Egy védett házban bepillanthattunk a pszichiátriai betegek járványhelyzet miatt elzárt mindennapjaiba.
Egy személyiségzavarokkal, depresszióval küzdő embernek a munka nemcsak pénzkereset, hanem egyben mentőöv is. Akit most ettől megfosztottak, annak sokkal súlyosabbra is fordulhat az állapota, hiszen a pszichiátriai betegek életminőségét nem csupán a gyógyszereik, hanem a mindennapjaik is meghatározzák.
„A bezártságból, a mozgáskorlátozásból adódó feszültséget sokkal rosszabbul tűrik, a bizonytalanságérzet – meddig tart a járvány, mikor mehetünk újra dolgozni – pedig tovább fokozhatja a szorongást. Ez is előidézhet a normál biológiai betegségfolyamaton kívül állapotrosszabbodást, ami intenzívebb kezelést igényelhet” – mondta lapunknak dr. Vogronics Judit, a Dr. Romics László Egészségügyi Intézmény lelki egészséggondozójának szakorvosa. A rendelőben most sem szünetel a betegek ellátása, vannak, akiket behívnak, másoknak telefonon nyújtanak segítséget. Minden előjegyzett betegükkel kapcsolatba lépnek, és attól függően, mit igényel a beteg, gondoskodnak a további ellátásáról. Az, hogy valaki azért ne jöjjön el, és maradjon el a kezelése, mert fél a rendelőbe lépni, hátha megfertőződhet, még nem fordult elő. „Ismernek minket, elfogadják, hogy itt maximális a védelem. Egyszerre egy beteg jöhet be, maszkot és kesztyűt kell viselnie, és fertőtlenítésen is átesik. Mi szintén védőfelszerelést viselünk” – teszi hozzá a doktornő.
A Harmóniáért Közhasznú Egyesület évek óta nyújt közösségi pszichiátriai ellátást érdi és környékbeli lakosoknak. Foglalkozásaikon, amelyek a járványhelyzet miatt most szünetelnek, márciusig hatvannyolcan vettek részt.Voltak, akik minden alkalommal eljöttek, mások kéthetente, havonta jártak. Most csak telefonon tartják a kapcsolatot, de tervezik egy online csoport beindítását is azokkal az ellátottakkal, akiknek van internetelérésük, tudtuk meg Seres Luca intézményvezetőtől, aki reméli, hogy a korlátozások enyhítésével májusban újraindíthatják a foglalkozásokat. „Tapasztalataink szerint a pánikbetegek viselik legrosszabbul a jelenlegi helyzetet. A mi munkánk most arról szól, hogy egyfolytában telefonálunk, hetente felhívjuk valamennyi ellátottunkat. Vannak, akik maguktól is telefonálnak, hiszen mindenki örül, ha egy kicsit beszélgethet. Segítünk a bevásárlásban, gyógyszerkiváltásban, hiszen ők a veszélyeztetett kategóriába tartoznak, ráadásul vannak olyan ellátottjaink, akik idős szülőkkel élnek. Van, akinek a gyógyszeradagolásban is segítünk”.
Kitették a zárt osztályról
A telefonhívás biztonságot adhat, és akár életet is menthet. Egy szintén pszichiátriai betegekkel foglalkozó intézmény képviselője mesélte a következő történetet: „Egyik ellátottunkat most hoztuk haza a Dél-Pesti Kórház zárt osztályáról, ahol közel egy évet töltött, és most az ágyfelszabadítások miatt hazaküldték. Ezt aggályosnak tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, mert öngyilkos hajlamai és agressziója miatt nemcsak önmagára, hanem a környezetére is veszélyes lehet. Naponta többször is hívjuk az édesanyját, akivel együtt él, egyelőre nincs gond”. Kérdés, mi lesz, ha a beteg állapota romlik, visszaveszik-e az osztályra? Erre ő sem tudott válaszolni.
Természetesen nem minden pszichiátriai beteg állapota ilyen súlyos. Elvira hatvankét éves, skizofrén. Több nyelven beszél, és korábban egy kelenföldi kutatóintézetnél dolgozott, most pedig egy megváltozott munkaképességűeket alkalmazó Kft.-nél készít dossziékat, napi négy órában. Nem nagy pénz, amit kap érte, de jól kiegészíti a nyugdíját. A járványveszély miatt most itt sincs munkavégzés, pedig Elvira nagyon szeretne dolgozni. A mosolygós, törékeny asszony egy érdi védett házban él, azaz támogatott lakhatásban, ahol segítik és felügyelik a mindennapjait. „Annyira hiányzik a munka! Az elfoglaltság, és az, hogy ne itt legyek. Szeretnék albérletbe menni. Van egy lányom, és egy tízéves unokám. A lányom messzebb lakik, két és fél óra az út, de rendszeresen jött, amíg a látogatási tilalmat el nem rendelték. Az unokámat nem szokta elhozni. Húsvétkor, karácsonykor, születésnapokon két-két napig náluk vagyok, akkor láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg az unokámat. Ezért is mennék albérletbe, hogy többet láthassam. Vállalnék takarítást, korrepetálást, bármit.”
