Siklós Gabriella elmondta, hogy a jelenséget megelőző 5-6 napban még 17 fokos volt a tó vize, emaitt a halak az ívásukat két hónappal később tudták megkezdeni, mert annyira hideg volt a víz. Később a nagy meleg miatt a foszfor annyi oxigént vont ki a vízből, hogy a halaknak nem maradt, és az ívás után legyengült halak nem tudtak megküzdeni az oxigénhiánnyal, emiatt pusztultak el tömegesen a halak.
A szakember arról is beszámolt, hogy a víz minőségének mérése folyamatos és ez alapján elmondható, hogy biztonságos a vízben fürdeni, de ezt megállapítani és ebben álláspontot foglalni az ÁNTSZ feladata, hozzátette, hogy a vízügynek jogszabályilag egy feladat van, a műszaki segítségnyújtás és ezt teljesítik is.
Siklós Gabriella elmondta, a kollégái folyamatosan dolgoznak a vízpótlás lehetőségein. Megjegyezte, kis túlzással a Velencei-tó ma már nem is létezne, ha nem kezdődtek volna meg a 70-es években a fejlesztések és nem építették volna ki a vízpótlás lehetőségeit. Szerinte az elmúlt 10-15-20 évben a klímaváltozás valóban egy merőben új helyzetet hozott.
A vízpótlásra két megoldás létezik. Az egyik a zámolyi és a pátkai tározónak a teljes rekonstrukciója lenne. Jelenleg ezekből a tározókból nem lehet vizet engedni, mert olyan magas a klorofil tartalmuk. A másik lehetőség a felszín alatti és felszín feletti vizeknek a bevezetése a Velencei-tóba, de ez egy nagyon összetett, bonyolult feladat lenne.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője arról is tájékoztatott, hogy a vízügy 2015-ben engedett utoljára vizet a tóból, bár sokan mást mondanak.