Nagyon gyors és agresszív betegség kioltotta azt a tüzet, mely Bagdiné Dudog Orsolya intézményvezető, pedagógus és barát szívéből és lelkéből árasztotta valamennyiünkre fényét és melegét.

Orsi, Kedves!

Hirtelen távozásod mindannyiunkat megdöbbentett. Zavartan és értetlenül nem hittük, nem akartuk hinni a történteket. Tavasszal még együtt számoltuk a szolgálati éveidet a nyugdíjazásodhoz. 43 évi tanítás és vezetés után már a visszavonulásra kezdtél készülni. Vártad és vágytad a pihenést, tervezted a bakancslistádat, hiszen annyi sok szép dolgot szerettél volna még a családoddal, Lacival és a barátaiddal együtt csinálni. A munkaviszony megszüntetőd még ott van az asztalomon, a Te nyugdíjazásod már örökre elintézetlen marad……

Több mint négy évtizedet, 43 évet töltöttél a pedagógus pályán, ebből 32 évet Érden pedagógusként és igazgató-helyettesként az akkori Széchenyi iskolában, majd 9 évet Tárnokon intézményvezetőként.

Pedagógus hivatásod folytán egyetlen nap leforgása alatt voltál színész, barát, orvos és ápoló, edző, leletmentő régész, pénzkölcsönző, taxisofőr, pszichológus, pótszülő, kereskedelmi ügynök, politikus és a hit védője. De nemcsak a hivatásodban. Te olyan ember voltál, olyan pedagógus és vezető, aki minden szerepében maximálisan helyt állt.

A mi ismeretségünk nem egészen tíz éve kezdődött, s alakult az évek folyamán barátsággá. Emlékszem az első találkozásunkra. Szakszervezeti elnökként vettél részt a közgyűlés előtti érdekegyeztetésen. Mindig felkészült, naprakész vezetőként szinte tigrisként védted valamennyi közalkalmazott érdekeit, szem előtt tartva a nevelés, az oktatás, és a gyermekek mindenek felett álló érdekét.

Alig pár hónapja ismertük egymást, amikor megpályáztad és kinevezést kaptál a tárnoki iskola intézményvezetői állására. Hatalmas lendülettel kezdtél bele a feladatba. Mindent szerettél volna megteremteni, hogy szebbé, otthonosabbá tedd az iskolád. Az általad megszerzett iskolapadokban tanulnak most a gyerekek, szorgalmaztad és részt vettél az iskola felújításában többször is – szinte munkavezetője voltál az építkezéseknek. S közben szakmailag is új alapokra helyezted Tárnok oktatását: nevelési tanácsadó, sportiskola, két tanítási nyelvű osztályok, kihelyezett zeneiskola – mind azért jött létre, mert Te azt akartad, hogy a gyermekek mindent helyben megkaphassanak személyiségük fejlődéséhez, s a pedagógusok egyre hatékonyabban dolgozhassanak, egyre több eredménnyel büszkélkedhessenek. És sikerült, Orsi. Megcsináltad. Hittel, és hatalmas akarattal. Ezért is vagy Te a Németh László díj tulajdonosa, amit abban az időben az országban csak 15 pedagógus kaphatott meg, s ezért is kaptad meg három éves intézményvezetői munkád jutalmaként a Tárnokért elismerő kitüntetést.

Emlékszem, amikor ebben az évben, Pedagógus napon szerettelek volna elballagtatni, de már egészségi állapotod nem engedte, hogy velünk ünnepelj, s késő este becsöngettem Hozzád, hogy Te is részese legyél közös ünnepünknek. Csak másnap, a közösségi oldalon láttam, hogy ez Neked is olyan fontos volt, mint nekem.

Emlékszem, amikor megalakultak a tankerületek, s kinevezték az igazgatókat, Te voltál az első, akit felhívtam, hiszen annyira fontos volt – neked és nekem is – hogy együtt dolgozhatunk. Éjszaka volt. S azóta szinte szokásunkká vált, hogy esténként éjszakába nyúlóan beszélgetünk. Mert a vezető magányos. S Te tudtad, érezted, mikor kell nekem erőt és biztatást adnod. Még betegséged idején is hetente – néha többször is – beszélgettünk, Te otthonról, én éppen hazafelé. Orsi, hiányoznak ezek az esték.

Emlékszem az együtt töltött sonkádi konferenciára, a Réti majori kirándulásra, a Fonyód-ligeti és a többi kihelyezett felejthetetlen igazgatói értekezletre Veled.

Emlékszem, amikor cukrászdába vittél, mert hizlalni akartál, s megérezted, hogy mindkettőnknek szüksége van egy kis nyugodt beszélgetésre.

Emlékszem, amikor tankerületi központtá alakultunk, Te voltál az, aki nyugtatta és bátorította a hozzánk került járások intézményvezetőit, hogy jó lesz velünk dolgozni.

És még mindig könnyezve emlékszem, amikor 40 éves jubileumomon Te, aki ebben egy évvel megelőztél, köszöntöttél.

Akkor azt mondtad nekem, hogy

• „lesz időd néha megállni és saját magaddal is foglalkozni, és hidd el – nem tudom hogyan – de az időd megsokszorozódik.
• lesz időd felfedezni új ízeket a napfelkelte mellett, délidőben csevegni ebéd közben a barátosnékkal és az esti vacsorakor igazi vacsoraidőben a családoddal.
• és jut idő sétálni, fagyizni, álmokat teljesíteni, bakancs listán előre jutni.
• az új szakmai ötleteket megvalósítani.
• és elmúlik az itt fáj, ott fáj.
• és a világ szélesre tárja kapuit.”

Azt is ekkor mondtad, hogy „nem mókuskerék lesz az élet, hanem alkotás, mosolygás és nyugodt jövő, tele utak közötti választás lehetőségével. Az élet nehéz küzdelmeit már magad mögött tudod, és könnyű pilleszárnyakon folytathatod utadat.”

Orsi, úgy hittem abban, hogy ez Neked is megadatik!

Orsikám, még egy elismeréssel az adósod vagyok. Nyugdíjba vonulásod alkalmából szerettem volna átadni, s ezt most kell megtennem. Számodra 2019. november 13-án tankerület igazgatói hatáskörömben „Címzetes Igazgató” címet adományozok. Megköszönve ezzel mindazt, amit intézményvezetőként a Tárnoki II. Rákóczi Ferenc Sportiskolai Általános Iskola tanulóiért, az iskola alkalmazottaiért, Tárnok település nevelésügyének előmozdításáért tettél. Az erről szóló okiratot gyermekeidnek adom majd át.

Orsi, Kedves! Te már az élet nehéz küzdelmeit magad mögött tudod, és remélem, könnyű pilleszárnyakon folytatod utadat.

Búcsúzik Tőled az Érdi Tankerületi Központ valamennyi dolgozója, intézményvezetője, az érdi és a tárnok iskola egykori és mai tanulói, alkalmazottai, és a tanulók szülei. S búcsúzom én.

Emléked, s hogy nekünk és velünk voltál, tovább él bennünk, szívünkben megőrizzük.

Sárközi Márta

tankerületi igazgató