Jópofa szó ez a hapcifal. Ahogy kimondjuk, elmosolyodunk, és ha csak egy pillanatra is, de oldódik a nyomott hangulat, ami a járványhelyzet kezdete óta uralja a mindennapjainkat. Pedig csöppet sem mulatságos találmány, sőt, nagyon is komoly: a védőfal abban segít, hogy a vevők és a pénztárosok – az ügyfelek és az ügyintézők – ne fertőzzék meg egymást. Az átlátszó, plexi leheletfogóknak (tessék, még egy találó név, ami most kezd elterjedni a köztudatban) eddig nem lehetett valami nagy piaca, jómagam sosem láttam még ilyet – mostanáig. Az elmúlt egy-két hétben aztán mindenhol megjelentek ezek a védőfalak, mintha a semmiből bukkantak volna elő.
Egy érdi cég például teljesen más termékekről állt át a hapcifalak gyártására, és nem a busás haszon reményében, hanem azért, hogy túlélje valahogy azt a néhány hónapot, amíg a veszélyhelyzet tart. Mint Szita Pétertől, a vállalkozás ügyvezetőjétől megtudom, eredetileg trafikokba, üzletekbe terveztek és gyártottak állványokat, világítótesteket, rugós adagolókat, azaz eladássegítő eszközöket. Multiknak dolgoznak már húsz éve.
„Ez háború, amiben egy láthatatlan ellenséggel kell harcolnunk. Ahogy a katonának fegyver kell és töltény, úgy az embereknek is szükségük van, illetve lesz bizonyos eszközökre, hogy megvédhessék magukat, és le tudjuk lassítani a járványt. Első körben kitaláltuk a pultra tehető leheletfogóinkat – én hapcifalnak hívom, az mégis csak barátságosabb –, és eddig négyezer darabot el is adtunk belőlük. Gyakorlatilag a teljes céget alárendeltem e termékek gyártásának és értékesítésének. A második körben kitaláltuk a mobil árukiadó kaput. Ennek segítségével úgy lehet kiszolgálni a vásárlókat, hogy azok nem lépnek be az üzletbe. Főleg a kiskereskedőket céloztuk meg, akiknek családi vállalkozásuk van, és féltik nemcsak magukat, hanem az egzisztenciájukat is” – teszi hozzá Péter.
Érdi székhelyű, de a sóskúti ipari parkban működő cégénél negyvenen dolgoznak, és a gyors átállásnak köszönhetően tőlük nem elbocsátanak embereket, hanem még fel is vesznek, hiszen a megnövekedett igényeket ki kell elégíteni. Az új termékek legyártásához a munkaerőn túl persze egyéb beruházásokra is szükség volt. „Az alapanyag volt a legnehezebb, mert abból hiány van. Csak ebbe beletettünk hatmillió forintot. Összességében úgy nyolc-tízmillió körüli összegről beszélhetünk” – mondja Péter, aki arra a kérdésre, hogy így is megérte-e az átállás, csak annyit mond, az az elsődleges, hogy segítsenek az embereken. „A kollégáknak is elmondtam, felejtsék el az eddigi közös terveinket. Most három célunk van: segíteni másokon, ez a legfontosabb. Aztán segíteni saját magunkon, azaz a munkatársakon, alvállalkozókon, hogy ne veszítsék el a munkájukat. A pénzkereset csak a harmadik helyen áll. Persze nyilván fontos az is, hogy ne legyünk veszteségesek, hiszen minket nem támogat senki” – jegyzi meg az ügyvezető.
