szabo_adam8

„Tényleg kincs volt benne, az egész jövőm”

Szabó Ádám zenész, énekes, harmonikás, számos televíziós tehetségkutató felfedezettje. Még csak 28 éves, de az elmúlt kilenc évben fantasztikus karriert épített fel, az egész ország ismeri és szereti. Mégsem szállt fejébe a dicsőség, nincsenek sztárallűrjei, és a jelek szerint Érdhez is hűséges.

Érdiségről, sikerről, sztárságról, küldetéstudatról beszélgettünk vele.

 

Budapesten születtél, de Érden nőttél fel, és még most is itt élsz. Hogy került ide a család?

Ha jól emlékszem, azért költöztünk Érdre, mert itt olcsóbbak voltak a telkek. Négy-öt éves lehettem, amikor az első házunkba beköltöztünk a Koppány utcában. Azóta másik utcában lakunk, de még mindig Érden.

Mit jelent neked ez a város?

Szeretek itt élni, nagyon sokat köszönhetek Érdnek. Itt szocializálódtam, itt váltam zenésszé. Zeneiskolásként a Szepes Gyula Művelődési Házban, a Földrajzi Múzeumban léptem föl először. Nekem ezek a helyek máig sokat jelentenek. Az érdiek voltak az első közönségem.

Az érdi Lukin László zeneiskolában Szokolai Zoltán volt a tanárod. Mivel tudta elérni, hogy eleget gyakorolj, és ne rohanj iskola után a haverokkal focizni?

Képes volt megtanítani, hogy akkor is gyakoroljak, amikor nincs kedvem. Szerettünk hozzá járni. Szigorú volt, de mindig igazságos. Élveztem kérlelhetetlen maximalizmusát, hogy nem azt mondja a félkész játékunkra, jó lesz ez, gyerekek, a közönségnek úgyis mindegy. Épp ellenkezőleg. Ha egy darabbal, amivel koncertre készültünk, nem volt megelégedve, megkövetelte, hogy szombaton is menjünk be a zeneiskolába és gyakoroljunk. Gyerekként is vonzott a profizmusa. Máig abszolút példaképem, meghatározó szerepet játszott abban, hogy végül zenész lettem.

Hangot adott annak, hogy te az átlagnál tehetségesebb vagy?

Igen. A szüleimnek is nagyon sokat mondta, ráadásul rengeteg koncertre elvitt. A pomázi zeneiskolában is tanított, oda is vitt engem koncertezni, hogy szokjam a közönséget. De apám is rengeteget foglalkozott velem. Amikor hazamentem az iskolából, mindig odaült mellém, nézte velem a kottát, beírogatott ujjrendeket. Ő is elképesztően motivált.

Te már gyerekként celebritás voltál Érden, mielőtt még az ország megismert volna?

Ez azért túlzás. De zeneiskolai berkekben már tényleg számítottam, mert rengeteg versenyt nyertem.

Ha kivesszük ebből a történetből a zenét, hogy tekintesz Érdre?

Nekem ez akkor is egy virágzó város. Mindig azt veszem észre, hogy valami megújul benne, folyamatosan fejlődik.

Azért csak akad valami, ami nem tetszik?

Akárhogy próbálkozom, nem tudok ilyet mondani. Nagyon régen, kábé tíz évvel ezelőtt, amikor mondjuk Pestről hazajöttem, megcsapta az orromat a csatornaszag, de már régóta nem érzem.

Ha jól tudom, a családodban nincs profi zenész. Honnan akkor az indíttatás?

Apukám négy évig zenélt, de nagyon lámpalázas volt, nem szeretett szerepelni. Úgy érezte, nem a színpadra való, és aztán abba is hagyta. Azt mesélték, a családi rendezvényeken azért mindig elővette a tangóharmonikát és játszott rajta.

Hogyan vált ez végül a te hangszereddé?

Amikor Érdre költöztünk, a szüleim egy csomó holmit felhurcoltak a padlásra. Számomra izgalmas volt ott minden kacat. Egyszer csak ráakadtam egy furcsa alakú, ezüstszínű dobozra. Olyan volt, mint valami kincsesláda. És tényleg kincs volt benne, az egész jövőm. Nem emlékszem, hogy azelőtt hallottam volna apát a hangszeren játszani. Nekem az volt az első élményem. Amikor előcsalogatta belőle az első hangokat, azt éreztem, ezt én is akarom.

Anyukádtól is kaptál zenei ösztönzést?

Anyukám sokat énekelgetett nekem, és neki köszönhetően már egészen korán rengeteg verset, mondókát fújtam kívülről. A himnuszt állítólag már kétévesen el tudtam szavalni. A szüleim egy kicsit csodagyereknek tartottak. De a legfőbb specialitásom az volt, hogy pusztán a hang alapján meg tudtam mondani, milyen márkájú autó húzott el éppen az ablakunk előtt.

Nagyon fiatal hangszerről beszélünk. Az első darab, amit harmonika néven szabadalmaztattak, 1829-ben készült Bécsben. Sajátos, szomorkás, melankolikus hangzása van. Astor Piazzolának köszönhetően az érzékiség is része a repertoárjának, de valahogy mégis tipikus utcazenészhangszerként tekintünk rá. Nem túl szűk keret ez egy muzsikus számára?

Jogos a kérdés. A hangzása valóban egyféle szerepkörre predesztinálja. Magyarországon pláne szűk réteg értékeli ezt a hangszert. De ugyanakkor van egyfajta varázsa, egy másik világba repíti az embert. Nem lehet összehasonlítani a hegedűvel vagy a zongorával, amit bármilyen műfajú zenébe bele lehet építeni. A harmonika ehhez képest valóban szűkebb mezsgyén mozog. De nagyon dolgozom azon, hogy szélesítsem a repertoárját. Az én dalaimban mindig ott van velem a harmonika, kíséretként vagy szólóban, valahogy mindig megszólal. Azt vettem észre, hogy szeretik az emberek. És ha már Piazzolát említetted, a Libertangót például gyakran játszom, a közönség pedig nagyon hálás érte.

