Kovács Péter Barnával, a projekt vezetőjével, aki egyúttal a Kft. ügyvezetője is, a tóról beszélgettünk, amely van is, meg nincs is, viszont valami határozottan bűzlik körülötte.

Látványos dolgok nem történnek most a területen. Mi a jogi helyzet?

Meghosszabbították az átadás határidejét. A rendezvényház és csónakház, illetve három további épület megépítésére már nem jutott pénz. Szerepel a tervekben két kisebb épület is (porta), mindkét oldalon szolgáltatási lehetőségekkel, például az északi kapunál öltöző-fürdő és fenntartói helyiségek, barakképületek a sportpálya közelében, ahol büféket lehet majd létesíteni. A beruházás legfontosabb eleme a rendezvényház, amelynek a bevétele jelentős mértékben megoldhatná az egész létesítmény fenntartását. Az üzemeltetés legnagyobb költsége a park rendben tartása és őrzése. Különösen ez utóbbira kell nagyon figyelnünk, hiszen már most is meg kellett szigorítanom az őrzést, mert rendszeres a károkozás. A gyerekek is bemásznak játszani.

Végül is a játszóteret egyszer már átadták…

Nem, sosem adtuk át. Hiszen nem volt készen.

Próbaüzemre átadták.

Nem, csak bemutatni akartuk. Volt egy nagy tábla, amit átadott a polgármester, és közben bemutattuk a játszóteret, amit aztán úgy kommunikáltak, hogy magát a játszóteret…

Ez azért elég zavarosan hangzik, de talán hagyjuk is.

Jó, csak annyit tennék hozzá, hogy azóta a játszótér minősítése megtörtént, tehát most már átadhatnánk, de mivel építési környezet veszi körbe, úgy döntöttünk, hogy jobb elkerülni minden további konfliktust. Úgyhogy az egészet egyszerre fogjuk átadni augusztus 20-án.

A Zöld Határ arra kapott pénzt, hogy az egészet megépítse, vagy csak a vízelvezetés és a záportározó létesítésére?

A város, illetve a társulás kapott pénzt az eredeti pályázatban valamikor 2016 táján a kormánytól. Az én munkám később kezdődött, amikor elkészültek az építési tervek, és eldöntötték, hogy a beruházást én bonyolítsam le.

A Zöld Határ Kft.-t akkor hozták létre?

Emiatt hozták létre, de nem akkor. Lehet vitatkozni azon, hogy szabályos volt-e az, hogy a társulás önálló kivitelezésbe fogott, de ez így működött: közbeszerzési eljárásokban mi adtuk ki a munkákat a vállalkozóknak. Amikor a park tervezői azzal álltak elő, hogy kössem meg velük a szerződést a már elvégzett munkára, akkor azt mondtam, nem tudom leigazolni, hozzanak tervezői költségbecslést. Hoztak is, és meglepetésemre kiderült, ez egy cirka 3 milliárdos feladat, amiből csak 1,8 milliárdra volt pályázati pénz, és elment 50 millió a tervezésre. Lehetetlennek látszott a tervek szerinti kivitelezés, úgyhogy készítettem terveket arra, hogyan lehetne ebből a legtöbbet kihozni.

Volt előzetes becslés, hogy ezt a létesítményt mennyiből lehet majd megépíteni és üzemeltetni?

Biztos volt. Magam is készítettem, de mivel nem ismertem részleteiben a terveket, ez csak elnagyolt beruházói becslés lehetett. Akkor derült ki a nagy különbség, amikor a tervező is megcsinálta a becslést. A pályázat reális lehetett volna, ha ezek az épületek kisebbek és egyszerűbbek. Ezt jeleztük is már a megvalósulás kétharmados fázisában. A terv egy építészi diplomamunkán alapult, amelyet egy kiváló építészünk instruált, és álomszerűen szép lett. Csak senkinek nem jutott eszébe megkérdezni, hogy belefér-e a költségvetésbe.

Miért a Zöld Határ nyerte el a megbízást a teljes építésre, hiszen inkább a csatornázásban, mélyépítésben vannak tapasztalataik?

A beruházást a társulás végzi, a Zöld Határ csak egy jelentős kivitelező a sok közül. Záportározót kellett csinálni a Sulák-patak többlet vízigényének a kezelésére, ami hirtelen lezúduló esőzések idején keletkezik. Aztán jött az ötlet, hogy ez ne csak egy időszakos zápor idején feltöltődő gödör legyen.

A záportározót miért nem följebb létesítették, ahol lehetne öntözésre hasznosítani?

Nem ez volt a cél. Egyébként lehetne, vannak is ilyen tározók, de csak akkor van bennük víz, amikor esik. Szikkasztó medencéket még lehetett volna építeni, de a város 30-40 évvel ezelőtt még nem gondolkodott előrelátóan, ebből erednek a csapadékvíz-elvezetési problémák.

