Hogyan kezdődött a motorozás?

K.F.R.: Amikor apát megláttam motorozni a nagy, utcai motorjával, akkor már tetszett nekem. Ők sosem erőltették, hogy motorozzak, én döntöttem így. Négyévesen kezdtem motorozni. Először egy kis quaddal, majd kaptam egy KXD motorkerékpárt, utána pedig felülhettem az első versenymotoromra. Nagyon szeretem, hogy tudunk egymással versengeni, ha csak egyedül motorozol, az nem olyan buli. A Béta Motorsport Egyesület tagja vagyok, és csapahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgnak a tavalyi szezonban én hoztam a legtöbb pontot.

Mikor kezdtél versenyezni, és milyen eredményekkel büszkélkedhetsz?

K.F.R.: Hatévesen indultam először versenyen, picit izgultam, de nem vette el a kedvem, sőt még jobban feldobott a versenyzés. Indultam azóta endurocross és motocross versenyen is. Most ültem át 65 cm3 -re. Endurocrossban a bajnokságban 7 verseny volt, és az utolsó volt a királyválasztó, ahol kiválasztották az országos bajnokot. Az 50-es kategóriában eddig első, második és harmadik helyezéseket értem el, a királyválasztón pedig harmadik lettem, az országos bajnokságban pedig második helyezést szereztem.

Mi a különbség az endurocross és a motocross között?

K.F.: A motocross verseny zárt pályás, nagy tempójú verseny, hosszú ugratókkal, magas ugrásokkal. Az endurocross az jelenti, hogy benne van a cross pályának egy része, de a másik fele az erdőben van, fák között és nem túl extrém, de épített akadályokon kell átmenni. A superenduro jellemzően nagyon kis helyen zajlik, most utoljára a Papp László Arénában tartották. Hatalmas, extrém akadályokon kell átmenni, amik magasabbak, mint maga a motor. Ezen egyelőre nem indulunk el, mert nem lenne értelme.

K.F.R.: Az enduro azt jelenti, hogy erdőben versenyzünk, a fák között kell menni a motorral, és az a cél, hogy minél gyorsabban teljesíts egy kört. A motocrossban nincs akadály, ott egy rendes cross pályán motorozunk.

Gondolom, akadnak izgalmas pillanatok.

K.F.: Bizony. Az erdőben nem lehet látni a versenyzőket, izgatottan várjuk, mikor bukkan fel. Egyszer nagyon izgultunk, mert néztük az időt, Ricsi csak nem jött ki az erdőből, és nem tudtuk, mi történt. Kiderült, hogy csak megállt segíteni egy társának, aki felbukott. K.F.R.: Az történt, hogy én és Olivér, a versenyzőtársam a többiek előtt mentünk. A társam elesett, és a dombon nem tudta egyedül feltolni a motorját, nem tudta berúgni. Megálltam neki segíteni, és mentünk tovább, persze apáék meg vártak kint. Veszítettünk 5-10 másodpercet, de így is megnyertem a futamot.

Mit szólnak mindehhez a szülők?

K.F.: Természetesen féltjük és aggódunk érte, de ha ő ezt szeretné csinálni, akkor nem fogjuk őt gátolni ebben. Egyébként minél jobban tud motorozni, annál kevésbé féltjük, de az első néhány versenyen, ahol nem volt belátható a pálya, mindig nagyon izgultunk, mikor bukkan már fel. Volt két komoly balesete, akkor azért próbáltuk lebeszélni a motorozásról, de nem sikerült. Amíg ő szeretné csinálni, addig támogatjuk, ha nekünk kell hajtani és unszolni őt, hogy menjünk motorozni, akkor nem. Elég sokan így csinálják, de én nem az elveszett álmaimat próbálom kergetni, kergesse ő a sajátjait.

Mi a célod, Ricsi?

K.F.R.: Hogy világbajnok legyek, de ahhoz nagyon sokat kell gyakorolnom. Az egyensúlyozásomat még fejlesztenem kell, meg azt is, hogyan menjek át jól az akadályokon. Ezt az edzőm is látja, és én is érzem.

