Adrienn már gyerekkorában nagyon tehetségesen rajzolt, de nem volt esélye a Kisképzőbe, ahová csak kitűnő és jeles tanulmányi eredménnyel lehetett bejutni. Anyukája a gyors- és gépírást ajánlgatta, de Adrien az ízléséhez, kézügyességéhez, fantáziájához sokkal jobban illő ruhakészítést választotta.

Nemcsak varrta, hanem be is mutatta a ruhákat: Zsigmond Márta Átváltoztatjuk Szalonjában dolgozott, így került kapcsolatba Márta fiával, Komlósi Gáborral, aki az első magán médiaiskolát indította Magyarországon.

Mártáék biztatták, hogy jelentkezzen, ő pedig megtalálta évtizedekre szóló hivatását: riporter lett. Dolgozott Százhalombattán, a Magyar Televíziónál, a Duna TV-nél. Rákbetegsége miatt 2015-ben felhagyott a televíziózással, és teljes szívvel-lélekkel a festészet, a varrás, nemezelés, üvegművesség felé fordult.

Azt vallotta, hogy az alkotás maga is gyógyító terápia, és súlyos, türelemmel viselt betegsége alatt ez segítette őt át a rákkal vívott csatákon. „2015-től 2021-ig minden évben volt valami. Műtét, kemó, sugár. Sosem akart elmenni. Soha. Az utolsó pillanatig küzdött” – idézte fel a küzdelmes éveket édesanyja, Margittai Angéla.

Az érdligeti családi házukban kialakított lakásgalériában beszélgettünk – ezt a házrészt még Adrien alakította ki, mikor kisfiával Budapestről hazaköltözött. Valaha Adrien otthona volt, most festmények, rajzok, ruhák, üvegdíszek, nemezbabák díszítik a falakat, asztalokat, kanapékat. Megtaláljuk itt Adrien alkotó fantáziájának megannyi mementóját.

Vannak még festékek, ecsetek, lágy kelmékkel borított bútorok, süppedős szőnyeg, egy régi varrógép, és megannyi kalap… Csupa olyan tárgy, amit Adrien szeretett, és ami azt a hatást kelti, hogy a művész csak egy pillanatra távozott a szobából. Nem poros vitrinek, hanem egy élő tér fogadja a betérőt, ahol jó lenni és elidőzni.

„Nagyon jó érzés nekem, hogy annyian ismerték Adrit, elsősorban a riporteri oldaláról. Szeretném, ha látnák más irányú munkásságát is. Idősek vagyunk, kiállításra vinni a képeket már nem tudjuk, ezért nyitottuk ezt a galériát” – mutatott körbe Angéla. Ez a gyűjtemény szívet melengetően példázza azt is: hogyan lehet egy fájdalmas, az életet megrövidítő betegség árnyékában is épnek maradni, hivatást váltani, alkotni és akarni…

Adrien ugyan elvégzett egy kétéves festőiskolát, és mestere kiemelkedően tehetségesnek tartotta, mégis, akkor kezdett festeni, amikor a betegség miatt letette a mikrofont. Korábban főleg grafikákat készített. A rákkal vívott csatái közepette szerepelt kiállításokon, tartott gyermektábort, adott interjúkat… Mikor festeni már nem tudott, mert romlott a látása, nemezbabákat készített. Nem adta fel…

„Adrien 1969. március 18-án született. Az ötvenkettedik születésnapja után négy napra ment el. Egy évre rá Százhalombattán rendeztek az emlékére kiállítást, 2022 szeptemberében pedig megnyitottuk ezt a lakásgalériát, a Facélia utcában. Vannak érdeklődők – főként barátok, régi osztálytársak jönnek, de mindenkit fogadunk – általában csütörtöki napokon -, ha előzetesen bejelentkezik a 06-23/373-024-es telefonszámon.”

„Adri születésnapja alkalmából szeretnénk tartani egy megemlékezést, március 18-án, szombaton, délután négy órától, gyertyagyújtással, felolvasással, beszélgetéssel egybekötve. Aki szeretne ezen az alkalmon részt venni, március 15-én 18 óráig jelezze a fenti telefonszámon” – kérte Adrien édesanyja.