A Magyar Földrajzi Múzeum az elmúlt időszakban egyre tudatosabban fordult a magángyűjtők közössége felé. Az intézmény ugyanis felismerte, hogy a múzeumi gyűjtemények mellett a magánkézben őrzött dokumentumok, könyvek, fotók és tárgyi emlékek is felbecsülhetetlen kulturális értéket képviselnek.
A gyűjtők és a múzeum együttműködése mára nemcsak kiállításokban, hanem konferenciákban, tudományos publikációkban és közösségi programokban is testet öltött, amelyet a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ felhívása alapján értékeltek.
A kezdeményezések eredményeként a múzeum a minap elnyerte a Közösségi Jó Gyakorlat Intézménye elismerő címet.
A múzeum ezen szemléletmódja szorosan kapcsolódik Biró Dániel nevéhez, aki az ELBIDA Projekt – Antik útikalandok a könyvespolcon című blog megálmodója és létrehozója.
„A közösségi részvételre alapozott működés korunk múzeumai előtt álló nagy lehetőség: ha a múzeum nyit a közösségek felé, a harmadik hely lehet az otthon és a munkahely után, erősödik az együttműködés a településen működő társintézményekkel, a civil és egyházi közösségekkel, vállalkozásokkal.
A közösségi alapú működés során a múzeum tevékenységének tervezésében, a működésének megvalósításában és értékelésében a település, a helyi közösség lakosai, civil szervezetei tevékenyen részt vesznek.”
– Magyar Múzeumok
Ahogy azt korábban megírtuk, Biró Dániel gyűjtőszenvedélyét egy karácsonyra kapott Henry Morton Stanley-kötet indította el, amely az antik útleírások világába vezette.
A gyűjteményének folyamatos bővülésével egyre erősebbé vált benne az igény, hogy a különleges, sokszor ritkaságszámba menő köteteket másokkal is megossza.
Így született meg az ELBIDA Projekt blog, amelynek célja a magyar nyelvű, 1945 előtt megjelent utazási irodalom bemutatása és dokumentálása.
A múzeum és Biró Dániel együttműködésének eredményeként 2026 januárjában nyílt meg az ELBIDA Projekt – Antik útikalandok a könyvespolcon című kiállítás. A tárlatot a magyar kultúra napján nyitották meg Érden, és a gyűjtemény legbecsesebb ötven kötetét mutatja be június végéig a nagyközönségnek.
A kiállítás az elmúlt hónapokban nemcsak szakmai sikert aratott, hanem új irányt is kijelölt a múzeum számára. Fekete-Mácsai Anetta múzeumigazgató szerint az intézmény ekkor fogalmazta meg azt a célkitűzést, hogy a jövőben rendszeresen bemutatják a magángyűjtők különleges anyagait. A tervek szerint évente legalább egy olyan időszaki tárlat nyílik majd az érdi múzeumban, amely egy-egy magángyűjtő gyűjteményére fókuszál.
Az intézményvezető hozzátette, hogy az ELBIDA Projekt hatására pedig egyre több olyan magánszemély kereste meg a múzeumot, akikkel korábban kutatóként vagy támogatóként már kapcsolatban álltak, gyűjtői tevékenységük azonban kevésbé volt ismert.
E folyamat egyik kiemelkedő állomása volt a Múzeumok és magángyűjtők kapcsolódása című konferencia, amelyet egy hónappal ezelőtt rendeztek meg a múzeumban. Az esemény a múzeumi szakma és a magángyűjtők közötti együttműködés lehetőségeit és kihívásait járta körül.
A kapcsolatok szorosabbra fűzését szolgálja a Földrajzi Múzeum Tanulmányok különszáma is, amelyben a jövőben rendszeresen mutatnak be magángyűjteményekben őrzött értékes anyagokat.
A következő kiadvány középpontjában Korányi G. Tamás gyűjteményének egyik különlegessége, Mocsáry Béláné Fáy Mária mexikói utazását dokumentáló fotóalbum áll majd. A kötethez kapcsolódó tanulmányt Tüske Gyula, a múzeum könyvtárosa készítette. A kiadvány 2026 májusában jelenik meg.
A múzeum közösségépítő tevékenységének egyik legkülönlegesebb eleme a helyi gyűjtők bemutatására létrehozott LocalCollect program. A kezdeményezés célja, hogy évente két-három érdi gyűjtő kapjon lehetőséget arra, hogy bemutassa gyűjteményét a Helytörténeti kiállítás különálló egységében.
A program következő bemutatkozója Rozgonyi Zoltán lesz, aki különleges téglagyűjteményét a Közösségek Hete programsorozat keretében tárja majd a látogatók elé.
A Magyar Földrajzi Múzeum példája tehát jól mutatja, hogy a múzeumok és a magángyűjtők együttműködése nemcsak kulturális értékeket menthet meg, hanem közösségeket is építhet. Ez a kezdeményezés olyan hidat teremt a szakmai intézményrendszer és az elkötelezett civilek között, amely hosszú távon is gazdagíthatja Magyarország kulturális örökségét.
