Fishing,Adventures,,Carp,Fishing.,Mirror,Carp,(cyprinus,Carpio),,Freshwater,Fish.

Visszaengedik a fiatal sporthorgászok a zsákmányt a Dunába

Vajon az aszály vagy a dunai hajózás fejlesztése a halak legnagyobb ellensége?

Bár az Érd és Környéke Horgászegyesületnek nincs saját kezelésű vízterülete, a Duna Nagytéténytől Dunaföldvárig tartó szakaszán bőven akad számukra hely a halfogásra. Na de milyen halról álmodik a pecás? Hazavinni vagy visszadobni? Az aszály vagy a dunai hajózás fejlesztése a halak legnagyobb ellensége? És végül milyen a jó horgász?

A Duna érdi szakaszán a Horgászegyesületek Velencei-tavi és Dunamenti Szövetsége (HVDSZ) felel a halgazdálkodásért, mivel a szövetség a Horgászegyesületek Fejér megyei Szövetséggel (HOFESZ) közösen kötött alhaszonbérleti szerződést a Magyar Országos Horgász Szövetséggel (MOHOSZ).

Dualszky Kovács István, a HVDSZ alelnöke, a Rácalmási Sirály Horgász Egyesület elnöke elmondta, a szövetség alapítói 1993. december 1-én szakítottak a múltból örökölt „horgászmozgalommal”.

Merőben új céllal olyan alulról építkező közösség alapjait rakták le, amely létrejötte óta a MOHOSZ tagszervezeteként nyitottságával, a horgászközösségek tagjai iránti tiszteletével szolgálta a horgászsport, az ember és a vizek élővilágának harmonikus együttélését.

A HVDSZ a Közép-Duna, Nagytéténytől Dunaföldvárig tartó folyamszakaszának halgazdálkodási társhasznosítója. Három egyesületük, a dunaújvárosi, a polgárdi, a gyáli peremvárosi önálló tógazda. A közösség 11 tagegyesületében mintegy 14 ezer horgász hódol e nagyszerű hobbinak.

Családi programok, ifjúsági horgásztáborok, horgászvetélkedők színesítik a napi munka utáni kikapcsolódást, a szünidőt, a nyaralást. A horgászat életforma, amely az embert a természet szeretetére, értékeinek megóvására neveli.

Horogérett

Az Érd és Környéke Horgászegyesületnek nincs saját kezelésű vízterülete. Az érdi horgászok a Közép-Duna, Nagytéténytől Dunaföldvárig tartó folyamszakaszán horgászhatnak, de napi jeggyel az ország bármely részén foghatják a halat. A Duna 67 folyamkilométerének első szakasza tartozik Érdhez.

A haltelepítéshez attól az Aranyponty Zrt.-től veszik a halat, legyen az ponty, süllő, csuka, harcsa, stb., ahol jó minőségű halat termelnek. A kapcsolat már öt éve tart, ami jelzi, hogy mindkét fél elégedett az üzlettel.

A szövetség halgazdálkodási üzemterv alapján végzi egész évben a haltelepítést (persze, csak őshonos halfajokról lehet szó), amely tervet a megyei halászati felügyelő hagyja jóvá. A haltelepítés ma már szigorú ellenőrzés alatt zajlik, nemcsak a megyei felügyelet, hanem a halőri szolgálat képviselői is jelen vannak az eseményen.

Sok esetben a média is kivonul a Duna-partra, hogy megörökítse a haltelepítést, ahol természetesen a horgászok is megjelenhetnek. Fontos a nyilvánosság biztosítása, mert így kihúzzák a talajt a vádaskodás alól. Sok horgász vélekedik ugyanis úgy, hogy nem is történt haltelepítés, mert ő nem fogott semmit.

Pedig az idén is húsz-húszezer harcsa, süllő, csuka ivadékot telepítenek a Duna ezen szakaszába, és ugyanennyit telepít a társhaszonbérlő, a HOFESZ is. Az ivadék hal még nem horogérett, arra még 3-4 évet várni kell, hogy a megfelelő méretre megnőjön, és horogéretté váljon.

Telepítenek kecsegét is, évente mintegy 10 mázsát, míg pontyból összességében 100 mázsát helyeznek a vízbe.

Fotó: Balogh Alex

 

A horgásznak azonban a horogérett hal, pontosabban a ponty jelenti a telepítést, a többségüket csak az a hal érdekli, amit megfoghat és hazavihet. Ők a húshorgászok, akik mellett egyre többen vallják a „catch and release”, fogd meg és engedd el (a halat kifogás után visszaengedjük) elvet.