Az érdi cég a napokban elkezdte saját tervezésű plexipajzsok gyártását is – olyan, az arcunkat védő eszközre gondoljunk, mint amilyeneket a fogorvosok viselnek. „Mi ugyan nem orvosi eszközöket készítünk, de a segítségükkel visszafoghatjuk a járvány terjedését, lassítani tudjuk a folyamatot, és kisebb lesz az emberek félelemérzete. Ha ezt elérjük, az már jó” – mondja Péter. Az arcpajzsokat viszonteladókon keresztül árusítják, de rendelést a cégük honlapján feltüntetett e-mail címen keresztül is felvesznek, akár két-három darabra is. Pontos árat a beszélgetésünkkor még nem tudott mondani, de ahogy fogalmazott „az árrésünket inkább alacsonyabbra vettük, mint magasabbra, mert nem hiénák akarunk lenni, hanem segítők”.
Míg ez a cég plexi arcpajzsokat gyárt, mások pamutból, vászonból varrnak maszkokat, így próbálnak talpon maradni. Egy érdi varróműhely kirakatából maszkos próbababák nézik meredten a járókelőket, pár kapuval arrébb is maszkokat kínál egy rövidárubolt. Meg persze hozzávalókat. „Gumi, gumi és gumi. És géptű, meg cérna – csak ezeket viszik. Méterárut elvileg nem tartunk, de nemrég hoztunk egy véggel azt is. Sajnos, a nagykereskedőknél is fogytán a pamutvászon, most már a kevert szálas jön. A gumi is országos hiánycikk. Olyan ez, mintha háború lenne, csak épp csendesebb” – mondja a családi vállalkozás egyik tulajdonosa, Endrész Klaudia. Kreatívhobbi-kellékeket is árusítanak, máskor húsvét előtt ezek igen kapósak, most azonban minimális a kereslet. Igaz, idén a kínálat is szerényebb, mint ilyentájt lenni szokott.
„A nagykereskedők már nincsenek nyitva, így aztán ha szeretnénk, sem tudnák most rákészülni az ünnepre” – mondja Klaudia. Amellett, hogy szigorítottak a szabályokon – egyszerre csak egy ember tartózkodhat az üzletben, az is csak maszkban –, áttértek a házhoz szállításra. Egyre többen választják ezt a lehetőséget. „Próbálunk túlélni. Meglátjuk, milyen intézkedések jönnek” – teszi hozzá. Ők is, ahogy az élelmiszerboltokon kívül minden üzlet, délután háromkor bezárnak, így a rövidített nyitvatartás alatt meg a házhoz szállítással kellene valahogy kitermelni annyi nyereséget, hogy talpon tudjanak maradni.
„Ez a szektor semmilyen állami könnyítést nem kapott, ugyanakkor kimondatlan elvárás a rövid- és méterárusok felé, hogy támogassák alapanyaggal azokat, akik maszkokat készítenek. Csakhogy nekünk nincsenek tartalékaink, és nem várható rendes bevétel sem, mert idén nem lesz ballagás, anyák napja, húsvét, amikor nagyobb a forgalom. Az árukészletünk parlagon hever. A varrónők is hasonlóképp jártak, nincs igény sem a fellépő-, sem a menyasszonyi ruhára, nem varrat senki függönyt, és nem kell a nadrágfelhajtás sem. Kiestek mind a szezonális, mind az állandó megrendelések, amelyekre pedig számítottak. Ezért aztán maszkot varrnak, mert arra van kereslet, és azért nem adják ingyen, mert nem tehetik. Mi is varrunk. A hozzánk betérő egészségügyi dolgozótól, a futártól, a postástól nem kérünk pénzt érte, és az egyik ismerősömnek, aki önkéntesként varr maszkot, odaadtam egy tekercs gumit. Igyekszünk segíteni, de egy bizonyos ponton be kell húznunk a féket – jegyzi meg Klaudia, aki úgy látja, nem támadni kellene azokat, akik kénytelenek abból tisztességgel megélni, amire most kereslet van, hanem elfogadni azt, hogy a piac drasztikus átrendeződése miatt az ebben a szektorban dolgozóknak nincs B verziójuk. És ha csődbe mennek, bezárnak, akkor aztán végképp nem tudnak már kiszolgálni senkit – nemhogy ingyen, de pénzért sem.
