Kibővül a „Virágzó érdi porta” eddigi négy kategóriája. A „Virágzó érdi porta”, a „Bőtermő érdi konyhakert”, a „Szép érdi utcafront” és a „Szép érdi erkély, terasz” mellé ötödiknek bekerül az „Ökokert” – idén már e kategóriában is nevezhetik kertjeiket, lakókörnyezetüket az érdiek.

A javaslatot azzal indokolta az előterjesztő, Tetlák Örs alpolgármester, hogy a három éve hozott önkormányzati rendelet alapvetően esztétikai igényeket fogalmaz meg, és kihagyja azt a lehetőséget, hogy a fenntarthatóság, az ökológiai körforgásra építő és a biodiverzitás megőrzését támogató megoldások bemutatásával szemléletet formáljon.

Hogy kinek mi a szép, miben érzi jól magát, ízlés dolga. Van aki az egységes, elvágólagos, uralható rendet szereti maga körül látni, és azt a lehető legkisebb energia-ráfordítással fenntartani.

Másnak a már-már művészi alkotásként ható kert az ideálja, aztán, hogy van-e elég tér és idő a megvalósításához, az más kérdés.

Megint más a természetesnek ható, ám nagyon is megtervezett díszkertet igyekszik harmonikus teljességgé formálni.

Az ökokert ez utóbbihoz áll a legközelebb, de kiindulásában, alapelveiben egészen más. Akik tájékozatlanok, úgy vélik, az ökokert egyenlő a gazos kerttel. Városunk előző alpolgármesterének, Simó Károlynak is ez a véleménye, vagyis inkább tévképzete. Úgy véli, akinél nem 2 cm-es és homogén a gyep, hanem tavasszal, amikor minden virágzik, hagyja érvényesülni a színkavalkádot, az rendetlen.

„Legyen a beporzóknak is legelő, de ne indokoljuk a trehányságot azzal, hogy ökokertnek nevezzük. Legyen végre rend!” – tárta a közgyűlés elé a lakókörnyezetet illetően leghőbb vágyát.

Meg kell jegyeznünk: attól, hogy valami divattá lett, még nem érdemes ideálnak kinevezni. Az állandó víz- és munkaigénye miatt költséges rövidre nyírt „golfpálya gyep” az egyik emberben a rendezettség érzetét kelti, másban meg egy művi ökológiai sivatag képzetét. Mindenesetre, ha a volt alpolgármester a kert rendjét ilyen ideál mentén értelmezi, akkor indokoltnak gondoltuk kicsit körüljárni, miben különbözik az ökokert a gaztengertől.

A közgyűlési előterjesztésben megfogalmazott definíció önmagában nem sokkal visz közelebb a megértéshez. „Az ökokert élőhelyi környezete ökológiai szolgáltatásaival, biodiverzitásával a településrész ökológiai rendszerébe illeszkedik, megoldásai példaértékűek a város zöld- és kékinfrastruktúrája számára.”

Élcelődött is rajta a volt fideszes polgármester, T. Mészáros András, amiből kiderült, hogy bár a fenntarthatóság, biodiverzitás fogalma és általában az ökológiai szempontok figyelembevétele már sok éve benne van a köztudatban, számára ezek tohuvabohuként hangoznak. Ami azért is szomorú, mert egy vezető politikus számára egyértelmű kéne legyen, hogy a jogalkotást ezek szellemében kellene gyakorolni mind országos, mind települési szinten.

Nos, akkor lássuk, milyen ökológiai szolgáltatásai lehetnek egy lakókertnek.

Biztosíthatja egy család valamilyen szintű ellátását, azzal, hogy zöldséget, gyümölcsöt, gyógy- és fűszernövényeket biztosít, ahol háziállatokat is tartanak, ott húst, tejet, tojást is.

A zöld növényzet fölfogja az utcai port, a zajt, áradásszerű esőzés esetén a vizet, megtartja a talajt. A nyári hőségben árnyékot ad, esténként jelentősen hűti a levegőt, segíti a párologtatást, tehát szabályozza a mikroklímát – akár még a klímaberendezést is kiválthatja. Megköti a széndioxidot, tehát segít ellensúlyozni a légkör melegedését. Táplálékot, menedéket kínál madaraknak, rovaroknak, kisemlősöknek.

Mivel az élőlények élőközösségben, táplálékláncban élnek, bizonyos fajok életlehetőségeinek sérülése azzal jár, hogy egyesek túlszaporodnak. A madarak, denevérek, békák megfogyatkozása miatt mérgekkel védekezünk a szúnyogok ellen, amivel tovább pusztítjuk az amúgy is sérülékeny beporzókat.

Sok faj viszont nem talál élőhelyet magának -, mert mindent letérkövezünk, műfüvesítünk? -, amelyeket egyébként szeretnénk a környezetünkben megtartani. Csodálkozunk, hogy eltűntek a madarak, miután kivágtuk a fákat és kiirtottuk a rovarokat? Panaszkodunk, hogy permeteznünk kell a levéltetveket – miközben, ha kertünkben megtalálná életfeltételeit a katica és a bodobács, nem tudtak volna így túlszaporodni?

A virágzó növények vonzzák a beporzókat, segítik a növények szaporodását. Aki az adott tájba és mikroklímába illeszkedő növényeket telepít, lehetővé teszi, hogy megjelenjenek olyan fajok, amelyek korábban eltűntek. Ha a kert gazdája még komposztál is, hozzájárul a tápanyagok körforgásához, a talaj regenerálásához. Ha gyűjti és felhasználja az esővizet, annyival is hozzájárul az Érdet erős záporok után elöntő vízömlések mérsékléséhez.

Aki a maga formálta kertjében pihenni és gyönyörködni tud, annak általában nincs szüksége pszichológusra, ráadásul, ha nem rejti mindezt átláthatatlan fal mögé, akkor még a településképhez és a környezeti kultúra fejlesztéséhez is hozzájárul.

Ez a pályázat azért szép kezdeményezés, mert ráébreszt minket, hogy – bármekkora falakat húzunk is magunk köré -, közösségben élünk, nagymértékben függünk egymástól. („Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat” – írja József Attila.)

Ökológiai szempontból minden kert a táj egy darabkája, és ekként járul hozzá épített környezetünkhöz. És most el is érkeztünk oda, hogy mit értsünk azon, hogy az ökokert akkor az igazi, ha illeszkedik a település ökológiai rendszeréhez?

Ez Érd esetében nem is egyszerű kérdés. Az egyes kistájegységeknek más és más élőhelyi adottságaik vannak. Fent a mészkőfennsíkon hajdan molyhos tölgyes erdők is megéltek, ma már inkább a karsztos gyeptársulások uralják a terepet.

Ez aztán Ófalu felett a mezőföldi löszvegetációval és a Duna egykori vizenyős-lápos árterületével találkozik. A növények megmaradása attól függ, milyen a talaj típusa és vízháztartása. Karsztosodó mészkőhegyre például nem érdemes vízigényes japánkertet építeni. A növények kiválasztásánál tehát inkább az adottságokra érdemes figyelni, és nem a vágyálmainkra, főleg nem a szomszéd kertjére, ami úgyis mindig zöldebb lesz. Cikkünkből talán kiderül, hogy nem is érdemes irigyelni tőle az „ökológiai sivatagát”.