1956 októberében a magyarok fellázadtak a szovjet megszállás és a kommunista rezsim ellen. November 4-én pedig a szovjet csapatok megtámadták Budapestet, a nagyobb városokat és a fontosabb katonai létesítményeket. A budapesti utcákon heves harcok alakultak ki, a magyar szabadságharcosok kétségbeesetten próbáltak ellenállni az elsöprő szovjet haderőnek.
Hatvanezer katonával kellett szembenézniük, de a hősök még így is kitartottak a fővárosban, nem tették fel a kezüket, nem adták ingyen a szabadságot. Ezekben a harcokban 2500 felkelő vesztette életét, húszezren sebesültek meg.
Az elnyomó hatalom végül megtörte a magyarok ellenállását, november 11-én elhallgattak a fegyverek. Ezután pedig a kegyetlen megtorlás következett: huszonkétezer embert zártak börtönbe, 225 főt végeztek ki, köztük Nagy Imrét és mártírtársait is, továbbá tizenháromezren kerültek internálótáborba. Kétszázezer magyar pedig örökre elhagyta az országot.
November 4-én, a nemzeti gyásznapon Érd Megyei Jogú Város Önkormányzata minden évben megemlékezést tart az ’56-osok terén, a hármas keresztnél. Csőzik László polgármester beszédében felidézte az 1956-os forradalom és szabadságharc érdi eseményeit is, megemlékezett azokról, akik életüket vesztették a vészterhes időkben.
Bojó Simon szekerével közlekedett, amikor egy szovjet tank sodorta el, a kórházban belehalt sérüléseibe. Firtelmeiszter Sándor az Érden emelt barikád környékén nézelődött, más érdi lakosokkal együtt; mikor jöttek a szovjet tankok, és lőni kezdték a barikádot, őt egy lepattant szilánk találta el, a fiatalember azonnal életét vesztette. Téglási András pedig egy Budakalászon fölállított ütegnél teljesített szolgálatot, itt állt be a megalakuló nemzetőrségbe október 31-én. Itt érte a halál 1956. november 10-én. Az érdi áldozatok emlékét tábla őrzi a Magyar Földrajzi Múzeum homlokzatán.
Csőzik László kiemelte, hogy nem szabad megfeledkezni azokról a nemzetőrökről sem, akik őrizték, vigyázták az emberek életét, figyeltek arra, hogy senkit ne érjen agresszió. Arra is figyeltek, hogy elejét vegyék annak, hogy ÁVH-sokat lincseljen meg a tömeg. Ennek ellenére Gévai Nándort, Bifkovics Józsefet, Rózsa Attilát, Dzobai Istvánt és Riedlinger Tibort is bíróság elé állították, börtön várt rájuk.
A büntetések letöltése után még nagyon sokáig zaklatták őket, családtagjaikkal együtt. Pedig nem voltak bűnösök, csak azt cselekedték, amit a lelkiismeretük diktált. Végül 1991-ben rehabilitálták őket, minden érdi lakos nagyon sokat köszönhet nekik.
„1956 forradalmának céljai szentek és tiszták voltak. Szabadság, függetlenség, demokrácia. Ennél tovább nem ment ugyan, de ezeket markánsan akarta a forradalom. Benne volt az egyenlő jogok ígérete és benne volt a megélhetés biztosítása is, és legfőképpen az, hogy a haza nem eladó. Mégis sárba tiporták őket, mert így diktálta a keleti nagyhatalom érdeke”
– hangsúlyozta a polgármester.
Csőzik László megjegyezte, hogy akár nagyhatalmakról is beszélhetünk, hiszen Moszkva húzta meg a ravaszt, de Peking is erőltette azt, hogy legyen egy halálos lövés Magyarország felé.
„Ha csak az értékeket nézzük, elmondhatjuk, hogy ’56 üzenete világos volt: őrizzük meg a hazát, a nyugathoz tartozzunk és Európa a jövőnk. De igaz ez a reálpolitikánkra is. Tartsunk tisztes távolságot ezektől a nagyhatalmaktól, amelyek nem alkudoznak(…) ha akarják, szempillantás alatt eltipornak, ha akarják, tönkre teszik az országot”
– tette hozzá.
A polgármester beszédét követően az önkormányzat, a politikai pártok, nemzetiségi önkormányzatok, valamint a városi intézmények és civil szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés virágait a hármas keresztnél.
A megemlékezés fotóiból készült galériánkat alább tekintheti meg:
