Az 1848-49-es forradalom emlékét sok szobor, tábla őrzi. Érden is van egy ’48-as emlékmű, a Tállya utcában, mostantól pedig emléktábla örökíti meg azokat az eseményeket, amelyek Érden játszódtak 1849 januárjában.

Illusztris delegáció szállt meg 1849. január 1-jén az érdi Pelikán fogadóban, ami most a Földrajzi Múzeumnak ad otthont. Tagjai Majláth György, gróf Mailáth Antal, Lonovich József, gróf Batthyány Lajos és Deák Ferenc voltak. A küldöttség a császári csapatok fővezérétől fegyvernyugvást és békekötést szeretett volna kieszközölni.

A delegációt a már itt tartózkodó Poeltenberg Ernő fogadta. Bicskéig előrehaladva 1849. január 2-án eredménytelen tárgyalásokat folytattak a császári csapatokat vezető Windisch-Gratz tábornokkal.

Amellett. hogy az épület ilymódon összekapcsolható történelmünk e szeletével, a Magyar Földrajzi Múzeum számos olyan utazó, földrajzi felfedező emlékét és munkásságát őrzi, akik a világosi fegyverletétel után hagyták el az országot.

Rájuk is emlékezett Fekete-Mácsai Anetta igazgató azon az ünnepségen, amelyen Csőzik László polgármesterrel leleplezték a múzeum homlokzatán lévő új emléktáblát.

Czetz János fényes katonai karrierjét adta fel a császári hadseregben, hogy csatlakozzon a forradalomhoz. Mikor az erdélyi magyar csapatok helyzete válságossá vált, Czetz-et nevezték ki a csapatok ideiglenes parancsnokává. Később Bem átvette az erdélyi csapatok vezetését, és Czetz a tábornok hadműveleteinek irányítója lett. A fegyverletétel után kötél általi halálra ítélték, ezért menekülnie kellett. Argentínában telepedett le, és megalapította az argentín katonai akadémia térképészeti intézetét, amelynek irányításával Argentína jelentős részét feltérképezte. Magyarországra sosem tért vissza.

Xántus János részt vett a pákozdi csatában. Elfogták, és a fegyverletétel után a császári seregbe sorozták be, ahonnan sikerült megszöknie. Belépett az amerikai hadseregbe, és elkezdte gyűjteni a térség növény- és állatvilágát. Ezeket amerikai tudományos intézményeknek, majd a Magyar Nemzeti Múzeumnak küldte el.

Berzenczey László a Mátyás-huszárok parancsnoka volt. A szabadságharc után halálra ígélték és jelképesen felakasztották. Bulgáriában csatlakozott Kossuth kíséretéhez, és velük Amerikába utazott. Határozott szándéka volt a magyarok őshazájának megkeresése. Ez a forradalom bukása után politikai jelentőséggel is bírt. Két utazást is tett Ázsiában, hogy felkeresse a hung maul nomád törzset. Noha a magyarok őseit nem találta meg, az indiai újságok óriási szenzációként ismertették belső-ázsiai utazásának szinte hihetetlen teljesítményét. Ő volt a világon az első, aki Oroszország felől, a Himaláján keresztül közelítette meg Indiát.

Wass Sámuelt titkos küldetéssel bízta meg Kossuth: fegyvervásárlással és Dél-Amerikában hadiflotta toborzásával. Sajnos, ez utóbbi feladatot nem sikerült elvégeznie, menekülnie kellett. Az Amazonason és mellékfolyóin mintegy ötezer kilométert utazott, ami egy komolyan megszervezett expedíció számára is nagy teljesítmény lett volna. Mire New Yorkba ért, már a forradalom bukásának híre fogadta.

Példájukból látszik: egy nemzet tragédiája, egy válságos élethelyzet után is van remény, lehetőség talpra állni és maradandót alkotni – zárta szavait Fekete-Mácsai Anetta, aki köszönetet mondott Stencinger Norbert történésznek a tábla szövegezésében nyújtott segítségéért.