüleim, akik közel álltak hozzám, hétéves korom előtt meghaltak, a másik nagymamám, nagypapám külföldön él, és nemigen tartjuk a kapcsolatot. Így aztán nálunk nem volt olyan, hogy megyünk a mamához nyaralni. Nem tudtam eddig, hogy velük finomabban kell bánni, nagyobb türelemmel” – mesélte Emili, hozzátéve: nagyon jó volt hallgatni az idősek történeteit.
„Sokat meséltek a gyerekkorukról, az életükről, arról, hogy hogy érték el a céljaikat. No meg az unokákról. Egyikük mindig azt mondta, hogy nagyon hasonlítok a legidősebbre” – mondta mosolyogva.
„Némelyik történet lelkileg megterhelő volt, mert ahogy mesélték, mi is átéltük” – tette hozzá a barátnője, Viki.
A Szociális Gondozó Központban húsz diák dolgozott diákmunkásként a nyáron. Többen, mint fentebb is írtuk, az idősklubban, mások hivatali munkákat végeztek – ahogy egyikőjük mesélte, iratokat rendeztek, adatokat rögzítettek, és mindez jó tapasztalat volt. A Családok Átmeneti Otthonában, illetve a Habilitációs Központban és a nyári napközis táborban is dolgoztak középiskolások.
„A Családok Átmeneti Otthonában nemcsak a gyerekekkel játszottak és készségfejlesztő feladatokat oldottak meg együtt, hanem részt vettek a sütés-főzésben, adminisztrációban is. Ezek a fiatalok mintát mutattak azoknak a szülőknek, akik nem rendelkeznek ilyen ismeretekkel, illetve szocializációs háttérrel” – mondta Gecse-Simon Orsolya intézményvezető.

És nem mellesleg tehermentesítették a központ munkatársait is. Mint Orsi elmondta, jelenleg 45 álláshelyük betöltetlen.
A diákmunkások olyan feladatokat láttak el a nyáron, amihez nem kell szakvégzettség, viszont nagyban tehermentesítették az intézmény munkatársait, akiknek így jutott elegendő idejük elvégezni a szakképzettséget igénylő munkákat.
„Emellett a fiatalos lendületükkel, másfajta szemléletükkel életet és nevelést hoztak e falak közé. És szemlátomást ők is jól érezték magukat, hiszen nyolcvan százalékuk szeretne visszatérni az iskolaévben is” – tette hozzá Orsi, aki reméli, hogy azok a fiatalok, akik itt maradnak, akár munkatársakká is válhatnak később.
Hogy mennyire megbecsülik a fiatalokat az intézményben, annak ékes bizonyítéka volt az augusztus 27-én tartott búcsúdélután, ahol nemcsak megvendégelték, hanem meg is ajándékozták a nyári diákmunkásokat.
„Ti vagytok azok, akik megváltoztathatjátok ezt a rendszert. Olyan fényt és olyan értéket hoztatok, amit máshonnan nem tudtunk volna megkapni. Nagyon hálásak vagyunk ezért, és nagyon bízom abban, hogy az előttünk álló hónapokban is találkozunk.
Olyanok vagytok számunkra, mint a kagylóba zárt igazgyöngyök, ezért egy-egy igazgyöngy-nyaklánccal szeretnénk nektek kedveskedni” – mondta Orsi, aki név szerint adta át az ajándékot a gimnazistáknak.
A meghatott pillanatok, ölelések után következtek az unboxingolás (azaz ajándékbontás) izgalmas percei. A csomag medáltartót és egy-egy kagylót rejtett, amit mindenki maga nyithatott fel, és állíthatta össze a nyakláncát.
Ez is, ahogy a számtalan élmény, örök emléke marad az idei nyárnak, aminek várhatóan többek számára folytatása is lesz a Szociális Gondozó Központban.