bosszusagaink muppet

Lehetne ez hungaricum is

bosszusagaink muppet

Lehetne ez hungaricum is

Az Érdi Újság új rovatot indított, Mindennapi bosszúságaink címmel.

Gyászomban zavart meg a felpúpozott hátizsákú lány egyik InterCity járatunkon. És mivel háttal ültem, majd’hogy a szemüvegem is elsodorta volna, ha röptében el nem kapom. (Hiába, a reflexeim még a régiek.)

„Sorry” – mosolyogott rám, – és félmozdulatától szemközt ülő útitársam volt kénytelen védekező állásba helyezkedni. Végül szerencsésen leemelte roppant hátizsákját, ám nem állt szándékában felemelni azt a csomagtartóba. Bizonyára nehéz lehetett, így maga mellé helyezte, hadd kerülgessék azt útitársai.

Aztán Kelenföldtől Sárbogárdon át Szekszárdig maradt időm elhunyt osztálytársam szomorú halálán keseregni. Ha jól emlékszem, elhunyt osztálytársam, Gyuszi tán negyedik volt a tornasorban, magam pedig az ötödik. Hiába, gyarló az ember, önkéntelen az is eszembe ötlik, netán most én következtem a halálsoron?

Aztán szál fehér rózsa a ravatalozóra, majd az iszonyú dübörgés elhunyt osztálytársam koporsóján…

A temetés után – mivel útitársam is akadt hazafelé – megosztottam vele vélekedésem a hátizsákosokról, és együtt figyeltük, hogy és miként viselkednek az úton. (Talán ezzel próbáltuk elhessegetni gyászos gondolatainkat.)

Akadt bőven hátizsákos, különösképp azért, mert éppen hétvége volt. Kétféle típust sikerült megkülönböztetnünk.

Egyiket lefittyenőnek neveztük, legtöbbjük diák volt, ők kevésbé veszélyeztetik útitársaikat. A másikat agresszívnek neveztük, akik nem törődnek azzal, hogy őket kell kerülgetni vonaton, buszon vagy metróban, és összeütközés esetén gyakorta csak annyit mondanak, (legtöbbjük mosolyogva): „Sorry”.

Felvetődik a kérdés, vajon a hátizsákkal közlekedők otthon is így cselekednek? Bár jártam már labancföldtől teutonföldön át a ködös Albionig, de ott és akkor más keltette fel figyelmem, kevésbé a hátizsákosok.

Akad persze bőven honi hátizsákos turista is. Őket akár anyanyelvükön is fel lehetne szólítani, hogy lennének szívesek levenni és kézben tartani batyujukat a tömegszállítási járműveken. Ha lehetséges, anyázás nélkül.

Metró-, villamos-, busz- és vasútállomásokon táblákat kellene elhelyezni ezzel a szöveggel:

„Kérjük utasainkat, a tömegszállítási járműveken szíveskedjenek hátizsákjaikat levenni és kézben tartani!”

Persze, ha már beléptünk az EU-ba, ugyanezt a szöveget angolul is ki kellene írni. És – bár kezdetben nehéz lesz – felelősségre vonni is szükséges lenne a szabálysértőket. Ha pedig a tagországok lakosai erről eddig még mit sem tudnak, kezdeményezésünk lehet akár hungaricum is.

– JOS –       

Forrás: Érdi Újság, fotó: Érdi Újság, Pixabay

További cikkeink

További cikkeink

Facebook

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest
Reddit
Telegram
WhatsApp
Email