A Papi-földeket tápláló egyik patak, a Diós-árok vízgyűjtő területe mentén súlyos környezeti terheléssel járó üzemek voltak még nemrég. A Metallochemia rekultivációjának része volt a talajcsere is. Azt azonban nem tudni, hogy a talajvízbe mi szivárgott le. Ilyenformán biztos, hogy egy rekreációs célokra is szánt tónak ez a legjobb hely?

Minden nagyobb esőzés ezt a területet öntötte el, kellett vele valamit kezdeni. Az előzetes vizsgálatok azt mutatták, hogy agyagkehely van alatta, és a tó vízszintjének alakulásától a talajvíz szintje 18 méteren túl nem változik. Ez azt is jelenti, hogy a tó nincs hatással a környezetére.

Már hogyne lenne, elnyeli a vizet. A Néra utcában a Sulák-patak egyik oldalága nem kap vizet, teljesen ki van száradva. Ugyanez érvényes a vasúton túl, a Garam utcától lefelé.

Az az árok nem azért van kiszáradva, mert mi elzártuk a vizet, hanem mert beissza a föld a csapadékot. A tóba ömlő patakrésznél van ugyan egy osztó műtárgy, ám az úgy van beállítva, hogy ha csak egy kis erecske folyik, azt is a Néra utca felé irányítja. Bizonyos szint után pedig megosztja a vizet. 10 százaléka megy a Néra utcába, a többi a tóba. Most éppen olyan kevés a víz, hogy még a Néra utcába se jut.

De hogyan lehetséges, hogy elnyeli a talaj, ha egyszer agyagos?

Nem mindenhol agyagos, leginkább lent, a tó alatt. Amíg lefolyik, a Fürdő utca után el tud tűnni.

De hát pont az volt a probléma, hogy lezúdult a víz, és elöntötte a Néra utcát.

A sok víz igen, de én most arról beszélek, amikor kevés a víz.

Az előzetes vizsgálati dokumentumok szerint csak a diósdi oldalon vizsgálták a befolyó víz minőségét, a Sulák-patakban nem. Miért?

Ez nem igaz, mindkét oldalon vizsgálták. Sok vita folyt a vízjogi engedéllyel kapcsolatosan a VIZIG-gel (Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság), ezért is kellett sok mérést végeztetni, többek között a szennyezettséggel kapcsolatban is. Egyébként ismerem a problémákat, amiket említett, hiszen Budafokon volt egy telkünk, méghozzá épp az ólomgyárral szélirányban, az Óhegy-dűlőn. Édesanyám mindig sok zöldséget és gyümölcsöt evett, ő volt az egyik áldozata a szennyezésnek. Amikor ezek a dolgok kiderültek, a Metallochemia egész területét lezárták szarkofággal.

A talajvíz nem szennyezett, és a tóba sem juthat semmi?

A mérések alapján a víz mind a két ágban összességében szinte tisztább, mint az ivóvíz.

A dokumentációban az áll, hogy az eredmény nem zárja ki a tó megépítését, de a vízminőség folyamatos monitorozást igényel.

Éppen most kaptam meg a legújabb negyedéves mérési eredményt, és megdöbbentem. Korábban is volt már gond a diósdi oldalon, a lakótelep környékén néhány helyen a csapadékcsatornába vezették a szennyvizet. Most viszont a szakember szerint az érdi ágon került a vízbe jelentős mennyiségű fekália, emiatt tele is van fonalas algával.

Egy konkrét helyen történt a szennyezés?

Kaptunk egy lakossági bejelentést, ami talán magyarázatot ad a dologra. Működik itt egy olyan vállalkozás, amely vécéket ad bérbe.

Családi házas övezetben engedélyeztek ilyen vállalkozást?

Érden minden lehetséges. Most utána kell járnunk.

Nem lesz könnyű, hiszen a Sulák-patakot nagy szakaszon bebetonozták. Nem gondolja, hogy hiba volt?

A Fürdő utcában nem is fért volna el más, mint betonárok, de e tekintetben vitában álltunk a város egy másik közhasznú cégével. Meggyőződésem, hogy különösen a tó előtti 200 méteren nem lett volna szabad betonozott árkot építeni. Én erre a szakaszra vizes élőhelyet képzeltem, széles, zöld árkot sok náddal, amely megszűri a szennyezést.

És miért nem lett? A betonárok nyilván drágább is?

Igen, háromszorosan. A fenntartó erre azt mondta, hogy a vizes élőhely fenntartása viszont háromszoros költség. Valóban igényel többletforrást a tisztítása, míg a beton kiszámíthatóbb, és a bezárt víz mindent elvisz a Dunába. De hát az jó?

Kinek a hatásköre volt dönteni?

