Restoriver néven indult útjára egy uniós projekt a Duna-régióban az emberi beavatkozások által károsított folyópartok és parti területek helyreállítására.

A program két és fél éves. Célja, hogy a vízgazdálkodási, klímaalkalmazkodási és árvízvédelmi politikák összehangolásával, adaptálásával és helyi beavatkozásokkal növeljék a folyópartok és a partmenti területek klímaalkalmazkodási képességét, így az aszályok, árvizek, hőhullámok kevésbé viselik meg az élővilágot.

A nemzetközi projektben Érd, közelebbről a Beliczay-sziget is érintett. Október 24-én a WWF, a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezetének munkatársai, az erdőgazdálkodás, az önkormányzat szakemberei, valamint két természetvédelmi szakértő tartott bejárást a szigeten, amire kollégáink is elkísérték őket.

A 67 hektáros Beliczay-sziget többször is gazdát cserélt, jelenleg a Pilisi Parkerdő Ráckevei Erdészetének kezelésében van.

A ’90-es években telepítették a jelenlegi erdőt ipari célra. Nemesnyárfákat ültettek ide, hogy kivágás után papír- és faanyag legyen belőlük. Vagyis a sziget ugyanolyan termőhely volt, mint például egy kukoricás.

A nemesnyár kifejezetten rövid vágásfordulójú fa, vagyis húsz év alatt eléri a végzete. E kritikus kor után ezek a fák már nem gyarapodnak, nem nőnek. Csakúgy, mint mi, emberek, megöregszenek, és ellenállóképességük jelentősen lecsökken. Ma is vannak a szigeten olyan, a ’90-es években ültetett fák, amelyek erősen mutatják a pusztulás jeleit. Ezek a régi állományok a terület mintegy harmadán vannak még meg.

Leginkább ezeket a nemesnyarakat érinti a klímaváltozás, a kiszáradás, a termőterület negatív irányú változása. A nyári hónapok egyre melegebbek, egyre hosszabbak, új kártevők, gombabetegségek jelentek meg, amelyek a koronát pusztítják. Mint már említettük, a nemesnyarak ellenállóképessége kicsi, így a fák hamar pusztulnak.

Az erdőgazdálkodással a haldokló, öreg fákat felszámolják, és olyan fajtára cserélik, amelyek bírják a szárazságot, de az időnkénti árvizet is. Mára már szerencsére nemcsak a régi, homogén szerkezetű faültetvényt látjuk, ha a szigeten sétálunk.

Ha értő szemmel szemléljük a fákat, láthatjuk, hogy nagyon sok helyen már őshonos, hazai nyárfák nőnek, amelyeknek 30-40 év a vágási kora, és kisebb foltokban is képesek gyökérsarjról reprodukálni magukat.

Az erdészet célja, hogy áttört szerkezetű, fafajokból is egyre változatosabb terület alakuljon ki. A szigetet már nem tarvágással kezelik: a 67-ből legfeljebb 3-5 hektárt vágnak ki, és azt sem minden esztendőben. Legutóbb három éve volt itt fakitermelés. Az erdőgazdálkodás természetesen nem merül ki a faállomány lecserélésében, hiszen az erdő védelmi szerepet is betölt a Duna miatt, sőt rekreációs célokat is szolgál, a Covid óta egyre többen járnak ki ide sétálni, pihenni.

Visszatérve a klímaváltozáshoz, az új, ellenállóbb fajták telepítésén túl is van még mit tenni. Ahogy Harmat Ákos alpolgármester összefoglalta a bejáráson: a nemzetközi projekt olyan megoldásokat keres, amelyek a klímakatasztrófa hatásait csökkenthetik.

Hogy ez hogyan lehetséges? A szélsőségek kiegyenlítésével. Szélsőségen a szárazságot, illetve az elöntéseket értjük. Nincs az a hazai élőhely, illetve élővilág, amelyik el tudná viselni, hogy hónapokig egy csepp eső sem esik, aztán hirtelen derékig áll a víz.

A probléma megoldása hatalmas kihívást jelent, kezelni pedig a vízmegtartással lehet.

„A projekt célja, hogy a Duna vízgyűjtő országaiban különböző klímaalkalmazkodási beavatkozásokat teszteljenek a mintaterületeken. Ezeket a beavatkozásokat a helyiekkel együttműködve, őket tájékoztatva végzik el a szakemberek. Ami az érdi Duna-partot illeti, itt is különféle megoldásokat szeretnénk tesztelni, és a helyi szakmai szereplőkkel (vízügyi igazgatóság, Pilisi Parkerdő) közösen megnézni, milyen mederbeli beavatkozásokat tudnánk tenni annak érdekében, hogy a terület kevésbé legyen száraz” – mondta az ÉrdMostnak  dr. Samu Andrea, a WWF szakembere.

Hozzátette: látható, hogy a vízügy és az erdészet külön-külön már tettek lépéseket  (fentebb említettük a nemesnyarak lecserélését). Ezeket a projekt keretében összehangolják, és újabb lehetőségeket is megvizsgálnak.

„Először is megnézzük, hogy a szigeten hol vannak olyan mélyedések, amelyek alkalmasak hosszabb víztározásra is. A folyószabályozási ‘műtárgyak’ módosításával a száraz időszakban több vizet tudnánk kiterelni a szigetre, tocsogókat, kis tavakat hozva létre” – avatott be a részletekbe a szakember.

„A termál hotel kifolyóját – amiben már nem folyik termálvíz – arra lehetne használni, hogy befelé vezessük a vizet a szigetre a Dunából. A korábbi katonai térképeken látszik, hogy vannak még mélyebben fekvő felületek, medermaradványok, ahová be lehetne vezetni a vizet” – tette hozzá.

„A vízszabályozási kérdések nem egyszerűek: a főműveket az 1900-as évek közepén tervezték, és azóta nagyon sok minden megváltozott mind az időjárás, mind a terület kezelése tekintetében, így van mit újragondolni” – vélekedett Andrea.

Dukay Igor természetvédelmi szakértő főleg vizes élőhelyek helyreállításával és védelmével foglalkozik, egyébként pár éve már maga is érdi lakos, aki gyakran kirándul a szigeten. Az ÉrdMostnak elmondta, a tocsogós területek kialakítása nemcsak a fák, növények miatt volna kedvező, hanem más élőlények számára is: kiváló békapetéző, a halaknak pedig ivadéknevelő helyek lehetnek, a táj szárazabbá válásával ugyanis ezekből egyre kevesebb van.

„Ha a halakkal, békákkal jót teszünk, azzal a gólyáknak, gémeknek és a vidrának is” – mutatott rá a szakember arra, hogy a természetben semmi sem önmagáért és önmagában létezik, hanem minden mindennel összefügg.

„Ha a talajvízszint süllyedését lassítani tudjuk, vagy akár megállítani, az a szomszédos szántőföldi kultúráknak is nagyon jót tesz majd. Nem mindegy, mennyi talajnedvességet kap például a kukorica gyökere” – jegyezte meg Dukay Igor.

A Restoriver projekt mintegy kétéves, költségvetése 113.800 euró. A program még az elején tart, Érd tekintetében legalábbis, de reméljük, hogy a terveket intézkedések követik majd, a klímaválság okozta problémák tudatos cselekvéssel visszafordíthatók lesznek, és dédunokáink nem egy száraz, szikkadt parton, hanem egy egészséges, lélegző erdőben sétálhatnak majd.