kovacsbunatimi2_220529

Furulyácska madár és a többiek

Kovács-Buna Tímea tizenhárom éves. Nem egy átlagos kislány: nyolc-kilenc éves kora óta ír meséket, amelyek már könyv formájában is megjelentek. Timi életében az írás, a fantázia jelenti azt, amit más gyermekeknek a mozgás – a fiatal lány ugyanis kerekesszékben él.

„Timi a huszonnyolc-huszonkilencedik héten született, 1350 grammal. Picurka volt, alig több, mint egy kiló kenyér. Agyvérzés, oxigénhiány. A szokásos utat jártuk be, mozgásfejlesztés, különféle foglalkozások. Vannak olyan gyerekek, akik a 24. hétre születtek, még sincs semmi bajuk. Timi viszont kerekesszékes, és a beszédét sem érteni teljesen tisztán. Ugyanakkor a kreatív, művészi oldala igencsak fejlett. Igaz, a matematikában küzd nehézségekkel, mint általában a súlyos mozgássérültséggel született emberek, főleg azok, akiknek a kezük nem működik megfelelően. Gondolok itt akár a térbeli távolságok felmérésére, akár a számolásra. Egyébként nagyon okos, ügyes, humoros, rendkívül figyelmes és csupaszív lány” – mondja Timi édesanyja, Hárosi Brigitta.

 

Timivel és anyukájával a diósdi házuk kertjében beszélgettünk. Sokat üldögélnek itt, a madárdalos nyugalomban. Mivel Timi írni nem tud – a keze nem alkalmas rá –, édesanyjának diktálja a meséket. Korábban mindig éjszaka jött az ihlet, és reggelente kiabálva hívta az anyukáját, hogy írjanak gyorsan. „Van egy tipikus kuncogása, és ha azt meghallottam, tudtam, hogy itt az ihlet. Másfél-két óra, míg elmeséli, én pedig közben leírom. Mostanában már nemcsak éjjel jönnek a történetek, hanem napközben is, van, hogy két fejezet is készül. Sokat játszunk, ötletelgetünk, beszélgetünk. Szórímeket, történeteket találunk ki” – mondja mosolyogva Brigi, akinek Timin kívül még két gyermeke van.

Egész napját Timinek szenteli, együtt is tanulnak. Néha önkéntes munkát vállal, olyankor az édesapa és a nagymama vigyáz a kislányra. Aki igazából már nagylány, de a mozgása miatt folyamatos segítséget igényel, legyen szó akár az étkezésről, akár a helyváltoztatásról. Timi minden nehézsége ellenére boldog, mosolygós kamaszlány, aki nemcsak a saját, hanem mások szórakoztatására, örömére is ír.

 

„Van egy sorozatom: Répi, a kis hóember. Ez az első folytatásos történetem. Most készül egy újabb: személyre szóló meséket tartalmaz. Írok mesét kérésre, szülinapra, ünnepekre. Majdnem mindegyikben szerepel a Furulyácska madár. Őt én találtam ki” – mosolyog. Lassan egy éve, hogy a Furulyácska madár megszületett. Répi, a kis hóember azonban már régi főhős, történetei könyvben is napvilágot láttak. Ami plusz különlegessége a könyvnek, hogy tizenöten illusztrálták: gyerekek, felnőttek, grafikus, SNI-s iskolás, bárki, aki kedvet érzett hozzá.

 

Miután Timi és családja tagja a kacifántos gyerekeket, illetve szüleiket összefogó és segítő Életfa Csoport Egyesületnek, a szervezetet támogató Civil Licit akcióban is aktívan részt vettek a télen. Répi könyvét ajánlották fel, hatalmas sikerrel: több mint százezer forintot gyűjtöttek az Életfának. Ami azért is nagy szó, mert Répi magánkiadásban jelent meg, ami tudvalevőleg nem olcsó mulatság. Az első száz példány háromszázezer forintba került. A következő száz már kevesebbe, mert voltak, akik támogatták Timit. „Az első száz példány azonnal elfogyott, és a következő száz is. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, és ismeretlenek is felvették velünk a kapcsolatot. A könyv eljutott több könyvtárba is” – meséli büszkén Brigi.

A budakeszi könyvtárban egy drámapedagógus, aki az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán tanít, felfedezte Répit, és elhatározta, hogy papírszínházat csinál belőle a hallgatókkal. Négy fejezetet dolgoztak fel. A napokban volt az előadás, amire természetesen Timit is meghívták, aki nagyon élvezte a bemutatót. „Répit óvodák is kérik, tegnap jött egy levél egy óvodapedagógustól, a XVI. kerületből, hogy küldjük el nekik” – teszi hozzá Brigi. Ezt Timi még nem is tudta, egész lázba jött a hírtől.

 

Arra a kérdésre, hogy miért nem keresnek kiadót Timi könyvéhez, Brigi csak mosolyogva rázza a fejét. „Az már nagyon komoly energiabefektetés lenne, és arra nekünk nincs időnk.” Így aztán a Furulyácska madár is magánkiadásban jelenik majd meg. Tizenöt mese lesz a kötetben. Timi zsebpénze, illetve a Répire kapott támogatás is erre megy majd.

 

Timi egyébként nemcsak írni szeret, hanem szerepelni is: az Életfán belül megalakult a Kacagó kaci csoport (a kaci kacifántost jelent), verseket mondanak, színdarabot adnak elő. Timi legutóbb fő[1]szerepet játszott az anyák napi műsorban. Timinek most már honlapja is van, amit Brigi készített, az édesapjával együtt pedig kitalálták, hogy a hamarosan újranyomásra kerülő Répi-mesék minden egyes fejezetéhez QR-kódokat tesznek, amelyek Timi honlapjára visznek majd, ahol a szereplőkről olvashatnak háttér-információkat a gyerekek.

 

Hogy honnan van Timiben ennyi fantázia, energia, kreativitás? Brigi szerint egyrészt amiatt, hogy magántanuló, nem fárasztja el az agyát az iskola, marad energiája gondolkodni. Másrészt mozgássérült – és mivel mozogni nem tud, ebben találja meg önmagát. Búcsúzóul azt kérdezem Timitől, mik a távlati tervei, de ő csak a fejét rázza, és mosolyogva néz Brigire. „Anyu, neked van?” – kérdezi. Brigi elneveti magát. „Timi, ez a te életed! Én csak segítelek, amiben tudlak. Csinálod, amíg kedved van.

Timi egyik meséjét itt olvashatják el. 

 

Fotó: Balogh Alex

További cikkeink

A szünidőben is zajlik az élet a Gárdonyi iskolában: a (tisztasági) festés mellett a tornatermet is felújítják, és új gázkazánokat kaptak a nyáron.

Korhű római folyami hajó köt ki a Duna-parton augusztus 15-én délután Százhalombattán. A nemzetközi projekt részeként megvalósuló, római kori hagyományőrző programba bekapcsolódhatnak az érdeklődők is.

További cikkeink

Két tizenegyes, piros lap, az emberhátrány ellenére érdi mezőnyfölény – a vendég Érdi VSE

Facebook

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest
Share on reddit
Reddit
Share on telegram
Telegram
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email