Azért a klasszikus zene elég furán szólhat rajta, nem?

Ezt nem mondanám. Klasszikus zenén nőttem fel és sok klasszikust és kortárs darabot játszottam harmonikán. A Zeneakadémián jövőre lesz a diplomahangversenyem, amin Bachot és Scarlattit is játszom majd. Mostanában egyébként zseniális kortárs darabokat írnak erre a hangszerre. Szerbiában, Oroszországban, Franciaországban máig töretlen a tangóharmonika népszerűsége. Magyarországon ezzel szemben nehéz kiszabadítani a mulatós zene skatulyájából.

A Csillag születik vagy az X-faktor közönsége nem ezt az oldaladat ismerte meg.

Természetesen nem. A klasszikus zene, lássuk be, rétegműfaj. Muszáj volt sokkal populárisabb műfajokhoz nyúlnom. Ami viszont igazán jó volt ebben, hogy a harmonikát mint hangszert népszerűsíthettem.

Amúgy a zeneakadémiai tanulmányaidat miért kellett megszakítanod?

Pont akkor volt az Eurovíziós Dalfesztivál, nem tudtam bejárni kórusra, olyan sokat hiányoztam, hogy nem írták alá az indexem. Épp ma derül ki, hogy folytathahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg-e. Még egy évem van hátra az alapdiplomához. Ha sikerül, akkor csak kórusra és zenetörire kell bejárnom. Aztán jöhet a diplomakoncert.

Meg tudsz élni a zenélésből anélkül, hogy mulatóst kellene játszanod?

Abszolút. Rengeteg fellépésem van, és felkérésre is írok dalokat. Számos céges rendezvényre hívnak.

A koronavírus mennyire szólt bele az életedbe?

Meglehetősen. Nagyon sok fellépést kellett visszamondanom. Viszont cserébe rengeteget tudtam gyakorolni a klasszikus darabokat, amiket majd a diplomahangversenyemen fogok játszani.

A yesyes nevű együttesed is olyan népszerű, mint te a harmonikával?

Épp a vírushelyzet előtt kezdtünk megerősödni, nagyon sok turnénk lett volna. Augusztusban a Campus Fesztiválon lépnénk fel. Nagy lehetőség lenne az együttesünk számára, de félek, hogy az is elmarad a vírushelyzet miatt. Amúgy a harmonika mindig nálam van, minden számunkba igyekszem beépíteni.

2011-ben a Csillag születik második helyezettje lettél. Saját szerzeményeddel 20 évesen bejutottál az Eurovíziós Dalfesztivál legjobb 30 dala közé. 21 évesen az X-faktorban 5. lettél. 22 évesen szintén saját számoddal (Give me your love) bekerültél az Eurovíziós Dalfesztivál legjobb 30 dala közé. Azóta is töretlen ez a sikerszéria?

Már nem ilyen intenzíven, de az említett sikereknek köszönhető, hogy máig megismernek az utcán. Tegnap a Stop Shop parkolójában jött oda hozzám egy anyuka, hogy adjak neki autogramot.

Valahol azt nyilatkoztad, örök második vagy. Manapság is így érzed? Dolgozol azon, hogy első légy?

Annak idején a harmonikaversenyeket mindig megnyertem, de a tehetségkutatókon általában ez volt a felállás. A Csillag születikben nehezen emésztettem meg, hogy második lettem, mert annyi pozitív visszajelzést kaptam, fürödtem az emberek szeretetében. A döntőben is csak arra tudtam gondolni, hogy ezt muszáj megnyernem. Nagyon fájt, amikor kiderült, hogy nem én vagyok a győztes. De aztán eltelt egy-két hét, és megértettem, hogy tulajdonképpen rengeteget nyertem ezzel az egésszel. Megalapozta az elmúlt kilenc év sikereit, a karrieremet.

Sztár vagy?

Nem tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg magam annak. Ahhoz nagyobb közönség kellene. Inkább azt mondom, ismert zenész vagyok.

Mekkora a közönséged?

A facebookon 39 ezer követőm van, de akik igazán aktívan követik a munkásságomat, az olyan 500-600 ember.

Van benned küldetéstudat?

Imádok zenélni, hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen életet élhetek. Küldetésnek azt tekintem, hogy a zenémmel örömet szerezzek az embereknek. Cserébe viszont az emberek szeretete engem tölt fel. A karantént is azért viseltem nehezen, mert számomra a fellépések jelentik az igazi életet. Nincs nagyobb élmény annál, mint amikor egy koncerten együtt lélegezhetek a közönséggel. Meggyőződésem, hogy a zenén keresztül egy kicsit jobbá lehet tenni a világot.

Kling József

További cikkeink

További cikkeink

Erős a balatoni forgalom az M7-es autópályán a fővárosból kifelé. Érd és Kápolnásnyék között telített sávokban lehet autózni, szakaszosan torlódnak a járművek.

Reneszánszukat élik a bolhapiacok, garázsvásárok, és nem kell különösebb tudomány, hogy rájöjjünk, miért: egyrészt a kincskeresés izgalma, másrészt a tárgyak kézzelfoghatósága miatt, a siker

Ritka dolog, hogy a város polgármesterétől veheti át egy édesapa a lánya születési anyakönyvi

Facebook

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest
Share on reddit
Reddit
Share on telegram
Telegram
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email