Az alelnök szerint sok horgásznak kell még szemléletet változtatnia, mert elmúltak azok a ’70-es, ’80-as évek, amikor a folyókban még halbőség volt, és a horgászt kevésbé vagy nem ellenőrizték olyan szigorúan, mint napjainkban, és hazavitt minden kifogott halat.

A szövetség azonban nem tudja pontosan, hogy a 14 ezer horgász éves szinten mennyi halat fog ki, mert az egyesületek fogási naplóit nem látják, csak a MOHOSZ tudja a pontos mennyiséget kigyűjteni. Ezzel együtt elmondható, hogy ezen a dunai szakaszon nincs halhiány, amit a hivatásos halőrök is visszaigazolnak. De ahhoz, hogy valaki halat fogjon, alaposan meg kell ismernie a Duna ezen szakaszát.

Hajózni márpedig muszáj?

A Duna vízállásáról szólva az alelnök elmondta, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen mélyült a meder, ami a halak életterét szűkítette. Az aszály valójában nem érintette olyan negatívan a vízi országutunkat, mint a mezőgazdaságot, de az Európai Unió által finanszírozott projekt már aggasztó a halakra, a horgászat jövőjére nézve.

Ez a projekt a Dunai Hajózási Útvonal Fejlesztés nevet kapta, amely tervben a halgazdálkodást ötöd-hatod rangon kezelik. Az első helyen a kereskedelmi hajózás fejlesztése, bővítése szerepel, amit úgy hajtanak végre, hogy kimélyítik a hajózási útvonalat.

Ennek következtében a meder alja még mélyebbre kerül, szinte csatornázzák a folyót, kevés víz jut a mellékágakba, mert nem rehabilitálják, és a halak élettere is igen komolyan beszűkül, sok helyen megszűnik.

A projekt szerint a hajózási forgalmat 70 százalékkal kívánják növelni, ami által a fő ág élhetetlenné válik, és kis csónakokkal közlekedni, horgászni nemigen lehetséges. De más társadalmi csoportok (sportolók, túrázók) is kiszorulnak a Duna fő medréből.

Az alelnök azt is hozzátette, hogy nemcsak a telepítésekből kellene a dunai halállományt pótolni, hanem a természetes szaporulattal is. Az a céljuk, hogy a halgazdálkodásuk alapja a természetes ívóhelyek megőrzése legyen, és az itt élő halak szaporulatát segítsék elő.

Ez pedig a megnövekedő hajóforgalom miatt nem lesz lehetséges, így a halgazdálkodás nagyon nehézzé válik. Az idén még nem kezdődött el a terv megvalósítása.

A jó horgász

Steiner Norbertet, a HVDSZ halőri szolgálatának halászati csoportvezetőjét arról kérdeztem, akadnak-e szabálytalanságok. Az a tapasztalatuk, hogy évről évre csökken a szabálytalanul horgászók száma, és ha lassan is, de változik a horgászok környezetvédelmi szemlélete.

Főként a fiatalok mutatnak jó példát azzal, hogy sporthorgászok, és nem viszik haza a halat, hanem visszaengedik a kifogott zsákmányt. A szemetet is egyre kevesebben dobják el a parton.

Nagy segítséget kap a szövetség és a halőri gárda a MOHOSZ-tól úgy, hogy pályázatot ír ki eszközök, gépjármű, halőri felszerelések, ruházat beszerzésre, amely pályázat keretében 50-70, esetenként 100 százalékos a támogatottsági szint.

Az aszály nem okozott észrevehető változást a folyó ezen szakaszában, és a halak is jól érzik magukat. Nem kevés a hal, utasította vissza a „vádat” a csoportvezető azzal, hogy szinte állandóan kint vannak a vízen, és ellenőrzik a horgászokat, eközben gyakran látják, hol rabol a harcsa, a süllő, és hol csoportosulnak a pontyok.

Az a horgász, aki rendszeresen kijár egy helyre és beetet, mindig visz haza halat a szákban. A horgászok mellett a védett állatok, madarak is pusztítják a halállományt, ami azért probléma, mert a kárókatona – csak a nagy kormorán állomány ritkítható – a védett halfajokat fogyasztja előszeretettel. A halőri munka egyébként kiterjed arra is, hogy a parton és a vízen is megóvják a környezet tisztaságát.

Hajtun György

Kiemelt fotó: Bukhta Yurii/Shutterstock

További cikkeink

További cikkeink

Facebook

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest
Share on reddit
Reddit
Share on telegram
Telegram
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email