Szeptemberben ünnepli kilencedik születésnapját az Életfa. A csapat valaha a sajátos nevelési igényű, tartósan beteg gyerekeket nevelő szülők összefogásával alakult, hogy támogassák egymást, kezdetben a virtuális térben, aztán már személyes találkozásokon, programokon keresztül is.
A szülőcsapatból egyesület lett, egyre több és színesebb fejlesztő foglalkozást és programot szerveztek.
Idővel teljesült az a régi vágyuk, hogy találjanak egy olyan helyet, ami alkalmas a különféle terápiák, foglalkozások megtartására. A következő lépcsőfok egy fejlesztő napközi kialakítása volt.
Olyan sikeresen működnek, hogy mára ki tudták bővíteni a helyiséget, és – történetük során először – nyári tábort rendeztek a súlyosan sérült gyermekek, illetve az Életfán belül alakult Kacagó Kaci Színház kis szereplői számára.
„A tábor három hetes, az első két héten a súlyosan sérült gyermekeket várjuk, a harmadik hét a Kacagó Kaciké. Pályázati forrásból finanszírozzuk a több mint húsz gyerek táboroztatását, a szülőknek nem kell fizetniük.
Ez nagyon nagy szó, hiszen a súlyosan sérült gyermekeknek szervezett fővárosi táborok egy hétre 100-180 ezer forintba kerülnek. Mindezt úgy kellene kifizetniük a családoknak, hogy a sérült gyermeket nevelő szülők köztük rendszerint csak egy dolgozik” – mutatott rá Ömböli Ágnes, az egyesület alapítója és elnöke.
Ezek a tábori napok sokkal lazábbak, játékosabbak, mint a tanévben tartott fejlesztő napközi, pedig hétköznaponként hat-hat órát töltenek itt a gyerekek, míg a tanévben csak négyet.
„Minden gyermeknek megvan a maga segítője. A pedagógusok mellett fiatalok is dolgoznak nálunk, akiket érdekel ez a terület, illetve gyógypedagógusnak készülnek. Múlt héten öt fiatal is megfordult nálunk. Ennek nagyon örülünk, jó látni, hogy a sok kihívás ellenére milyen sokakat érdekel ez a hivatás” – tette hozzá Ági.
„Nagyon jó látni a gyerekeken az örömöt. Hozzám a zene áll a legközelebb. Amikor gitározok és énekelek nekik, látom rajtuk, mennyire élvezik” – mondta az ÉrdMostnak Székely Bogi, aki évek óta jár az Életfa programjaira, és maga is gyógypedagógusnak készül.
Tomor Máténak az édesanyja konduktor, neki segít. „Régebben is elvitt már magával, így nem áll tőlem távol ez a dolog. Már kiskoromban találkoztam sérült gyerekekkel és szeretem őket. Amikor van egy kis szabadidőm, eljövök ide anyukámmal” – mondta a huszonhárom éves fiatalember.
„Az utóbbi pár hétben rendszeresen jöttem három-négy napot, de ha vége a tábornak, visszatérek a saját munkahelyemre. Budapesten élek, és ott is dolgozom” – árulta el.
Selmeci Judit év közben is sokat van a gyerekekkel a fejlesztő napköziben, és részt vett a tábor programjának kialakításában is. „Ezt a hetünket elneveztük Színes napoknak, hiszen minden a színek körül forog. Csütörtökön a sárga volt soron, pénteken pedig a zöld, amit kékből és sárgából fogunk Lázár Ervin egyik meséjével kikeverni.
Szeretnénk, ha a színek nevei mögött megfogható élmények – illatok, ízek, látvány, mese, vers, ének, zene – lennének, amelyek később felidéződnének a gyerekekben” – hangsúlyozta Judit.
„Bár a tábor nyugalmasabb és nyáriasabb ízű, mint az év közbeni napközis foglalkozások. Most, hogy hat óra áll rendelkezésünkre, nem csak négy, mint a tanév során, ráérősebbek lehetünk. Ennek ellenére üres perc kevés van, kitöltjük az időt. Persze, a gyerekeknek szükségük van időnként pihenésre is” – mosolygott Judit.
