Édesapád hogy van?

Most már jobban. Március 29-én került kórházba, akkor már másfél hete küzdött megfázással, ő legalábbis annak hitte. Telefonon beszélt az orvosával, aki antibiotikumot írt fel, illetve egy megfázásos tünetek enyhítésére való gyógyszert. Ezek nem használtak, sőt olyan erős ízületi fájdalmai lettek, hogy nem tudott járni. Hatvanhat éves, még dolgozik, de nem egészséges – cukorbeteg, és infarktusa is volt –, így nem csoda, hogy teljesen legyengítette a betegség. Pár utcányira élünk egymástól, én a gyermekeimmel, unokáimmal, ő az idős élettársával. Kihívtam hozzá a mentőket. Mivel meg voltam fázva, nem mentem be hozzá, csak a két lányom, ők segítettek apunak felöltözni. Csomagolni nem kellett, mert nem vihetett magával semmit. A Szent Imre Kórházba szállították, ahol elvégezték a tesztet, és hétfőn reggel értesítettek, hogy koronavírus-fertőzése van. Pár napig teljesen elkülönítve feküdt egy szobában, de telefonon tudtunk beszélni. Az állapota szerencsére nem súlyosbodott, nem alakult ki nála légzési nehézség, így áttették egy közös szobába, ahol negyedmagával fekszik. Már tud járni, enyhültek a fájdalmai nemcsak a lábában, hanem a kezében is – kezdetben a mobiltelefont is alig tudta felvenni –, de ahogy a szavaiból kivettem, a szobatársai súlyos állapotban vannak, és ezt nagyon nehéz látnia. Telefonon keresztül tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg benne a lelket, buzdíhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy keljen fel, mozogjon.

Titeket nem vittek kórházba?

Apám élettársa rákos beteg, és az életkoránál fogva is nagyon veszélyeztetett. Sajnos ő nem engedte, hogy kórházba vigyék, itthon maradt hatósági karanténban, én pedig vállaltam, hogy vele leszek. Fél órát kaptam, hogy hazamenjek, és összecsomagoljam, amire szükségem van. A két lányom, aki segített apukámnak felöltözni, szintén hatósági karanténba került, de a mi házunkban. Érdekes, hogy bár az érdi postai kézbesítésre nagyon sok panasz van manapság, rengeteget késnek a levelek, az ÁNTSZ részletes tájékoztatóját – ami a fertőzésre, illetve a karanténintézkedésekre vonatkozott –, azonnal kihozták, sőt e-mailben is kiküldték, hangsúlyozva, visszajelzést várnak arról, hogy tudomásul vesszük az előírásokat.

Meg sem fordul a fejedben, hogy megszegd? Hiszen az eltelt napokban nem jelentkeztek nálad a felsorolt tünetek…

Eszemben sincs. Mi van akkor, ha tünetmentes vagyok, de fertőzök? Be nem vállalnám. Még úgy sem, hogy a húsvétot, sőt a kisebbik lányom születésnapját is egymástól külön, elszigetelten töltjük a családommal. Minden nap jönnek a rendőrök ellenőrizni, hogy itthon vagyunk-e. Ki kell mennünk az ajtón, és odaintegetni. Érdeklődnek, hogy jól vagyunk-e, vannak-e tüneteink. Szigorúan betartjuk a szabályokat, egyikünk sem megy az utcára, a kapun is kint van a piros tájékoztató plakát. Többen megállnak, elolvassák, aztán átmennek az úttest túloldalára. Pedig elvileg nem mi vagyunk betegek, hanem az édesapám, de természetesen nincs kizárva, hogy megfertőződtünk mi is.

Te, mint egészségügyis, mennyire tartasz ettől?

Elővigyázatos vagyok. Önkéntesként dolgoztam már több menekülttáborban, volt dolgom maláriával – akkor három napra karanténba is kerültem –, különböző fertőzésekkel, akár rühösséggel is, és vöröskeresztesként különböző helyzetekben mentettem már életeket, de ezzel a vírussal még sosem találkoztam. Nem vagyok nyugodt, féltem a gyerekeket, unokákat, magamat is. Bevallom őszintén, fogalmam sincs, mit tudnék tenni a mamával, ha fulladni kezdene, azon kívül, hogy mentőt hívok hozzá.

Miután kiderült, hogy édesapád fertőzött, elvégezték a tesztet a lányaidon, akik felöltöztették, vagy akár rajtad, aki az autójában ült?

