Azért mégis csak ott voltunk a tilosban, és elmeséljük, mit nem kellett volna látnunk.
Nem mindennap sodor erre a szél egy igazi igazságügyminisztert. Olyankor a helyi sajtónak bizony ott lenne a helye, hiszen Varga Judit kormánytagként tette tiszteletét városunkban – megnyitotta az érdi „áldozatvédelmi pontot”. Több mint furcsa, hogy az eseményre a városvezető sem kapott meghívást. Igaz, a miniszter asszony nem ért rá protokolláris találkozásokra, sietnie kellett, hogy legyen ideje fél 6-tól átvedleni az érdi Fidesz celebjévé a Szepes Gyula Művelődési Központban. Nem volt nehéz megfejtenünk, hogy onnan miért tiltották ki a városi médiát. Az bizony igazi akolmeleg kampányesemény volt, azzal a bizonyos „magunk közt vagyunk, bármit mondhatunk” érzéssel.
Egyébként semmi olyan nem hangzott el, ami kívül esett volna a szokásos Fidesz-mantrákon, vagy legalább belecsempészett volna ezekbe valamit speciálisan az érdi választókerületet érintő kérdésekből. Pedig hát a miniszter asszony meghívója választókerületünk parlamenti képviselője volt. Aradszki Andrásnak jelen helyzetben moderátori szerepe volt: földobni a hívószavakat vendégének. Az első kérdésnél ez még – úgy ahogy – sikerült is neki, bár kétségeim voltak, hogy a hallgatóságot mennyire érdekelte az unió döntéshozó szerveinek működésmódja, és annak fideszes kritikája. A „jogállamiságunk”, mint hívószó azonban működött, a főbb kulcsfogalmak szilárdan megjelentek, mint zsombékok a mocsárban: „Brüsszel, a hazugsággyár”, és már a harmadik percben fölbukkant az egyik főellenség: a brüsszeli politikusokat megkörnyékező NGO-k. A Fidesz narratíva fejlődésének jele, hogy Soros nevét már ki sem kell ejteni, úgyis tudja mindenki, kinek a patája lóg ki az „engéók” mögül.
A jogállamisági jelentésekről egyébként megtudhattuk, hogy „szörnyű hazugsággyártmány”, amelynek fő forrása a „kormánykritikus NGO-k véleménye”, akik befolyása alatt Brüsszel „az állítást igazolt ténynek véve felsorolja bűneinket”. Varga Judit hiányolja a tagállamok saját véleményét, ezek helyett ugyanis a jelentés (az NGO-k mellett) „az Akadémiára, és mindenféle tudósokra mutogat, akik 10-20 éve csak szörnyűségeket írnak erről az országról”.
Szerencsére hazánk Brüsszelben sem védtelen, hiszen Varga Judit személyében olyan harcost tudhat magáénak, aki úgy érzi, „fantasztikus, hogy mi ezt a feladatot megkaptuk, és védhetjük a hazát. Mert ez egy igazi honvédő háború.” Nagyjából a hatodik percben már összeállhatott a hallgatókban az összkép: a jogállamiság vita valójában az ideológiák, világrendek harca.
Ezen a ponton muszáj kicsit szó szerint idézni a miniszter asszonyt, hogy teljes pompájában álljon itt a szép retorikai építmény:
„Amikor kritizálnak minket (Brüsszelben), akkor mindig elfelejtik, hogy a fő érték a demokrácia és a szabadság, és míg más népek ingyen kapták a szabadságot, mi azért mindig meg kellett, hogy küzdjünk. És amikor a Szuverén dönt négyévente (értsd: a választópolgárok), akkor választ egy kormányt, aki képviseli az ő akaratát. És igazából, amikor minket jogállamisági köntösbe bújtatva bántanak és boszorkányüldözés alá vetnek, akkor ezt a szuverén döntést nem akarják tisztelni. Minden egyes jogi vitának az a konklúziója számomra, hogy maguknak (értsd: az Európai Bizottságnak) igazából a magyar emberek döntésével van problémája. De hát ne keverjük össze a szezont a fazonnal! Nekünk van egy értékrendünk: mi a keresztény Európában hiszünk. Mi hiszünk a családok erejében, hiszünk abban, hogy Európa jövője nem a bevándorlásban van, és azt nem pozitív dolognak tartjuk, hanem egyfajta veszélynek, mind a kultúránkra, mint a jövőnkre nézve. A kontinens jövőjére nézve is, és ennek megfelelően hozzuk meg a jogszabályainkat. És amikor megtámadnak minket, akkor a jogszabály mögött álló értékrendet támadják.”
Törtem a fejem, mint Micimackó (gondolj, gondolj!), honnan ismerős ez a kontextus, és hát bizony miniszterelnökünk kedvenc mantrája jutott eszembe. Onnantól pedig kétségem nem volt, hamarosan előkerül a rezsicsökkentés is. És tényleg, a nyájas publikum megnyugodhatott, hogy azt is „meg fogjuk védeni” – ahogyan „a határzárunkat és a gyerekeinket is”. Egyébként Brüsszelben is vannak, akiknek a magyar rezsicsökkentés már „példát ad arra, hogy nem kell mindent kiszolgáltatni a piacnak”. Ezt Aradszki András is megerősítette, aki szintén járt Brüsszelben, és a liftben azt hallotta (nem tudjuk, kitől), hogy „harcoljatok!”
Sőt, mint kiderült, már „a kerítést is másolják”, sikerült tehát magyar rést ütnünk a brüsszeli pajzson. De nem pihenhetünk, nehéz időszak vár ránk, érzékeltette Aradszki András, hisz benne fölmerült a kérdés, hogy vajon „mennyire fognak az európai uniós szervek beavatkozni a magyar választásokba?” Amit egyébként már most is megtesznek azzal, hogy „jogosulatlanul tartanak vissza jogosan járó összegeket”.
A beszélgetés innentől a megszokott mederben maradt. Természetesen megrebbent az est folyamán a szivárványos zászló, föltűnt a háttérben a migránssimogató „liberális gőzhenger”, és szót kapott egy érdi Fidesz-önkéntes is. A végén pedig a közönség a legnagyobb megelégedéssel távozhatott, mert arra még sikerült időt szakítani, hogy bárki, aki szeretett volna, szelfizhetett egyet a miniszter asszonnyal.
