„Timi a huszonnyolc-huszonkilencedik héten született, 1350 grammal. Picurka volt, alig több, mint egy kiló kenyér. Agyvérzés, oxigénhiány. A szokásos utat jártuk be, mozgásfejlesztés, különféle foglalkozások. Vannak olyan gyerekek, akik a 24. hétre születtek, még sincs semmi bajuk. Timi viszont kerekesszékes, és a beszédét sem érteni teljesen tisztán. Ugyanakkor a kreatív, művészi oldala igencsak fejlett. Igaz, a matematikában küzd nehézségekkel, mint általában a súlyos mozgássérültséggel született emberek, főleg azok, akiknek a kezük nem működik megfelelően. Gondolok itt akár a térbeli távolságok felmérésére, akár a számolásra. Egyébként nagyon okos, ügyes, humoros, rendkívül figyelmes és csupaszív lány” – mondja Timi édesanyja, Hárosi Brigitta.
Timivel és anyukájával a diósdi házuk kertjében beszélgettünk. Sokat üldögélnek itt, a madárdalos nyugalomban. Mivel Timi írni nem tud – a keze nem alkalmas rá –, édesanyjának diktálja a meséket. Korábban mindig éjszaka jött az ihlet, és reggelente kiabálva hívta az anyukáját, hogy írjanak gyorsan. „Van egy tipikus kuncogása, és ha azt meghallottam, tudtam, hogy itt az ihlet. Másfél-két óra, míg elmeséli, én pedig közben leírom. Mostanában már nemcsak éjjel jönnek a történetek, hanem napközben is, van, hogy két fejezet is készül. Sokat játszunk, ötletelgetünk, beszélgetünk. Szórímeket, történeteket találunk ki” – mondja mosolyogva Brigi, akinek Timin kívül még két gyermeke van.
Egész napját Timinek szenteli, együtt is tanulnak. Néha önkéntes munkát vállal, olyankor az édesapa és a nagymama vigyáz a kislányra. Aki igazából már nagylány, de a mozgása miatt folyamatos segítséget igényel, legyen szó akár az étkezésről, akár a helyváltoztatásról. Timi minden nehézsége ellenére boldog, mosolygós kamaszlány, aki nemcsak a saját, hanem mások szórakoztatására, örömére is ír.
„Van egy sorozatom: Répi, a kis hóember. Ez az első folytatásos történetem. Most készül egy újabb: személyre szóló meséket tartalmaz. Írok mesét kérésre, szülinapra, ünnepekre. Majdnem mindegyikben szerepel a Furulyácska madár. Őt én találtam ki” – mosolyog. Lassan egy éve, hogy a Furulyácska madár megszületett. Répi, a kis hóember azonban már régi főhős, történetei könyvben is napvilágot láttak. Ami plusz különlegessége a könyvnek, hogy tizenöten illusztrálták: gyerekek, felnőttek, grafikus, SNI-s iskolás, bárki, aki kedvet érzett hozzá.
Miután Timi és családja tagja a kacifántos gyerekeket, illetve szüleiket összefogó és segítő Életfa Csoport Egyesületnek, a szervezetet támogató Civil Licit akcióban is aktívan részt vettek a télen. Répi könyvét ajánlották fel, hatalmas sikerrel: több mint százezer forintot gyűjtöttek az Életfának. Ami azért is nagy szó, mert Répi magánkiadásban jelent meg, ami tudvalevőleg nem olcsó mulatság. Az első száz példány háromszázezer forintba került. A következő száz már kevesebbe, mert voltak, akik támogatták Timit. „Az első száz példány azonnal elfogyott, és a következő száz is. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, és ismeretlenek is felvették velünk a kapcsolatot. A könyv eljutott több könyvtárba is” – meséli büszkén Brigi.
A budakeszi könyvtárban egy drámapedagógus, aki az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán tanít, felfedezte Répit, és elhatározta, hogy papírszínházat csinál belőle a hallgatókkal. Négy fejezetet dolgoztak fel. A napokban volt az előadás, amire természetesen Timit is meghívták, aki nagyon élvezte a bemutatót. „Répit óvodák is kérik, tegnap jött egy levél egy óvodapedagógustól, a XVI. kerületből, hogy küldjük el nekik” – teszi hozzá Brigi. Ezt Timi még nem is tudta, egész lázba jött a hírtől.
Arra a kérdésre, hogy miért nem keresnek kiadót Timi könyvéhez, Brigi csak mosolyogva rázza a fejét. „Az már nagyon komoly energiabefektetés lenne, és arra nekünk nincs időnk.” Így aztán a Furulyácska madár is magánkiadásban jelenik majd meg. Tizenöt mese lesz a kötetben. Timi zsebpénze, illetve a Répire kapott támogatás is erre megy majd.
Timi egyébként nemcsak írni szeret, hanem szerepelni is: az Életfán belül megalakult a Kacagó kaci csoport (a kaci kacifántost jelent), verseket mondanak, színdarabot adnak elő. Timi legutóbb fő[1]szerepet játszott az anyák napi műsorban. Timinek most már honlapja is van, amit Brigi készített, az édesapjával együtt pedig kitalálták, hogy a hamarosan újranyomásra kerülő Répi-mesék minden egyes fejezetéhez QR-kódokat tesznek, amelyek Timi honlapjára visznek majd, ahol a szereplőkről olvashatnak háttér-információkat a gyerekek.
Hogy honnan van Timiben ennyi fantázia, energia, kreativitás? Brigi szerint egyrészt amiatt, hogy magántanuló, nem fárasztja el az agyát az iskola, marad energiája gondolkodni. Másrészt mozgássérült – és mivel mozogni nem tud, ebben találja meg önmagát. Búcsúzóul azt kérdezem Timitől, mik a távlati tervei, de ő csak a fejét rázza, és mosolyogva néz Brigire. „Anyu, neked van?” – kérdezi. Brigi elneveti magát. „Timi, ez a te életed! Én csak segítelek, amiben tudlak. Csinálod, amíg kedved van.
Timi egyik meséjét itt olvashatják el.