Az idei húsvétot nem tölthette a családjával, de telefonon rendszeresen beszél a lányával. Elmeséli azt is, mióta beteg, 1992-ben vitték be a hárshegyi szanatóriumba, az utcáról. „Alkoholista volt a férjem, ütött-vert, azt mondták, az váltotta ki a betegséget, hogy nem tudtam feldolgozni ezt a helyzetet”.
Bogrács és kerti sátor
Van olyan lakó, aki nem szeretne beszélgetni. „Most nem érzem jól magam”, mondja egyikük, de a többségük örül annak, hogyha csak több méterről és maszkban is, de beszélgethet. Zoli a büszkeségét, a frissen felásott kertrészt mutatja, ahol zöldséget termesztenek. Lelkesen sorolja a paradicsomfajtákat, szemláhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgást örömmel és szakértelemmel kertészkedik, és a dicsérettől olyan boldog, mint egy gyerek. Nagy területet ásott fel, és a többi lakóval együtt ültetett a paradicsomon kívül babot, karalábét, hagymát. „Van tízezer forinhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, azon szeretnék még palántákat venni” – mondja lelkesen. A kiskertben egy szál gaz sincs, rendszeresen öntözik. A kert hatalmas, jut hely annak is, aki szeretne egy kicsit elkülönülni. Feri például sokat napozik, már most olyan barna, mintha nyár vége lenne. A mosolygós fiatalember is ugyanott dolgozik, mint Elvira, és rendszeresen jár a Harmóniáért Egyesület fentebb említett, most szünetelő foglalkozásaira is. „A munka nem hiányzik annyira. Reggel tornázom a szobában, és a kertben is sokat sétálok, olvasok. Igazából jól telik a napom. Ami hiányzik, hogy találkozhassak a szüleimmel, és ne csak telefonon tudjunk beszélni” – teszi hozzá.
„Tizenkét pszichiátriai beteg él a házban állandó felügyelet és segítség mellett. Napi háromszori étkezést kapnak, hétvégén pedig közösen főzünk. Az itt élők önellátásra csak támogatással képesek, de közülük többen is lelkesen vesznek részt a közös tevékenységekben” – mondja Víg Ágnes, a ház vezetője. „Most, hogy nem tudnak kijárni, házon belül igyekszünk még több programot biztosítani számukra: kertészkedünk, sportolunk. Ezt az időszakot arra is kihasználtuk, hogy lomtalanítsuk a lakószobákat.Igaz, a már nem használt tárgyakat most nem tudjuk elvitetni, de azzal is telik az idő, hogy ezeket rendszerezzük és elhelyezzük. A mozgás kötelező, délelőtt és délután is. Sokan ajánlottak fel segítséget a számunkra, a Harmóniáért Egyesülettől pingpongasztalt kaptunk kölcsön, és szert tettünk egy Flabelos-gépre is. Nagyon sokat jelent, hogy a lakók érzik, odafigyelünk rájuk.Az egyik, segítséget felajánló ismerősömet például arra kértem, beszélgessen telefonon az egyik ügyfelünkkel, akinek épp erre volt szüksége. Tudjuk, hogy most ők is bizonytalanabbak, félnek a fertőzéstől. Nagyon odafigyelünk nemcsak arra, hogy lelkileg rendben legyenek, hanem a takarításra, fertőtlenítésre is – a lakók ebből is kiveszik a részüket –, és arra, hogy mi, dolgozók a lehető legkevésbé érintkezzünk másokkal, nehogy mi fertőzzük meg őket”.
Kérdezem, mire volna szükségük, a válasz: egy kerti sátorra, hogy árnyékban üldögélhessenek a lakók, mert most nagyon odatűz a nap. „Örülnénk egy bográcsnak is, hogy a kertben főzhessünk. Mindent megteszünk azért, hogy elfoglaltságot nyújtsunk és nyugalmat teremtsünk az itt élőknek. Most ez a legfontosabb”.
Ádám Katalin
