Az ünnepi megemlékezésre és koszorúzásra 2025. november 4-én, 16 órakor kerül sor az Ötvenhatosok terén.

Beszédet mond dr. Csőzik László, Érd polgármestere, közreműködik a Vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület.

A város minden lakóját tisztelettel várják a közös főhajtásra.

1956. november 4-én hajnalban a szovjet csapatok megindították a magyar forradalom és szabadságharc leverését célzó totális támadásukat. A páncélosok és gyalogsági egységek bevonulása ezzel végleg megpecsételte a forradalom sorsát: kezdetét vette a szovjet intervenció elleni kétségbeesett, de reménytelen fegyveres ellenállás.

A drámai események hajnalán, 5 óra 20 perckor Nagy Imre miniszterelnök rádióbeszédben fordult a nemzethez és a világhoz. A néhány mondatos üzenet azóta is a magyar történelem egyik legmegrázóbb pillanata: „Csapataink harcban állnak.”

A szovjet hadsereg elsöprő túlerővel lépett fel: az újabb 17 hadosztály bevetésével már több mint 200 ezer katona és több ezer harckocsi támadta meg Magyarországot. A forradalmárok ennek ellenére még napokig kitartottak – Budapesten több helyszínen, például a Corvin közben, a Széna téren és az ipari negyedekben folytak heves utcai harcok. A fegyveres ellenállás utolsó gócai csak november 11-én hallgattak el.

Ugyanezen a napon, november 4-én, Moszkva támogatásával létrejött az új, szovjetbarát kormány: a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány, amelynek élén Kádár János állt. A hatalomátvétel a forradalom elárulását jelentette, és ezzel kezdetét vette a megtorlások, kivégzések és bebörtönzések korszaka.

A forradalom leverésének mérlege tragikus volt: A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el.

A megtorlások elől közel 200 ezer ember menekült el az országból, legtöbben Ausztrián keresztül.

A nyugati országok ugyan elítélték a szovjet beavatkozást, ám a szuezi válság és a hidegháborús feszültségekre hivatkozva nem tettek gyakorlati lépéseket Magyarország megsegítésére. Az Egyesült Államok, amely korábban a „felszabadítás” politikáját hirdette, csupán szavakban fejezte ki együttérzését – ez sok magyar számára keserű csalódást jelentett.

A forradalom vezetője, Nagy Imre, a jugoszláv nagykövetségen keresett menedéket, de hiába ígértek neki szabad elvonulást: elfogták, elhurcolták, majd 1958-ban kivégezték.

November 4-e a magyar történelem egyik leggyászosabb napja: a remény, a bátorság és a szabadságvágy napja, amelyet a szovjet túlerő vérbe fojtott – de amely örökre beírta magát a nemzet emlékezetébe.