Milyen érzés verseny közben látni Ricsit?

K.F: Büszkék vagyunk rá, mert tényleg tehetséges és ügyes, a kortársait a balesetei ellenére is meg tudta verni tavaly. Egyébként első lett volna, de mi egyedüliként a mezőnyben elektromos motorral indultunk, az akkumulátor viszont két alkalommal is lemerült, és Ricsinek az első helyről kellett kiállnia. Így pontokat veszített, és második lett a bajnokságban.

Milyen baleseteid voltak?

K.F.: Négyszer műtötték Ricsit, az egyik alkalommal a csuklójában minden csont eltört, a kezét szögekkel rakták össze az orvosok. De egyébként, amikor a felkarja tört el, annyival ment, mintha gyalogolt volna, szóval nem feltétlenül kell ehhez száguldozni.

K.F.R.: Volt a könyékbalesetem, akkor a felkar végéből leszakadt egy darab. Ott elkövettem egy hibát, hogy amikor meg akartam előzni az ellenfelemet, bementem belső ívre, és nem húztam elég gázt, az első kerék leakadt, és eldőltem. A csuklóbalesetem pedig egy ugratás közben történt.

Hogyan néznek ki a hétvégék? Gondolom, minden versenyre elkíséritek Ricsit.

K.F.: Persze, megyünk vele mindenhova. Amikor még kicsi volt, akkor lehetett segíteni neki, hiszen ők még nem tudják felállítani a motort, ha elesnek. Ez úgy nézett ki, hogy ő ment a pályán, én pedig szaladtam körbe utána, ha elesik, felállítsam. Ebből már kinőttünk. Tavaly csak endurocrosson indultunk, hogy ne kelljen minden hétvégét a versenypályákon tölteni, de ha több kategóriában is indulunk, akkor gyakorlatilag minden hétvégén úton vagyunk. Vannak egynapos és kétnapos versenyek is, de általában már előző este le kell mennünk, mert reggel 7-kor van a nevezés, és az nem lenne jó, ha nagyon korán kelne Ricsi, és fáradtan állna rajthoz.

A tanulás és a motorozás hogyan egyeztethető össze a sok edzés mellett?

K.F: Nyáron, amikor hosszabbak a nappalok, hétköznap is megyünk edzeni, hétvégén szintén vannak edzések. De amikor épp nem motorozik Ricsi, akkor hokiedzésre jár, mert oda is le van igazolva. Hokizni azért jár, hogy legyen erőnléte, de a motoros edzések egy része is fizikális edzés. Az egyik probléma egyébként az, hogy Érden nincs igazán lehetőség arra, hogy edzünk, a legközelebbi cross pálya Monoron van, akárhová indulunk, az egy óra autózás, és ez időt vesz el.

K.F.R.: Először is órán mindig nagyon figyelek, ez sokat számít, utána pedig, ha hazaérek a suliból, gyorsan megcsinálom a leckét. Az iskolai eredményeim 4-es körüliek.

K.F.: Ricsi tudja, hogy a motorozás nem mehet a tanulás rovására. Ez csak addig tartható fenn, amíg az iskolában is teljesít. Ebből Magyarországon nem lehet megélni, fontos mellette a tanulás. A cél nyilván a minél jobb eredmény elérése, de nem lehet feltenni erre egy életet.

Költséges mulatság ez a sport?

K.F.: Igen, tavaly szerencsére volt több kisebb és egy nagyobb szponzorunk, ami azt jelenti, hogy csak a költségek felét kellett nekünk fizetni, idén viszont nem tudjuk, mi lesz. De ezek a motorok nagyon szervizköltségesek, gyakorlatilag minden verseny után szervizelni kell őket, és a gumik is nagyon gyorsan kopnak.

Mik a tervek az idei évre?

K.F.: Idéntől már enduroverseny is lesz, az nagyon hosszú, ott 100 km-t is mennek az erdőben, de mivel ő még kicsi, nekem is motorra kell ülnöm, és kísérnem kell, a pályán megyek utána. Télen általában van egy kis pihenés, de tavasztól beindul a szezon, és szinte minden hétvége versennyel fog telni.