Mi mindent a város megbízásából végzünk, és mindent véleményeztetnünk kell. A tervező egyezteti a javaslatát minden illetékessel. Az Érdi Közterület-fenntartó Intézmény ragaszkodott ahhoz, hogy betonárok legyen. A polgármester számára nyilván az volt a döntő érv, hogy ha választani kell, hogy a fenntartási költség egy vagy három egység lesz, akkor inkább egy.

De a megépítés meg háromszor drágább. Igaz, az nem az önkormányzat pénze, hanem állami. Viszont nem is maradt a legfontosabb létesítményekre…

Igen, ez történt. A két forrás nem ugyanaz. De mérnöki aggyal az is szempont, hogy a természetes élőhelyek hordozhatnak olyan vízelvezetési kockázatokat, amelyek megoldása a fenntartóra hull vissza.

Már a projekt kiindulópontja ellentmondást rejt magában. A záportározó időleges vízszintre épít, a rekreációs tónak viszont állandóan sok vízre van szüksége. Mi a helyzet az aszályos időszakokban?

Amikor a patakokban szinte nincs víz, és nagy a párolgás, a tóban akkor is lesz legalább egy méter mély víz.

Jó minőségben?

Nyilván akkor már szükség lesz arra, hogy levegőztessünk. Terveztük is, és az augusztusi átadásig mindenképpen megépíttettük volna a víz felszínén úszó két levegőztető szökőkutat. Most viszont nagyon sürgős lett. Eddig nagyon csapadékos ciklust éltünk meg, és valószínűleg aszályos következik.

A csapadékvíz kezelése és a tó egy projekt, a szabadidőközpont pedig egy másik?

Igen, külön-külön támogatással. Ez utóbbiról derült ki, amikor elkészült a tervezői költségvetés, hogy nem tudjuk megépíteni. De a közműveket előkészítettük, tehát bármikor megvalósítható lesz. A létesítmény fenntartása az épületek nélkül is óriási költség, hiszen 35 hektárról beszélünk. A kérdés az, hogy ha a városnak nincs saját bevétele, miből tudja finanszírozni, ha nem épül meg a bevételt termelő rész?

Az előző polgármester, T. Mészáros András kitett a közösségi oldalára egy posztot, hogy az érdi városliget rég készen lehetne. Sok ígéretet hallottunk tőle, például azt is, hogy majd fürödni lehet a tóban. Ez a lehetőség felmerült valaha?

Nem. Az engedély első mondatában kikötötte a hatóság, hogy fürdésről szó sem lehet. Sőt horgászásról se.

De hiszen még egy találkozó is volt a horgász egyesülettel. Nagyon örültek, hogy végre lesz természetes víz, ahol horgászhatnak. Amúgy itt a Duna.

Ha biológiai egyensúly alakul ki a tavon, akkor a halakat időnként le kell horgászni, hiszen el fognak szaporodni. Az is lehet, hogy majd telepíteni is kell őket, hogy legyenek benne növényevők és ragadozók is. Egyelőre aggályosan elszaporodott egy invazív amerikai rákfaj, elrágja a nád és a sás gyökerét, ami rossz a halaknak.

Az aszályos években honnan lesz víz a tóban?

Ez egy talajvízzel összeközlekedő, bányatóhoz hasonlatos élőhely lesz. Az üzemi vízszintje két méter, ezért sokat kellett harcolni, mert erősen megemelte a vízügyi költségeket. Két méternél kisebb vízszint esetén gyorsan algásodik, és intenzíven kell levegőztetni, azonban a talajvíz nem engedi lemenni a vízmennyiséget egy szint alá.

A talajvíz jó minőségű?

Igen. Amikor felfedeztük, hogy a tó alatti rétegrend egy agyagkagyló, és véletlenül áttörtük az agyagréteget, buzgárok keletkeztek. Akkor jöttünk rá, hogy az agyag alatti vízrétegben a Tétényi-fennsík felől beszivárgó víz van. Nem olyan minőségű, mint a védett kutakban, de azért elég biztonságos és tiszta.

Milyen növényzetet telepítenek?

Régen a Duna ártere volt ez is, és a szakemberek szerint őshonos ártéri fafajtákat kellene visszatelepíteni, illetve tölgyet, bükköt, de nem könnyű, mert csak a pionír fák árnyékában tudnak megnőni. Úgyhogy el is kezdtünk egy kis faiskolát telepíteni.

Úgy tűnik, mintha folyton a problémák után kullognának. Nem volt elég alapos a tervezés?

A tavaly elkészült tanulmány és hidrobiológiai mérés mindent rendben talált, de most valóban gondok adódtak egy szennyezés miatt. Mindig azt mondták, nem kell aggódnunk, a biológiai egyensúly magától kialakul, csak arra kell figyelni, hogy ne billenjen fel. Biztos vagyok benne, hogy ezt a mostani problémát is megoldjuk.