Búcsúztatói a fájdalom és a hála hangján mondtak beszédet. Csőzik László polgármester a „szelíd óriásra” emlékezett, akin rajongással csüggtek a sportoló gyerekek, aki megépítette az érdi sport fellegvárát, a Spartacus SC-t, és aki nélkül „elképzelhetetlen az élet” – mégis megy tovább.

„Nem volt 20 éves sem, mikor segédedzői képesítéssel Érdre jött, és csodát csinált.” Győzelemre vitte az érdi birkózást és a sumót, úgy, hogy a 90-es évekig egyedül edzette a sportolókat. Világszínvonalú versenyzőket nevelt, akik a mai napig a válogatott gerincét alkotják. A város már 2007-ben kifejezte háláját: abban az évben, amikor nyugdíjba ment, díszpolgárává választotta Tar Mihályt. Most pedig újra kifejezi, azzal, hogy az új birkózóstadiont, a Batthyany Tornacsarnokot, amelyért annyit küzdött, róla nevezi el.

Ki is érdemelné meg nála jobban, aki nemcsak sportolókat nevelt, de közösséget hozott létre: egy óriás családot, ahová mindenkit befogadott, aki sportolni akart? Nagyon sokat kapott tőle a város, hangsúlyozta a polgármester, és a búcsú pillanatában a hála ad erőt, és a remény, hogy az öröksége tovább él.

Tar Mihály legfontosabb harcostársa az életben a felesége, Marika volt, de gyászolják gyerekei és öt unokája is, akiket épp az utolsó nyáron tanított meg pókerezni.

Hegedűs Csaba olimpiai bajnok, a Magyar Birkózószövetség volt elnöke az igaz barátot búcsúztatta el-elcsukló hangon, kiemelve abban a teljesítményben, amelyet Tar Mihály a birkózósport asztalára letett, házastársa, Marika szerepét is. Hozzátéve, hogy Mihály „nem volt egyszerű ember, de hát az egyszerű emberekből a legritkább esetben lesznek a magyar edzők társasága legnagyobb kitüntetésének hordozói”.

„Misikém, te itt maradsz velünk. Mert az olyan ember, aki nemcsak a termetével mutatta az utat, nemcsak a korrektségével, elkötelezettségével, hanem mindenben példaként szolgált számunkra.”

A birkózócsarnok, amely mostantól a nevét viseli, legyen örökké égő fáklya, amely mutatja, hogy hittel, hozzáértéssel, munkával a magyar ember mindent el tud érni, csak kell hozzá az a fantasztikus munkabírás, amivel ő megtisztelt minket.”

„Csak úgy tudunk tőle búcsúzni, hogy felemeljük a fejünket és visszük a zászlót, mert a Tar Mihály zászlaját lehet lobogtatni és példaként odatűzni a magyar birkózósport tetejére.

Búcsúzunk tőled, mert ezt kell tennünk, de mindig velünk élsz. Nyugodj békében!” – a szavakkal engedte el barátját Hegedűs Csaba.