Hogy Egerben és Pécsen van minaret, azt minden óvodás tudja. Azt is, hogy mindkét térség borvidék. Arról viszont az itt lakók többségének sincs tudomása, hogy Érden található az ország harmadik, épen maradt minaretje. Ám még csak nem is ők ennek a rögtönzött „hogyan tudjunk minél kevesebbet a lakóhelyünkről” versenynek a győztesei. Hanem azok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy Érden szőlő, ergo bor, sőt csinos pincesor is van. Mindig is volt. Ófalu meszes, löszös, homokköves, napozós domboldalain már a rómaiak is szőlőt ültettek az I-II. században (Lásd: Mit adtak nekünk a rómaiak?, Monty Python: Brian élete, 1979). A bornemissza törökök dafke kövér hordó- és mustadót szedtek a helyi parasztoktól. A 19. században Érdet meglehetősen értékes borvidékként jegyezték. Akkor, amikor az ország legjobb vörösborát a budai Sas-hegyen, illetve a Gellérthegyen szűrték, az érdi vörösbor állítólag „a budaival vetekedett, sőt olykor még felül is múlta azt.” Aztán jött a filoxéra, ami nem hogy Érd, de Európa valamennyi szőlőültetvényét gajra vágta.
Ófalu boros múltjába az önkormányzattal összefogva valamikor a 2000-es évek elején lehelt új életet az akkoriban frissen megalakuló Pincetulajdonosok Egyesülete. Martonosi Tamástól, az egyesület elnök-helyettesétől tudom, hogy a közhasznú társaság első számú feladatának tartotta a helyi borkultúra újraindítását, oroszlánszerepet vállalva a pincesor rehabilitásában. Ma 30-40 taggal működik az egyesület, de azért nem mindenki borosgazda. Egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik hivatásszerűen űzik a borászkodást a kicsinosított Mély utcai pincesoron. Mivel a társaság a helytörténeti hagyományok ápolásából is kiveszi a részét, többségük inkább lelkes lokálpatrióta. Érd ma is az Etyek-Budai borvidék része, pontosabban a hegyközség nem borvidéki települése. Ez csupán annyit jelent, hogy mivel Érd nem számít minőségi borszőlő előállító területnek, az itt termett gyümölcsből készült bort csak földrajzi megnevezéssel, tájborként lehet palackozni és forgalomba hozni. Nem olyan nagy tragédia ez, hiszen attól még lehet kiváló minőségű az adott bor. Az érdi szőlőterületek mérete jelenleg 10-12 hektár, de a legtöbb helyi pincészet az Etyek-Budai borvidék egész területéről vásárol és dolgoz fel szőlőt, sőt olyan is akad, aki más, neves borvidékről felvásárolt szőlőből készít bort a pincében. Van értelme egy érdi pincében szekszárdit inni? Martonosi Tamás szerint, ha a vendéglátás felöl közelítjük meg a kérdést, igenis van. Hiszen az elsődleges cél az érdi pincesor turisztikai vonzerejének megteremtése, amit pusztán az érdi szőlőből készített borral nem feltétlenül lehet kiszolgálni. Márpedig Érd turisztikai vonzerejének kulcsa itt Ófaluban van elrejtve. „Nagyon sok érték van itt, amit a jelenlegi városvezetés is felismert. Azt kérdezed, miért nincs Érden nyitott pincék program. Mert hiába nyitunk ki egy pincét, ha nem jár erre senki. Hétvégente amúgy már egyre többen igénylik, hogy errefelé sétálva-kirándulva megkóstolhassanak pár bort. Ebből az igényből fog újraéledni az érdi borkultúra. Ennek egyik állomása lehet szeptember 12-én az immár hagyománnyá vált érdi szüret, amikor az emberek rácsodálkozhatnak a pincesorra, a borokra, arra, hogy Érdnek vannak rejtett kincsei” – mondta a Pincetulajdonosok Egyesületének elnök-helyettese.
Kling József
Martonosi Tamás az Érd Fm 101.3-nak adott interjút a szüreti programokról, a járványügyi intézkedésekről, a maximum 500 fős létszámról és a higiéniai szabályokról:
Az Érdi Szüret részletes programjai az esemény Facebook-oldalán találhatóak.