Nem. A Szent Imre Kórház egyik orvosával beszéltünk, aki azt mondta, ha észleljük magunkon a sajtóból már ismert tüneteket, és valamelyikünk állapota súlyosabbá válik, rögtön hívjuk a központi zöldszámot, mondjuk el, hogy az egyik rokonunk fertőzött, és azonnal küldik a mentőt. Nagyon szerettük volna, ha minket is tesztelnek, rá is kérdeztünk, de azt a választ kaptuk, hogy mivel nincs tünetünk, nem áll módjukban a tesztet elvégezni. Pedig a lányom, aki a napokban ünnepli a tizennyolcadik születésnapját, veszélyeztetett. Négyszer műtötték már a szívével. Három napra rá, hogy aput bevitte a mentő, a lányom csúnyán köhögni kezdett. Bejelentést tettem, de így sem tesztelték. Gargalizált, attól javult a helyzet. A mostohaanyám is megfázott, de amíg nincs hőemelkedése, nem fullad, addig itthon maradhat. Apukám munkahelyén sem teszteltek senkit. Egy földmunkákat végző cégnél dolgozik, ahol a kollégái most önként karanténba vonultak két hétre, hiszen nincs kizárva, hogy ők is megfertőződtek. A főnöke azt mondta, hogyha felépül a betegségből, visszavárják az édesapámat. Ezt én nagyon korrekt hozzáállásnak tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg.

Nem gondoltál arra, hogy magánúton elvégeztessétek a tesztet?

De igen, csakhogy amíg karanténban vagyok, ez nem lehetséges. A fiam dolgozik, ráadásul a menyem babát vár, így a munkáltatója felajánlotta, hogy kifizetik a vizsgálatot, nemcsak nekik, hanem az összes dolgozónak. Sokat keresgéltek, több helyen olyan telt ház van, hogy nem vállalták, végül egy fővárosi magánkórházban elvégezték a tesztet, mindkettejüknek negatív volt. De ez csak pillanatnyi megkönnyebbülés, hiszen a jövőben is elkaphatják a vírust.

Tudjátok-e már, hogy édesapád mikor térhet haza?

Azt még nem mondták, de csomagot már küldhettünk neki. Nagy boldogan össze is állítottuk a mamával, aztán rádöbbentünk, hogy mivel karanténban van a család, nem tudjuk eljuttatni hozzá. Mivel senki nem vállalta a szállítást, írtam Csőzik László polgármesternek, segítséget kérve. Még aznap jött a válasz, hogy intézkedik, és a következő reggelen Lengyel Péter képviselő úr eljött a csomagért, és elvitte a Szent Imre Kórházba. Édesapám így hozzájutott a tisztálkodószereihez, és egy kis plusz – előrecsomagolt – ennivalóhoz. Természetesen mindent úgy kapott meg, hogy a kórházban fertőtlenítették.

Meddig tart még a karantén?

Elvileg április 12-éig. Az ÁNTSZ ellenőrzi, hogy megtörtént-e a szükséges fertőtlenítés, és ha mindent rendben találnak, feloldják a karantént. Azt mondták, hipóval és ecettel fertőtlenítsek, én pedig, amióta itt vagyok, egyfolytában ezen munkálkodom. Főzéssel, takarítással foglalom el magamat, más szórakozásom nemigen van.

Mi a legnehezebb a bezártságban?

Talán az, hogy nehezen tudok tájékozódni, mivel itt korlátozott az internetelérésem. De az idősebb lányomnak még nehezebb, ő két hétig nem láthatja sem a férjét, sem a gyerekeit, illetve csak az ablakon keresztül. A többi családtag intézi a bevásárlást, ráakasztják a kilincsre a szatyrot, én pedig, miután elmentek, kimegyek érte. Az a szerencsém, hogy nekünk volt otthon tartalékunk tartós élelmiszerekből, mert én amúgy sem szeretek naponta boltba járni, és főztem be lekvárt, befőttet, lecsót is, így van mihez nyúlni. Azokat, akik nehéz anyagi helyzetben vannak, nem volt módjuk tartalékolni, most pedig nem tudják beszerezni az alapvető élelmiszereket, nagyon sajnálom. Ha vége a karanténnak, szeretnék önkéntes munkát vállalni, és segíteni másokon. Ez a vágy sokkal erősebb bennem, mint a vírustól való félelem. 

Ádám Katalin